Selyem ágynemű
Imádott meztelenül aludni. Szinte dorombolt a selyem ágynemű simogatásától. Érzékeit felajzotta a hol hideg, hol forró simaság.
Partnerei időnként morbidnak tartották a mélykék és fekete ágyneműt, azt állították, hogy nem tudnak aludni, egész éjjel harcolniuk kell a csúszkáló paplannal, párnával. Ő kacagva csitította őket, és azt mondta: a meghívás nem alvásra szól. És tett róla, hogy partnerei álmatlanul töltsék az éjszakát.
Egy ideje azonban már ő sem aludt jól. Zavarta, hogy csak a selyem simogatja.
A lepedő felforrósította, a tükör lehűtötte. Búskomorrá tette a látvány, hogy hajdan hetyke mellei melltartó után kiáltanak, izgatóan mozgó csípőjén is meglátszott a gravitáció. Fésülködés közben, – ha közel hajolt a tükörhöz, – szinte hallotta barátnője gonoszkodó hangját: negyven körül egy nőnek már nem a vetkőzéssel, hanem az öltözködéssel kell hódítania.
Fájdalmas reggelek voltak.
Aztán egy este felvette fakult, combközépig nyúlt pólóját, elvackolta magát a nagymama levendula illatú flanel ágyneműjében.
És megbékélve aludt reggelig
4 hozzászólás
Hú ez nagyon találó a 40-es korosztályra! Gratulálok! nagyon tatszett!
Barátsággal Panka!
Szia!
Azt szeretem a rövid írásaidban, hogy bármennyire is pár sorosak, sokkal tovább olvasom, mint más, hosszabb írásokat. Szemem vissza-vissza ugrik néhány mondatot, mert megragad ez a fajta irodalmi építkezés. Rövidsége ellenére ismét nagyobb időszakot foglal magába a novellád. Annyi mindent mond annak, akinek van elég tapasztalata és fantáziája ahhoz, hogy azt is lássa, amit csak sugallnak a soraid.
Gratulálok!
Szia Matyi!
Nagyon jó írás, tömör és mégis nagyon jól tükrözi a főszereplő lelkivilágát.
Szeretettel: Rozália
Hát, így múlik el a világ dicsősége… Jól elkaptad, tetszik! :))