Egyszer volt, hol nem volt, valahol arra, ahol a Locska patak folydogál, annak a partján állt Borsócska manó takaros kis házikója. Reggel, amikor a nap megcsiklandozta az arcát kipattant az ágyból, ásított egy nagyot, majd kiment a háza elé. Nyújtózkodott, tornázott egy cseppet, köszönt a virágainak. Hát amint ott nézelődött, észrevett egy úszó valamit patakban. Közelebb ment és akkor látta, hogy egy kosár lebeg a vízen. Gyorsan kerített egy ágat, és addig ügyeskedett, amíg kipecázta.
Mit gondoltok mi volt benne? Nem más, mint egy ládika, és egy fura pálca. Izgatottan felnyitotta a ládát, egy vaskos könyv lapult benne. Kinyitotta. A könyvben sok-sok írást látott, de akadt benne néhány ábra is. Az egyik oldalt tanulmányozni kezdte:
– Végy három macskaszőrszálat, tedd egy pohárba! Önts rá, öt csepp patakvizet, szórj hozzá beléndeket, keverd –kavard, rázd össze, majd a varázspálcával írj három kört a kotyvalék fölé, és kész is van a mérgecske.
Óh! Mi lehet ez? Bájitalkönyv? Vagy varázslások kézikönyve?
Belemerült az olvasásba. Talált benne, hajnövesztő kutyulékot, békává változtató varázsigét. Csak ámult-bámult, mennyiféle boszorkányság lapult a könyvben.
Legjobban, a visszavarázsoló mondóka tetszett neki:
– Tere-fere, bumberlé, változz vissza emberré! (Vagy azzá, amivé épp akarod, hogy visszaváltozzon.) – Állt a megjegyzésben.
Épp azon gondolkodott, hogy vajon kié lehet, és vajon miért került a patakba a kosár, amikor hangos sírásra lett figyelmes. Besietett a házába, az ágya alá rejtette a kosarat, a hókuszpókuszos könyvet és a pálcát.
Amikor kiért meglátott egy torzonborz alakot, aki torkaszakadtából bömbölt.
– Ki vagy te? Miért ordítasz ennyire? –kérdezte a sírót.
– Pityerke vagyok. És azért ordítok, azért sírok-rívok, mert nagy butaságot tettem. Brühühü…- bőgött tovább.
– Jobban illene rád a Brühühü név – jegyezte meg halkan Borsócska.
– Mi van? – hagyta abba a bőgést egy pillanatra.
– Semmi, semmi…- legyintett Borsócska. Na, nem lehet olyan dolog! Mindent meg lehet oldani. A rosszat is helyre lehet hozni! Na, ne sírj már! – vigasztalta Pityerkét.
– Gondolod? – hüppögte Pityerke.
– Igen. Ha nem így lenne, akkor nem mondtam volna. Bökd ki, mi a baj. Hátha segíthetek!
– Játszadoztam, szórakoztam, aztán az jutott eszembe, megtréfálom anyuskámat. Ő, a főboszorkány.
– Szóval te is boszi vagy? – ámult el Borsócska.
– Igen. Szóval fogtam egy kosarat, beletettem anyácskám varázslásos könyvét, ami még az ük-ükanyjáé volt, meg a varázspálcáját. Kivittem a patakhoz, majd vízre tettem a kosarat. Ekkor azonban nagy szél támadt, és egyre beljebb és messzebb sodorta a kosárkát. Próbáltam bottal kihorgászni, de nem sikerült.
– Miért nem ugrottál bele a patakba? – érdeklődött Borsócska.
– Miért, miért? Mert nem tudok úszni! – és újra hangos sírásra fakadt.
– És nem tudtál volna valamilyen varázsigét mondani?
– Nem! Ilyen vészhelyzetben, semmi sem jutott az eszembe. Meg különben is! Varázs órákon sokszor inkább legyet bámultam a falon, vagy az előttem ülőt csiklandoztam – vigyorgott könnyein át Pityerke.
– Szóval nem figyeltél – csóválta meg a fejét a manó. Gondolom az úszás órákon is csak ugrabugráltál.
– Hát…szó, mi szó, ez így igaz. De nem azt mondtad, hogy segítesz? – mondta könnybe lábadt szemmel Pityerke.
– Persze. Csak tudnom kellett a történeted.
– Szóval mi a terv? Mit tegyek, hogy jóvátegyem, amit elkövettem? És minél előbb cselekedni kell, mert ha anyácskám rájön, hogy nincs meg a könyv, meg a pálca… akkor nekem annyi!
– Békává változtat? Vagy apró egérkévé? Vagy netán denevérré?– nevetett Borsócska.
– Ne gúnyolódj! Kérlek! Segíts! Olyan hálás leszek, hogy, hogy nem is tudod mennyire.
– Barátocskám szerencséd van. Reggel a patakból kihalásztam a te kosaradat. Tudod mit? Vissza is adom, mert látom, milyen szeleburdi, meggondolatlan vagy. Egy feltételem azonban van!
– Mi az? Mondd! Én megteszem! –vágta rá még mindig könnyes szemmel Pityerke.
– Az, hogy figyelsz, tanulsz, nem szórakozol az Boszitanodában.
– Jó, jó. De ha tudnád, hogy sokszor milyen uncsi! – felelte Pityerke.
