Kedves nézőink, nagy örömmel üdvözlöm önöket! E heti shop-derbynk helyszíne az újonnan épült rühendi Tesco-áruház, amely 75 ezer négyzetméteres alapterülettel, 1375 folyóméter hosszúságú polcrendszerrel és 47 szolgálatkész munkatárssal büszkélkedhet… Bocsánat… Most kaptam a kiigazítást, már csak 46 munkatárs van, az egyiküket frissen jelentkezett mentális zavarok miatt áthelyezték a rühendi elmekórtani intézetbe. Kívánjunk neki mind együtt gyógyulást, hiszen egy nagy család vagyunk!
Közben már láthatják is, ahogy a versenyzők felsorakoztak a bevásárlókocsik tárolójánál. Ma tizennyolcan mérhetik össze ügyességüket, tudásukat, tapasztalatukat, és persze nem utolsósorban szerencséjüket. A versenyzők nagy része először száll ringbe, de hűséges nézőink már biztosan észrevették Margit nénit, 7-es rajtszámmal, szürke tréningruhában. Margit néni már tizenegyedszerre könyökölte be magát a mezőnybe, és ha jól látom, a szurkolótábora is itt van… Kérem a kamerát… oda… integessenek Margit néninek! Köszönöm.
Amíg csinos segédeink kiosztják versenyzőinknek a legfrissebb akciós újságot, fordítsuk figyelmünket Margit néni szavaira! Ahogy arra bizonyára emlékeznek, a három héttel ezelőtti, vakaránczai versenyt Margit néni nyerte meg, majd a győzelem után mélyinterjút adott csatornánknak. Most néhány gondolatot idézünk tőle:
(snitt, megjelenik a színen Margit néni, piros tréningruhában, mindkét kezével görcsösen kapaszkodik egy púposra megrakott bevásárlókocsi fogójába, szája előtt mikrofon látszik)
– Kedves Margit néni! Mi indította először arra, hogy bekönyököljön a versenybe?
– Sokat köszönhetek a családomnak, különösen az unokáimnak, Lucának és Dávidnak. Tudja, kedvesem, ők minden nyugdíjfizetés után megjelennek nálam, és majdnem minden pénzemet elkérik. Bár a buszok lennének ilyen pontosak! A múltkor is negyed órát ácsorogtam a megállóban… – Tehát az unokái. Mi történik, miután elviszik a pénzét?
– Azért nem viszik el mindet, hagynak egy kicsit nekem is, ha felveszem a szemüvegemet, egész jól látom. Akkor van baj, amikor nem találom sehol. A múltkor is, azt hittem, elveszett, pedig csak…
– Tehát kevés pénze marad. Így megszokta a spórolást, ugye?
– Meg hát, megszokja az ember. Már szépen megtanultam, melyik akciós újságot mikor hozzák. Aztán, amikor felviszem, megkeresem a szemüvegemet, és…
– Persze, persze, de hogyan jutott eszébe, hogy versenyezzen?
– A szomszédasszonyom, a Gizi látta a tévében, hogy van ilyen sopderbi, ő mondta, hogy nevezzünk be, úgyse veszthetünk semmit. Néha együtt megyünk boltba, amit az egyikünk nem vesz észre, meglátja a másik. Mondta is a Gizi, hogy…
– Értem. Itt van most Gizi néni is?
– Nincs, neki eltört a második versenyen a csuklója, most gipszben van. Hát azzal is hogy járt! Bementünk a kórházba, ott volt egy ápolónő, hát az…
– Nagyon köszönjük, kedves Margit néni, találkozzunk legközelebb is!
(snitt, újra a versenyzők láthatók, ahogy akciós újságokkal a kezükben toporognak a kocsitároló körül)
És Lúcia, a legszebb hostess már magasra is emelt egy akciós újságot… Az izgalom szinte tapintható… Minden versenyző kezében ott lapul az érme… de vajon tudják-e, hogy a héten lecserélték a tartókat, és százas kell hozzá?… Éééééés… Meglendítette az újságot, indul a verseny!
Micsoda pillanat, ahogy mind egyszerre rohannak a kocsikhoz! És jó volt a sejtésem, a 4-es és a 8-as versenyzőnek nem megfelelő érme volt a kezében… A 10-esnek sem… A 3-asnak sem… Úgy látom, nem túl erős a mezőny, sok a kezdő akcióvadász… Margit néni persze alaposan felkészült, egész érmegyűjtemény volt a mackójának a zsebében… És a négy leggyorsabb már be is rontott az áruházba! Hoppá, az 5-ös versenyző kocsijának beragadt a kereke! Ez komoly dilemma: cserélni vagy nem cserélni? … Jó döntés, amit most elveszít, később behozhatja a sebességgel… Itt az elején még úgysem dőlt el semmi…
A 11-es súlyos helyzetbe került: két kocsi érmetartójában is rágó tömte el a nyílást, a harmadik kereke pedig összevissza forog… De megoldja! Micsoda sprint! Már ott is van a másik tárolónál, és megszerez egy kocsit! Úgy látom, dinamikus versenyzőhöz van szerencsénk. Egyébként a 11-es versenyző, Kissné Piroska a fiatalabb korosztályt képviseli, alig múlt harminc, saját bevallása szerint a derbyzést munkanélküli férjének és két apró gyermekének köszönhetően tanulta meg.
