A Rózsadombot határoló nagy forgalmú Margit körút túlsó oldalán, csiga anyuka terelgeti, a kis bocsát. Sűrű folyamokban rohannak el előttük az autók. A kis csiga vágyakozva nézi a zöldellő dombot, majd megkérdezi az anyukáját. – Hogy jutunk mi oda? Sehogy – válaszolja a mama, – oda születni kell!
Sok-sok évig éltem a Rózsadombon, ezért feljogosítva érzem magam arra, hogy szűkebb hazám helytörténetével megismertessem olvasóimat. Évtizedekig tartó kutatómunkám eredményét teszem most közkinccsé. Valószínűleg sokan és sokat tudnak erről a környékről, de hiteles válaszokat az elnevezéséről, eredetéről, lakóiról csak ebből az írásból lehet megtudni.
Először talán a Rózsadomb név eredetét tisztáznám.
A városnevek kialakulása bizonyítottan a honfoglaló magyarokhoz fűződik. A szemtanúk elbeszélése szerint akkoriban a következőképpen történt. Árpád apánk egyszer csak megállította a lovát. Tekintetét körbehordozta a tájon, majd kijelentette: „Vezérek! Itt sok a kecske meg a méta, legyen ennek a helynek a neve Tatabánya-alsó!” A vezérek összedugták a fejüket és megvitatták az elnevezést, majd kisebb finomítások után elfogadták a javaslatot, és így lett Kecskemét. Hosszú éveken keresztül nevezgették el a falvakat Árpádék, de, sajnos, mielőtt Budára ért volna, tragikus hirtelenséggel végelgyengülésben elhunyt a nagy fejedelem. Így történt, hogy végül is egy igazhitűre várt a Rózsadomb elnevezése. Árpád halála után nem sokkal, mintegy hétszáz év múlva, a nagy oszmán birodalom egy kis falvában megszületett Güléknél egy mosolygós baba. A gyermeknek hatalmas szeme volt, mint az édesapjának, talán ezért is hívták őket Gülnek. Ha ma élnének a Gül család leszármazottai, nem kellett volna feltalálni a visszapillantó tükröt.
Teltek-múltak az évek, és a kis Gül baba felcseperedett. Gyermekkori álmát valóra váltva kertészmérnök lett. Kedvenc kutatási témája a krumpli és a rózsa volt. Híre eljutott Szulimán szultánig. Maga elé rendelte, és így szólt: „Gül baba, elküldelek a gyaurok országába, hogy adj nevet a Rózsadombnak. Vidd magaddal a virágmagvaidat is. Tudom, hogy nagyon értékesek a magvak, ezért kíséretet is adok melléd. Minden egyes magra egy harcosom fog vigyázni.” Akkoriban igen jó termés volt, így Gül baba félmillió harcossal indult virágföldet nézni. Néhány jelentéktelen csetepaté után Budára értek. Kicsomagolták a virágmagokat, és elültették. Már az első évben rengeteg krumpli termett, rózsakrumpli. Hát innen az elnevezése ennek a helynek. Persze kikelt néhány virág is, de nem volt ehető, Gül baba ezért ezeket eladta, meg a krumpliból is rengeteget. Megalapította a Nagybanit. A meggazdagodott zöldségesek és virágosok lettek a Rózsadomb első lakói. Bátran lehet mondani, hogy a szellemi arisztokrácia költözött a dombra. A későbbiekben egy kiterjedt család, a Sznobék sarjai is itt vertek tanyát.
Aztán jöttek sorban a többiek. Az embert próbáló wellnessek bajnokai. Arcuk verejtékével összekeresett huszonéves milliárdos nyugdíjasok. Néhány egyszeres válogatott futballista. Tucatnyi az utcákról már leszerelt önjelölt szépségkirálynő a managerükkel együtt.
Néha meg-megáll egy terepjáró valami üres telek előtt, és Armaniék szállnak ki belőle.
– Na, nézd meg, asszony! Itt lesz felépítve az ősi családi kastélyunk.
– Aztán mikor lesz az kész, apjuk?
– Mikor, mikor? Hát, mire szabadulok.
Az szomszédos telken Gucciék éppen alapkőletételhez készülődnek. Két kubikos serényen ássa ki a gödröt, majd elhelyeznek benne egy kevésbé hivalkodó gyémánttal kirakott aranyrudat, és betemetik. Egy teherautóról lepakolnak vagy ötven míves kerti törpét, és elhelyezik a birtokon. Aztán a dologtalanul ácsorgó ministránsok közül kilép egy bíboros, és megáldja az építkezést.
Puritán kis összejövetel volt.
Mostanában ilyenek a dolgos hétköznapok a Rózsadombon.
Egyébként valóban gyönyörű hely. Kiváló a panoráma, de nekem ezzel van egy kis problémám. Ha lenéznek a dombról, gyönyörű látvány tárul az itt lakók elé. Pest a teljes valójában. Például a nyolcker. Kérdem én, hát mi a jobb, föntről nézni a lepukkant városrészt, vagy a nyolckerből nézni a gyönyörű dombot? Hát persze hogy lentről szebb a panoráma, de akkor miért nem ott laknak a dombiak? Megfejthetetlen.
Én már el is költöztem. Csak egy diszkrét emléktábla őrzi a felejthetetlen emlékemet. Nem nagy dolog, de azért jólesik a hálás utókortól. Ezért én megdolgoztam.
És, hogy legalább egy írásom maradjon az utókorra is, a tábla alá ezeket a sorokat róttam. „Kérem, a szórólapokat ne a ládámba dobják.”
4 hozzászólás
Most is megjegyzem neked, Tatabánya-alsó később népesült be, mint Bánhida.
:-)))
A Rózsadomb pedig minden nagy slágerben ott van.
"Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza"
És ezt a lányt például Rózsának hívják, de Rózsának nevezik az egyik leghíresebb betyárunkat is. A Sándort.
🙂
:-DDDDDDDDD Na ezt a mosolygós fejet nézd meg! Nem szoktam így reagálni egy humoros történetre sem, de ez könnyet csalt a szemeimbe. Tök jól eltaláltad a kritika és a humor közötti átmenetet. Csípős lett, igazán csípős.
Tetszett (vagy nemtom).
Üdvözöl:
Réka
Humoros, találó írás.
Nagyon találó írás, tetszett.