Kacér kis napsugár benyúl az ablakon
végig kúszik a meleg, álmos arcomon.
Kint kismadár harsogja a reggelt
a szomszéd már kopácsol, ő felkelt.
Karom hosszúra nyújtom, csont recseg
csend van ide benn, csak az óra ketyeg.
Itthon rohan az idő meg nem áll
lassan mozdulok, az utca kiabál.
Fájok!- mond miért siettél ennyire reggel?
Nap sem nyugszik, olyan hamar fel kel
Lapítva hunyok még kicsit, titkon
simogass nap, jót játszol hátamon.
8 hozzászólás
Ahogy leírtad, az kedves, szép,
Ez a nemkívánt ébredés…
Drága Dórám
Tudom sokáig nem voltam, és ezért is esett annyira jól, hogy nem felejtkeztél meg rólam.Ölellek:Kriszti
Ez egy szép vers kedves Krisztina.
Olyan mint amikor fel kéne kelni, de még öt perced maradnék, csak pár percet, fejemre húzom a takarót és jól elkésem, mert visszaalszom.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm drága szhemi , hogy ismét nálam jártál:Szeretettekl:Kriszti
Választékos, kedves, gyönyörű szép!
Én is éreztem ennek a reggelnek a hangulatát.
Öröm olvasni Téged.
Nagyon köszönöm neked Adrienn, hogy olvastál:Szeretettel:Kriszti
Nagyon aranyos a reggelt köszöntő versed. Oly' régen találkoztunk. Ritkán látni tőled anyagot, mi van veled? Hiányzol.
De miért tetted a prózák közé?
Szeretettel: Kata
SZép a vers! Aranyos és hangulatos…