A közönség némán, könnyes szemekkel hallgatta a zene ég felé szálló hangjait. Mozart Requiemje most is minden szívet megdobogtatott. A szólisták teljes átéléssel énekeltek, de a kórus és a zenekar is kitett magáért.
Sándor megbűvölten hallgatta a művet. A szárnyaló hangok csodálattal töltötték el és kedvese, Izabella szépsége is a székhez bilincselte. Ő volt a szoprán szólista, a férfi szemében a megtestesült tökély, a primadonna hangú énekesnő. Örömmel kísérte el szíve választottját a hangversenyre, a végén pedig az utolsók között hagyta abba a tapsot.
Nemsokára kis szünet következett, mielőtt tovább játszották volna a bohém, de tehetséges német zeneszerző műveit.
A férfi kiment a többi ember nyomában, hogy levegőhöz jusson, és ha lehet, a szerelmét is lássa.
A zenészek és énekesek csak soká jelentek meg az udvaron és az aulában.
Sándor Izabellát kereste, de nem látta meg.
Nemsokára ismerős hang csendült nem messze tőle, egy sarokban:
– Drága, hát ide se nézel?
Azonnal elindult az összetéveszthetetlenül kedves, csengő, dallamos hang irányába.
Keresztültörve a sokaságon viszont egy ölelkező, egymást csókoló párt látott.
Bár nyilvánvaló volt, mégsem akarta elhinni, hogy az élete szerelme más férfi mellett döntött.
Nemsokára ők is észrevették a csalódott szerelmest.
– Sanyi hadd mutassam be Ferencet…már azt hittem, mindent tudsz…nem így akartam elmondani…Szenvedélyesen beleszerettem Feribe…
– Nem érdekes Bella. Most már tudom…Te mást szeretsz…a többi nem számít…
– Hogy tetszett a Requiem?
Nagyon szép, lélekemelő…de akkor még nem tudtam, hogy a szerelmünkért szól…hogy a szívedben minden érzés meghalt irántam…pedig mindennél több voltál…
Ezekkel a szavakkal visszament a terembe, miközben Bella szomorúan fordult új kedvese felé…
Reguiem egy szerelemért
By Arthemis
24 hozzászólás
A párbeszéd (nekem) túl színpadiasra sikerült. Én szeretem elválasztani a reális történeteket a többitől. Ez reálisnak indult, de ilyen párbeszéd nem zajlik le a való világban.
Végre!!! Valaki nem Jhonny-nak, Steve-nek, meg ezekhez hasonlónak nevezi el a szereplőjét! Hajrá!
Hááát…a szakítással kapcsolatban szerencsére nincs tapasztlatom…de igazad van a párbeszéd kapcsán, majd megpróbálom átírni…
Én sem szeretem a külföldi neveket a novellákban, végül is magyarok vagyunk…:)))
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad!
Köszönöm Emil! A végét átírom majd, köszönöm a tanácsot! Nagyon elkapkodtam a végét…Köszönöm hogy olvstad!
Jing Shaw nem nagyobb egészből szedtem ki…majd a végét átírom egy kicsit, így talán befejezett lesz…Köszönöm hogy olvastad!
Szia!
Ha a férfi tényleg beleélte magát a Requiembe (amire én szégyen szemre már nagyon kevéssé emlékszem), akkor megeshetet, hogy beletrörődött…
Azt hiszem, hogy az előttem felszólalók már kivesézték a fontos hibákat.
További jó (alkotó) munkát!
Bye,
Chendra
Üdv itt is Chendra! 2004 decemberben énekeltem végig a Mozart Requiemet egy hangversenyen…ennyi a valós alapja a történetnek…ez a requiem csodálatos mű…ennyire megmaradt bennem két év után is…pedig rengeteg más dologgal is foglalkozom, és sok hangverseny is van, mindig új művekkel…
Köszönöm hoyg ide is benéztél!
Szia!
Én nem foglalkozom a hibákkal, az ember minél többet ír, annál jobb lesz. Egyébként sem tudnék többet hozzáfűzni, mint az előttem szólók. További jó alkotó munkát! Szeretnék még tőled olvasni!
Üdv
Szia Mishu!
Köszönöm a jó kívánságokat, és az olvasást is! Most ár gyakrabban leszek itt, hamarosan új írást is küldök:)
Én még azért láttam néhány hibát. Lásd lentebb. A mű maga tetszik, tömör, velős, bár a valóság biztos nem lenne ennyire egyszerű. A valóságban a férfi nem törődne bele, hanem jelenet lenne, s a végén elszaladna. A hibák miatt adtam rá 4-est!
bohém de tehetséges német -> vesszőhiány
Drága hát ide se nézel-> egy vesszőhiányt látok.
elhinni hogy az élete szerelme -> a hogy előtt is hiányzik egy vessző
Sanyi hadd mutassam be Ferencet -> vessző
a soká jó szó, de a műben igazából a sokára lenne a megfelelő, mivel a soká olyan kissé spongya megfogalmazás.
képzavar: szép, kedves, dallamos hang -> a hang lehet szépen szóló, csengő bármi, de mivel nem megfogható, így szép nem nagyon… persze használjuk jelzőként, hogy szép hangja van, de itt a fokozás kifejezésére nem helyén való.
csalódot ez két t!
jaj
4-es akartam adni!!!!!!! bocsánat! félrenyomtam! az arra illetékesek javíthatnák!