De térjünk vissza a versenyhez. Már mindenki kocsihoz jutott, alig győzik kameráink követni az iramot. Innen, ahogy megszokhatták már, négy kamera képén figyelhetik egyszerre a versenyt. A konyhai cikkeknél a 6-os versenyző száguld, a műanyag keverőtál és a tapadásmentes tepsi (kiváló minőség, teflux bevonat) már a kocsijában. Lefékezett, nagyon keres valamit… Talán a bambusz edényalátétet… Igen, biztosan azt! De már rá is jött, hogy nem itt találja, munkatársaink ezen a versenyen is nehezítik némileg a terepet a termékek véletlenszerű áthelyezésével. A bambusz edényalátétet például, önöknek már megsúghatom, a divatos kiegészítőkhöz tették…
A 12-es és a 7-es versenyző belefutott a bámész beszélgetők csoportosulásába. Ez is egy szokásos akadály, rendszeres nézőink biztosan jól ismerik már a kocsijaikat hanyagul szerteszét tartó, enyhén nagyothalló munkatársainkat… A 12-es megszólítja őket… de közben a 7-es versenyző áttört rajtuk! Ez igen! Nem véletlenül lett Margit néni már hatszor akcióbajnok! Kérem visszajátszani lassítva… És itt láthatják! Tökéletes szögben, tökéletes sebességgel lökte be a kocsiját a csoportba, a legkisebb erőkifejtéssel sikerült a legtöbb embert és kocsit félretaszítani! Fantasztikus! Gyönyörű, egyszerűen hihetetlen, ezt tanítani kéne…
Az 5-ös versenyző közben a raklap-akadállyal igyekszik megbirkózni… Ez is jellemző vonása a derbyknek, három akciós termék is a két méter magasra megrakott raklapok mögött rejtőzik… Az 5-ös nyújtogatja a karját, de úgy tűnik, nem elég hosszú… nekifeszül a raklapnak, de az nagyon nehéz… És eltolja! Megszerzi a cérnametéltet, a levesgyöngyöt és a konzervlevest (3-at 2 áráért, csak most) is! És micsoda morál! Visszahúzza a raklapot, még közelebb a polchoz! Ügyes húzás!
Hűha, a 9-es versenyző közben alaposan megrakta a kocsiját… Ellenőrzi az újságban, mi hiányzik még… De nem figyelt eléggé, a 15-ös nekirohant a kocsijával, majdnem fellökte… sok árucikk a padlón kötött ki… Zseniális! A 15-ös egyszerűen felkapkodja a termékeket és bedobja a saját kocsijába! Adhatnánk rá hangot? … Köszönöm… (artikulátlan üvöltözés, szitokszavak hallatszanak)… A mindennapok drámája! A 9-es, úgy tűnik, teljesen elvesztette az önuralmát, csalást emleget… Pedig nincs igaza, csak a másik kocsijába tilos nyúlni, a padló közterület… A 15-ös már el is szaladt… Jól van, már nem kell a hang, köszönöm.
De nézzünk be a kekszekhez! A 8-as versenyző észrevette, hogy a legfelső polcon rejtették el munkatársaink az akciós dunamelléki muskotályt (a szüreti nap aranyát fogja érezni, ha megkóstolja). Igazi kihívás… vajon meg tud vele birkózni? A 8-as, Talpas Lajosné Marika csípőprotézissel és reumatikus panaszokkal rendelkezik, mégis már negyedszer vesz részt a nemes küzdelemben, nyolc hete, Nyomornyán megszerezte a harmadik helyet, ahogy arra talán emlékeznek. Nem ér fel a polchoz… Feladja vajon a küzdelmet? Á, meglátott egy kivételesen magas eladót. Megszólítja, kéri a segítségét… De az eladók nem avatkozhatnak bele a küzdelembe. Könyörög… Nem, sajnáljuk, nem segíthet, kénytelen lesz kihagyni ezt a cikket… És nem! Micsoda lelkierő! Felmászik a polcra! Nem is merek odanézni… Ja, nekem muszáj… Centiről centire halad, egyre közelebb jut… és megszerezte! Ez egyszerűen hihetetlen! Különdíjat érdemelne!
