a Kastély előcsarnokában
Tánja, Évi, Egér, Tanár úr be
Évi: Már megint az előcsarnokban vagyunk! Nem hiszem el!
Tanár úr: Mondom, nem olyan nagy ez az épület! Szinte már meg is tanulhattunk tájékozódni benne…
Csip és Ed a karzaton be
Ed (lentre, kiáltva): Hahó, Évi! Egy lépést se, mindjárt lemegyünk! (Csipnek:) Mit mondtam, hogy fent vagyunk!
Csip (Ed homlokára csapva): Jól van, okoska!
Csip és Ed a karzatról el.
Tánja és Évi leülnek a padlat szélére, pihennek. Egér egyre csak vizslat körbe.
Nézely betámolyog, fején a sisak.
Nyomában Hajnal és Mari be. Leülnek Éviék mellé, pihennek
Hajnal: Na, azt hiszem, körbejártunk mindent. Sehol semmi.
Tanár úr: Majd mindjárt jönnek a fiúk, és beszámolnak.
Évi (Egérnek): Egér, nem vagy fáradt? Pihenj te is!
Egér fejét rázza, a kaput vizsgálgatja, egyszer meg is nyomja nekifeszülve.
Nézely a hátsó falig támolyog, ott megáll.
Ed és Csip berontanak
Ed (a szín közepén megállván, Hajnalnak és Marinak): Ti is itt vagytok? (Mindenkinek:) Jól van, figyeljetek nagyon, mert olyat mondunk…
Csip körülfut a helyiségben. A szín hátulja felé kerül, felszáguld a padlatra is,
majd túloldalt, az ajtónál leugrik
[Útközben nekimegy Nézelynek, de nem ütköznek össze – mintegy keresztülugrik rajta!]
Csip (futtában): De olyat! (Belerúg a kapuba.)
Ed: Egér, ülj le te is. Figyelj.
[Egér az ülő társasághoz megy, mellettük áll meg.]
Csip: Szóval találtunk egy lovagi páncélt, ami teljesen szét volt esve!
Tanár úr: Stimmel, mi is láttuk – na és?
Csip: Na és felpróbáltam a sisakját, és utána eltűnt! Levettem, ledobtam, és nincs sehol! Köddé vált!
Hajnal (feláll): Na jó, akkor ahelyett, hogy kísértethistóriákkal ijesztgetjük egymást, szerintem próbáljunk meg inkább egy kiutat találni innen, és elfelejteni az egészet! (Csip itt közbekiált, de ő folytatja:) Végül is ez nem egy erődítmény, csak egy düledező földvár, amiből…
Csip: Nem én találtam ki! Nem érted, hogy nem poén most ilyeneket kitalálni? Rohadtul így volt! (Túlüvölti Hajnalt.) Kérdezd meg Edet! Vagy ő is hazudik?
Csend, senki sem szól.
Nézelynek végre sikerül levetnie a sisakot. A porba helyezi, majd Egérhez sétál, vállára teszi a kezét
Hajnal: Fiúk, próbáljuk meg normálisan megoldani ezt a…
Csip: Igazat mondtam, eltűnt a sisak!
Hajnal: Elhiszem, elhiszem – csak próbáljunk meg kijutni innen.
[Csip haragos-várakozón bámul rá.]
Tanár úr: Lehetőleg még mielőtt ránk sötétedik.
Hajnal (továbbra is Csip felé): Így van, tanár úr, lehetőleg sötétedés előtt.
Ed (sóhajt, kezét széttárva): Várjuk a javaslatokat. Én mindenesetre tanúsítom, amit Csip mondott, tényleg eltűnt a sisak. Nem rémtörténetnek meséltük el, hanem mert lehet, hogy van itt még valaki rajtunk kívül.
Hajnal (megrettenve): Ugyan ki lenne itt?
Ed: Például néhány hajléktalan. Ki tudja?
Mari: Ne aggódj, Hajnal drága, megoldjuk a kérdést!
[Többen csodálkozva pillantanak rá.]
Tanár úr: Ha viszont vannak itt, az azt jelenti, hogy létezik egy kivezető út.
Ed: Na igen, ez a kapu itt – amíg ránk nem záródott valahogy. Szóval továbbra is várjuk a javaslatokat a gyors és egyszerű kijutásra!
Csip (hirtelen): Ott a sisak.
[Mindenki méregbe jönne, de Csip egy pontra bámul, így odanéznek ők is.]
Tánja: Mikor bejöttél, akkor tetted oda!
Csip (szóhoz sem tud jutni): Mi? Mi?
Mari: Azért mentél a hátunk mögé, fiam, ennyire madárnak nézel itt mindenkit! Nyilván…
Csip (felcsattan): Az hiányzik nekem most a legkevésbé, hogy még te is előadd, mi is történt, mert te aztán…
Mari (felugrik): Mit képzelsz te, fiam!
Csip: Fogd be a szád, hülye tyúk!
Mari: Mit képzelsz!
Ed közéjük áll, nyugtatólag próbál szólni.
Nézely viszont eközben menekülésszerűen távozik
[Megriad, mint aki hirtelen hangot hall, vagy tudatára ébred valaminek; villámsebesen egy sötét sarokba ugrik s ott eltűnik.]
Ed: Várjatok, inkább próbáljunk…
Mari: Nem értem. Nem értem! (Visszaül.) Tudsz te normális is lenni, csak mindig rosszkor kezded el ezeket a kamaszkorból visszamaradt idétlen baromságaidat.
Csip: Mert te aztán tudod.
Tanár úr: Folytathatnánk az érdemi munkát?
[A veszekedők már megcsendesedve; Mari hallgatagon ül, Csip a sisakot vizsgálgatja tisztes távból.]