Lehet hogy igazad van abban, hogy a valóságban nem ezt tenné a férfi, szerencsére nem tudom.:) Köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet a hibákra, mindjárt javítom. Örülök neki hogy ennek ellenére tetszett.:)))
Nagyszerűen indul, hosszú lélegzetű műnek látszik, azonban egyszercsak végeszakad, kár, mert sokat igér ahogyan kilalkul a mesélősdi, de aztán leáll, nem tudni miért.
Ezt már én sem tudom miért, hisz ez egy régi írásom, az első évekből…látszik is rajta. Ha lesz időm és kedvem lehet hogy átdolgozom ezeket.:)
Köszönöm hogy olvastad és értékelted…és persze hogy hozzászóltál.:)))
Értem, azért nem ártana kidolgoznod. Űdv M.
Mivel ezt ajánlottad elsőnek!
Elolvastam. A többiek hozzáértő kritikája után nem sok újat tudnék írni neked. Valóban én is kidolgozatlannak érzem. A történet maga is így, ebben a tálalásban szokványos. Nincs kiélezve egyetlen helyzet sem. Elmarad az izgalom, a fokozás. Műfajilag többfelé el lehet vinni a sztorit. Lehetne belőle csatajelenet, szomorú dráma, vagy akár horror.
🙂
A horror nem utolsó ötlet, lehet hogy lesz belőle. Én is gondoltam már rá hogy kellene kezdeni vele valamit, mert ez csak egy kezdemény így. Mondtam hogy tele van hibával, hisz ez az első írásaim egyike, itt még csak ízlelgettem a prózaírást.:)
Kedves Arthemis! Itt jártam, elolvastam. A hozzászólásokat is. Ha tényleg át szeretnéd írni, hagyd a horrort, inkább a címéhez / és a Mozart rekviemhez / méltóan dolgozd át. Legyen egy introitus /bevezetés/: Sándor az asztalán talál egy meghívót a hangversenyre, azt hiszi Izabella küldte, mert eldöntötte végre, hogy a felesége lesz. Szivében boldogsággal és nyugalommal siet a hangversenyre, hogy örökre egybefűzze a sorsát a lánnyal. A következő rész legyen a Kyrie /uram/, amikor a zene uralkodik rajtuk. Sándoron, mint hallgatón, Izabellán, mint énekesen. Ebből egy pici – Sándor részéről – már benne van a történetben, azt ki kellene dolgozni. Izabella részét megalkotni nem lenne Neked nehéz, hiszen Te is énekelted a Requiemet. A sequentia részben azt írnám le, hogy a szárnyaló zene szomorúsága milyen ellentétben van a boldogsággal, ami bennük van, hiszen szerelmesek mindketten. /folyt./
Judit köszönöm hogy ennyi időt fordítottál rám. Ha elkészül a horror változat is az ide biztos nem kerül fel és Mozart legcsodálatosabb művét sem használom fel hozzá.
A javaslatodon hogy a Requiem kompozíciója alapján építsem fel az írást komolyan elgondolkodtam. Ez hosszú folyamat lesz, mert ehhez újra kell értelmeznem a misét is. (Mivel a kedvencemről van szó ez nem jelent gondot.) Bár Mozart művészetéhez, zsenialitásához méltót soha nem fogok tudni alkotni…még olyat sem ami a nyomába érhet.
/folyt./ Az offertorium részben Sándor a zenemű hallgatása közben felajánlást tesz, hogy Izabellát segíteni fogja az énekesi pályán. A sanctus részben a mű véget ér, a szünetben Sándor Izabellát keresi, hogy megköszönje a meghívót, és mindazt amit ez számára jelent, a tökéletes életet a lány oldalán. Az osanna részben boldogan fedezi fel a lányt, tőle messze a teremben, sietne feléje, de a tömeg miatt lassan halad. Ahogy közeledik feléje, minden lépésével egyre szebbnek, tökéletesebbnek látja. A benedictus részben Izabella érzéseit írnám le. Áldottnak tartja a napot, amelyen nagy sikert arat, és a szerelme először hallja őt énekelni. Ő is a tömegben a szerelmét keresi a szemével. Az osanna részben boldogan látja meg Ferencet, itt leírnám milyennek látja őt a szerelmes lány. Az Agnus Dei részben írnám meg Sándor csalódását, aki szemtanúja lesz Izabella boldog találkozásának Ferenccel, és rájön, hogy fel kell áldoznia a szerelmét, a lány boldogságáért. /folyt./
/folyt./ A communio részben írnám meg, hogy kiderül a lelki közösség csak Sándor ábrándja volt, a meghívó sem neki szólt, csak tévedésből kapta. Az előadás folytatódik, Sándor már másképpen hallgatja a zenét, úgy érzi, hogy a Requiem az ő szerelméért szól.
Lényegében a történet ugyanaz amit Te is megírtál, csak szépen kidolgozva. Az egyes tételekre meg úgyis ráismer az, aki ismeri a kompozíciót.
Judit
Kedves Arthemis!
Jól tetted, hogy nem írtad át ez egy ilyen történet, nem kell minden kritikát komolyan venni, bár rövid volt, nekem tetszett.
Üdv.: Zagyvapart.
Örülök hogy tetszett. Mindent sokféleképpen meg lehet írni, ez ilyen formajában egy rövid történet, de akár hosszabbat is lehet kerekíteni belőle.:)
Köszönöm hogy olvastad!:)
az eleje tetszett, de a végére mintha elfogyott volna az ihlet, erőltetettnek tűnt…
Delory Nadin
Inkább csak nem tudtam neki rendes befejezést írni…de valahonnan el kell indulni.:) Én innen indultam.:) Örülök hogy az eleje tetszett.:)