Rendszerhiba

PING! – a falon lévő monitoron pirosan felvillant a 926174-es szám. Lepillantottam a kezemben napok óta tartogatott lapra és izgatottan konstatáltam: én következem. Átverekedtem magam a tömegen, és odamentem a 14-es pulthoz. A túloldalon egy szőke, kedves arcú, hófehér szárnyú angyal ült. Jobban jártam mint a szerencsétlen Géza barátom, akivel várakozás közben találkoztam. Őt a 13-as pulthoz küldték, ahol a legkövérebb, legmogorvább vénség volt, és ha az ember egy pillanatig nem tudott dönteni, már le is ordította a hajat a fejéről. De nem, az enyém kedves volt, és lágy hangon megszólalt:
– Milyen ügyben?
– Öö..ha jól emlékszem a "nem akarok a pokolra menni" gombot nyomtam meg, ami részben igaz, de az én problémámnak megfelelő pult nem volt.
– Semmi gond, megpróbálok segíteni, van időnk – mondta készségesen. Én azért óvatosan hátrapillantottam a többezres tömegre, akik a végtelen folyosón ácsorogtak, és elgondolkodtam azon, hogy a "van időnk" optimista kijelentést ők hogyan fogadnák.
– Hát… nem is tudom, hol kezdjem…
– Az elején.
– Mennyire részletesen?
– Ahogy az ügyvédnek elmondta, jó lesz.
– Melyiknek?
– Mindkettőnek.
– Ja, arra nem volt szükség. Jézust érdekelte, neki elmondtam szépen, de Sátán az elején a számra tette egy ujját és azt mondta, hagyjak fel minden reménnyel. Aztán elmondtam a tárgyaláson is, de figyelmen kívül hagyták, és elsőfokon a pokolra küldtek. Én meg azt mondtam, fellebbezek, akkor ideküldtek, és ennek következtében most itt vagyok.
– Helyesen jártak el, valóban ide kellett jönnie. Itt bíráljuk el, van-e jogosultsága arra, hogy az ügyet továbbvigye a végítéletig.
– Ühüm… Értem. Akkor elmondom. Hihetetlenül fog hangzani, de valójában nem is haltam meg. Ez csak egy té…
– Uram, kérem, ne folytassa, sok emberrel van így, hogy észre sem veszi amikor meghal.
– De én az igazat beszélem. A nyilvántartásban nézze meg, nem vagyok a halottak közt, és láttam, hogy van ilyen helyzetizéjük is. Mérje be a testem, hogy hol van, és győződjön meg róla, hogy él és mozog. Csak épp nincs lelke.
– Aha…Aha-aha… Tényleg. Igaza van, ha jól látom, a teste elszökött otthonról, és embereket öl. Felteszem, ezért küldték a pokolra.
– De az csak a testem. Már azután cselekedte ezeket, hogy kivált belőle a lelkem, vagyis nem lehet a pokolra küldeni egy olyan dolog miatt, amiért nem vagyok felelős.
– Igen ebben igaza van, kedves…
– András…
– Igaza van, András, és örömmel tudatom, hogy hatalmunk lehetővé teszi önt nem csak megmenteni a pokoltól, de visszahelyezni a saját testébe.
– Pompás!
– Egy pillanat, csak kitöltöm ezt a papírt… Egy pecsét ide, igen. Ott, és ott írja alá… Rendben. Ezt tartsa meg.
– Köszönöm. És mondja, most mi a teendő?
– Itt a fülke mellett van egy ajtó, azon menjen be. Ott menjen végig a folyosón, és a végén balra, nem jobbra, mert arra a tisztítótűz van, de ha nem elég magabiztos, kérdezze meg az őrangyaloktól.
– Igen, és ott?
– Ott talál egy őtmilliárd fős várót. Azon a helyen várja ki a világvégét, és a végső tárgyaláson mutassa fel azt a lapot, amit adtam, akkor felmentik a pokol alól.
– Várjon… De ha a világvége után döntik el, akkor már nem lesz testem, amibe visszahelyezzenek, én még élni szeretnék, családot alapítani, dolgozni, hát…
– Jaj, tudom, tudom, tudom, elvileg működne, de nem mi tehetünk róla – mondta szégyenkezve. – A főnök elszúrt valamit az elején, de egyikünk se merte megmondani neki. Tudja… Kicsit egoista…
– Beszélhetek vele?
– Háát…

*

– HOGY MERÉSZELTED MEGKÉRDŐJELEZNI TÖKÉLETESSÉGEMET? BÜNTETÉSED A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRA, AHOL AZ ILYEN SEMMIREKELLŐK, MINT TE, EGYMÁS LÁBUJJKÖRMÉT RÁGJÁK AZ IDŐK VÉGEZETÉIG, ÉS MÉG AZUTÁN IS, ÉS ENNI SE KAPSZ MAJD SEMMIT! – A rövid hatásszünetben csöngött a fülem – ÉS AMI ROSSZABB: NEM KAPSZ FOGKEFÉT SEM!