És… nem hiszek a szememnek, a 14-es versenyző VÉGZETT! Beállt a pénztárhoz, megszólalt a hangjelzés, vége a versenynek, már csak az ellenőrzés van hátra… Mi az a dulakodás mögötte? A 17-es és az 1-es huzakodik az utolsó zacskó kutyakekszen (csak a legfinomabb összetevők, fogtisztító adalékkal). Ezek szerint megint bevetették a szervezők a jó öreg kifogyó készlet trükkjét… És a 17-es egy erőteljes mozdulattal kirántja a másik kezéből a zacskót! … Közben a 13-asnak gondjai akadtak, a halom tetejéről már a pénztárnál állva lezuhant a műfogsortisztító (üde lehelet, higiénikus tisztaság) és a hagymás chips (a friss újhagyma ízével). Ezt a pechet! Ha lejárt az idő, nem tehet semmit a kocsira, sajnáljuk…
Közben munkatársaink ellenőrzik a 14-es versenyző kocsiját. Eddig minden rendben… A 14-es, Hagymásné Ibolya saját bevallása szerint középsúlyos akciófüggőségben szenved, két napig nem tud aludni, ha véletlenül akción kívül vásárol valamit. Családja támogatja, férje rendszeresen együtt edz vele, és „menjünk már, a nyavalya üssön bele az összes francos boltba!” felkiáltásokkal igyekszik jobb teljesítményre ösztönözni Ibolyát.
És vége az ellenőrzésnek… és alig merem kimondani is… minden termék a kocsijában volt, és mindezt… mindössze 17 perc 43 másodperc alatt gyűjtötte össze! Alig találok szavakat! Új csillag született!
13 hozzászólás
Nekem tetszett az írásod, sok a valóságalapja, érthető, mégsem bántó.
Kedves Inesita,
húha, ez kemény volt. ilyenek vagyunk. még szerencse, hogy nem járok a tesco-ba.nagyon szépen összefoglaltad, nemcsak a shopderby, hanem az összes (sport)verseny lényegét.
Kedves Inesita!
Nagyon jó írás, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Hát én is keresem a szavakat. Abszolút profi munka! Nekem ez teljesen hibátlan. Pontos kifejezések, lendületes, sodró, humoros, találó, szellemes. (Nyomornyán) A mozgás irányinak, hatásainak leírását egy mechanikatanár is megirigyelhetné.
Gratulálok. a.
Kedves Ági!
Hát ez… 😀 Remekeltél, mint mindig! 🙂 Gratulálok! Ahogy olvastam, közben ott láttalak a Tescoban, nyugodtan vásárolgatván, nézegeted szegény, gyanútlan vásárlókat, (akiket aztán később történeted hőseivé tettél), és megszületik a fejedben ez a sztori. Vagy az alapja. 🙂
Nagyon jó!
Lily Allen
Kedves Inesita! Az írásodat szatírának soroltad be, ami az enyhébb humorral szemben a komikum élesebb fajtája. Ez az alantasság kategóriájába tartozó, negatív jelenségek bírálata a gúny eszközeivel, ami gyakran torzítással, fantasztikummal párosul.
Azonban szerintem a műfaja inkább grotesztk, mert ha az alantasságba a fenség elemei vegyülnek, a szatíra groteszkbe csap át. Az alkotásodban ábrázolt társadalmi valóság nemcsak központi erejű, hanem feloldatlan és feloldhatatlan marad, időtlenné emelődik, s bizarrságának megfelelő világszemléletet fejez ki. Megjelenítésének lényegi eszköze a szerkezet: a mű elemeinek egymáshoz való viszonya. A groteszk mű világa zárt, s benne minden lehetségesen kapcsolódik: a reális és irreális, látszat és való egymásba játszanak át, akárcsak a komikum és tragikum, a fenségesség és az alantasság, a naturalizmus és a fantasztikum. Már régen olvastam ilyen jót! Köszönöm az élményt! Judit
Kedves Arthemis, Müszélia, Rozália, antonius, Lily és Judit!
Nagyon örültem a figyelmeteknek és a dicséreteteknek is! Hát igen, be kell vallanom, hogy bár nem vagyok akciófüggő (remélem), én is ott tologatom a kocsit a tömegekkel… 🙂 Sajna (?) a bajnoki címre biztosan nem vagyok méltó 🙂
Judit! Hogy te micsoda elemzést kerekítettél ide! Szemem-szám tátva maradt, ahogy olvastam, köszönöm a megtiszteltetést! A szavaid alapján elgondolkodtam, hogy groteszk vagy szatíra volt ez, de egy kicsit mindkettőnek érzem. Köztes műfaj nincs? 🙂
Ági
:)))
Hát ez remek! Roppant humoros, érzékletes, már-már film-szerű.
Jól szórakoztam!
Gratula!
Poppy
Ez káprázatosan jó! :))) Ez a folyton folyó verseny a szupermarketekben borzasztó, de ezzel a szatírikus éllel – ami mellesleg teljesen Inesitás – inkább szánalomra méltóvá teszi az egészet. Az, hogy a riporter nem enged semmit befejezni, külön tetszik. A valóságban sem érzem gyakran az őszinte érdeklődést az interjúalany felé.
Még egyszer gratula!
Üdv.: Vipera
u.i.: anyunak is nagyon tetszett
Kedves Poppy, Fekete Vipera!
Köszönöm az időtöket és a figyelmeteket!
Ági
Nagyon jó, gratulálok!!!
Nagyon jól láttattad…remek írás, gratulálok!:)
Kedves Lenabuci, sleepwell!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy itt jártatok!
Ági