[IG_KITOLT]Az idegenek benyomultak a buszba. Szétszóródtak, mindegyik leült. Nagy szemük úgy forgott, mint a hokedli fiók. Mintha vártak volna valakire. Mintha kerestek volna valakit. Némán kommunikáltak. A busz nem állt meg. Megkönnyebbültek. A feszültség oldódni látszott.
Ez az állapot két percig tartott. A jármű lassított. Megállt. A rémület újra szárnyra kapott. Az eldobott kés megállt volna a levegőben. A rettegés kiült hamuszürke arcukra. A szemek mozgása felgyorsult. Pásztáztak előre, hátra.
A busz méltóságteljesen gurult tovább. Hallani lehetett, amint az izzadságcseppek koppantak a padlón. Egyikük még a körmét is rágta.
A következő megállóban a három ajtón, három álruhás, szúrós tekintetű ellenőr pattant be a buszba. Előkapták a karszalagot.
Az idegenek csapdába kerültek. Nem volt hová menekülni! Nem tudták becserkészni a lyukasztót.
Kár is lett volna, nem volt menetjegyük, bérletről már nem is beszélve
6 hozzászólás
Azt hiszem, feladom, ahányszor olvastam, annyiféle értelmezést nyert ez a rövid, ám sokat mondó írásod.
Gratulálok!
Üdv.
Kedves Artur!
Köszönöm Neked!
Úgy néz ki, hogy mi ketten vagyunk csak a portálon.
Ez valamiért megfogott, pedig még nem vette át teljesen az agyam, megállt a forgó hokedlifiók(?!) mellett valahol.
Hanga
Papi, feladtad a leckét nekünk, úgy látom, valamiért jó ez az írás, még ha nem teljesen értem, akkor is!
Vissza-vissza térek, és újból elolvasom, mert visszahív!
Üdv.
Meg van végre!
Kicsi zöld lények izgalmakat kerestek az univerzumban, és itt a Földön találták meg végre, bliccelés formájában.
De miért nem a sci-fihez tetted?
Üdv.
Köszönöm mindenkinek, hogy hozzászólt!
Nanu-nanu-nanu…