– Tudom, mert én meg Manóképzőbe jártam. Nem mondom, tényleg voltak nekem is unalmas perceim az iskolában, de ha ügyes manó akartam lenni, akkor muszáj volt figyelnem. Szóval, a kulcsszó: fi-gyel-ni.
– Megjegyeztem, és ígérem így lesz!
Bementek a házba, Borsócska kivette a kosarat az ágy alól. Hej! Még táncra is perdült örömében Pityerke.
– Még nézegethetem, egy kicsit ezt a csoda könyvet mielőtt elvinnéd? – kérdezte Borsócska. Tudod, olyan izgalmas dolgok vannak benne. Mondjuk, azt nem értem, hogy honnan van mindig kéznél, macskaszőr, denevérnyál, csigahéj…
– Persze, még egy icipicit nézheted, de senkinek nem szabad elárulnod, hogy beleolvastál. Eskü?
– Esküszöm!
– Nálunk a kamrában, nem befőttek sorakoznak, hanem üvegcsék, tégelyek, fiolák, tálkák. Bennük, macskaszőr, denevérháj, rókaszőr, egérköpet. De akad még ott, rókaláb, macskafarok, szőrös moha, gombaspóra.
– Hú! Ez aztán fura egy kamra! – mondta Borsócska.
– Lehet, hogy furcsa, de nekünk, ha kell valami a varázsláshoz, ott szinte mindent megtalálunk. Most már mennem kell. Köszönöm, a segítséget, és azt is, hogy visszaadtad ezeket. Akár meg is tarthattad volna.
– Igen. De tudod, füllenteni sem szép dolog.
– Igen, persze. Milyen okos is vagy te! – mosolygott Pityerke. még egyet megígérhetek!
– No, és mi lenne az? – érdeklődött Borsócska.
– Ha újra találkozunk, és én már tudok varázsolni, megígérem, nem varázsollak se békává, se lóvá, se denevérré! Mindent köszönök! Viszlát! –azzal kacagva elszaladt a kosárral.
Borsócska nevetve integetett a távolodó Pityerke után.
Aztán azon gondolkodott, hogy a kis boszitanonc vajon beváltja az ígéretét? Ti mit gondoltok erről?
18 hozzászólás
Kedves hundido!
Borsócska és Pityerke…mícsoda ötletes nevek!
Élveztem a mesét,nagyon!
Be e tartja ígéretét a kis boszitenonc?
…kétlem!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szia!
Örülök, hogy tetszettek a nevek és a történet is. Én bízom Pityerkében! Tuti betartja az ígéretét 🙂
Üdv hundido
Kedves hundido!
Köszönöm a reggeli mesét.
🙂
Szerintem beváltja, és szerinted?
Szeretettel: Szabolcs
Szia!
Én pedig azt köszönöm, hogy elolvastad. 🙂 Szerintem betartja az ígéretét. Miért? Mert: az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó 🙂 üdv hundido
Szia hundido!
De jó mese volt! Olyan ötletesek, találóak mindig a nevek nálad. Itt a Locska patak tetszett különösen.
Betartja! Mert Borsócskától megtanulta.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a mesét, és annak külön is örülök, hogy tetszett. A nevek azok sokszor előbb vannak meg a fejemben, mint a történet. Sokszor a név hozza a mesét. 🙂 üdv hundido
Nagyon tetszett a mesét Hundido!
Szeretném hinni, hogy beváltja, annyira hihető ek hangzott.
Szeretetel: Edit
Szia!
Köszönöm, hogy beugrottál egy kis mesére! Örülök, hogy tetszett e szeleburdi boszi története. Szerintem is betartja, amit megfogadott! Üdv hundido
Kedves Kati!
Szeretem a boszorkányokat meg a mesebeli lényeket. Jó kis álmosító.Rossz alvóknak ideális.
Jó volt elolvasni.
Szeretettel:Ági
Szia!
Örülök, hogy elolvastad. Remélem nem azért álmosodtál el, mert unalmas volt 🙂 Üdv hundido
Kedves Hundido!
Szeretek mesét olvasni, különösen ezekben a nehéz napokban öröm számomra, a gyerekeknek tanulságos, nem ér sokat az a mese amiben nincs tanulság.
Szeretettel
Ica
Szia!
Köszönöm, hogy beugrottál hozzám. A mese mindenkinek kell! Felnőtteknek is akár. 🙂 üdv hundido
Szia! Borsócska, és Pityerke! Milyen aranyos nevek! Aranyos a történet is, tetszett! Üdv: én
Szia!
Örülök, hogy jöttél, és elolvastad ezt a mesécskét. Köszönöm a véleményed. üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Ha már ilyen kedvesen kérdeztél, válaszolok. Azt gondolom, lesz folytatása, akkor majd megtudjuk, beváltotta-e ígéretét a boszitanonc. Ugye? 🙂
Gratulálok Pityerkéhez!
Jó látni, hogy tele vagy ötletekkel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. Nem gondoltam folytatásra. A kérdésre lehet válaszolni, beszélgetni róla: pl. szerinted miért nem tartja be? Vagy ha igen, miért..stb Örülök, ha tetszett. üdv hundido
Szia kedves Kati !
Ma mese napot tartok úgy látszik 🙂
Nagyon ötletes, nagyon tetszett, jövőre már (a tervek szerint) érkezik az unokám, lesz
mit olvasi neki 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy elolvasta ezt a mesémet, örülök, ha tetszett. Üdv hundido