Hajnal (az ajtóra mutat): A földszinten ez az egyetlen kijárat.
Ed: Ami azt illeti, lehet, hogy van még egy.
Mindenki reáfigyel
Ed: Csippel találtunk egy másik kaput. Igaz, sokkal masszívabb, mint ez itt, először azt hittük, kincseskamra – de úgy becsültem, az épület túlsó végében van; s ez alapján kijárat lehet.
Tánja: De ha ezt se tudjuk betörni, azt hogy tudnánk?
Ed (vállat von): Emezzel ellentétben az kifelé nyílik! Két kapu, kétszeres esély.
Hajnal: De hát mi Marival végigjártuk az összes lehetséges utat, helyiséget, és sehol nem találtunk ilyesmit!
Csip (félre): Hát, igen…
Ed: Ti jóval utánunk indultatok, igaz? Akkor végig se járhattátok, annyi idő alatt. Valahol kifelejtettetek egy szakaszt.
Évi: Mi sem találtuk, Edi.
Egér felkapja a fejét, Évire néz rökönyödve. Szünet
Egér: Azt hiszem, tudom, hol hagyhattunk ki egy részt…
Ed (Évinek, kezét széttárva): Majd megmutatjuk, hol van.
Csip: Ha esetleg valaki nem hinne nekünk…!
Tanár úr: Nos, összefoglalva a helyzetet, az alsó szinten van egy kétséges és egy még kétségesebb kapunk, a felső szinten nyilván ajtó nem vezet ki, de több ablak is nyílik a külvilágra. Ezek bármelyikén távozhatunk, feltéve, ha megoldjuk a magasság problémáját. A földszinten eddig nem láttam kijutásra alkalmas ablakot, csak azokat a lőrésszerű nyílásokat.
Ed: Láttuk: azon ember át nem préselődik!
Évi (Ednek): Ti könyököltetek odafent egy csomót, milyen magasan is van az? Ki tudunk ugrani?
Ed (fejét rázza): Vagy háromemeletnyi, és kő van alattunk. Nagyon veszélyes lenne. (A baloldali falra mutatva:) Ezen az oldalon meg egy ablakot se találtunk. De megpróbálhatunk leereszkedni. Kötelet, vagy egyéb erre alkalmas dolgot…? Senki nem talált? Lepedőket például…
Egér: Aha, egy ezer éves várban! Miért nem mindjárt bio-párnákat!
Csip (Egérnek): Fejezd már be!
Tánja (Csipnek): Kötél nélkül hogy mászunk ki, szupermen!
Évi (Csipnek): Ja, nagyon konstruktív vagy!
Hajnal: Hagyjátok már, inkább gondolkodjunk, mivel tudnánk kimászni az ablakon!
Tánja: Semmivel!
Ed: Ha így állsz hozzá, akkor…
Tánja: Úgy állok hozzá, hogy nem akarom összetörni magam, baj? Inkább azon gondolkozzunk, mivel törjük be az ajtót!
Csip: Ja, pártolom!
Hajnal: Fölösleges körök helyett inkább az újabb megoldáson gondolkodnátok! Az ablakon ki tudunk jutni!
Tanár úr: Pillanat!
Tánja: De az ablakon át legfeljebb a halálba…
Tanár úr: Pillanat! Egy kis figyelmet, lenne még itt pár lehetőség!
[Mindenki megcsendesedve vár egy mentő ötletet.]
Tanár úr (töpreng): Pillanat… pillanat… Végül is ez egy földvár.
Mindenki közbekiáltana, de Tanár úr intően felemeli a kezét
Tanár úr: Legalábbis annak nevezik. (Hajnalra mutat:) A helyi viszonyok mindentudó ismerője azt mondja, eredetileg ez földvár. Legfeljebb is a későbbiekben megerősítették egynéhány kőfallal. Ha megkeressük az építmény leggyengébb részét, arrafelé kiáshatjuk magunkat. (Hajnalnak:) Úgyis gyengék már a falak, nem?
Tánja: Ez jó! De mivel ássuk ki magunkat? Nincs semmink! Puszta kézzel…
Tanár úr: Akár a tíz körmünkkel is. Tudsz jobbat? De talán akad valamiféle segédeszköz, ha nem is a legmegfelelőbb. (Csipre mutat.) Akár a lovagi páncél darabjait is használhatjuk kaparáshoz…
Csip: Na én ahhoz hozzá nem érek többet!
Egér: Ki akarsz jutni innen, vagy nem?
Csip: Én ki, képzeld!
Tánja: Csak lusta vagy ásni, úgyhogy keressél csak kifogásokat, hogy…
Csip: Szálljatok már le rólam! Miért mindenkinek velem van baja ma?
[Hajnal és Tanár úr többször közbevágnának a vitának, még Mari is megszólalna, de szavuk elvész.]
Évi: Nem szeretjük, ahogy kiosztasz mindenkit, a nagy okos dumáddal!
Csip: Én? Engem oszt ki itt mindenki naphosszat, lassan meg se szólalhatok!
Ed (csendesen): Én csak kőfalat láttam, mindenhol.
Szavára mindenki elhallgat
Tánja (kisvártatva): A padló! Csak odafent kő, idelent egy csomó helyen föld! Ha a fal mellett leásnánk, megkerülhetnénk!
Tanár úr: Ragyogó.
Csip: Na ne, ki tudja, milyen mélyen van beásva a fal!
Tánja: Mindent egyből olyan jól le tudsz szólni!
Csip: Ja mer’ alapozásról még nem hallottál? (Edhez:) Mit szólsz, Ed?
Tánja (vele együtt): Ed?
Ed: Igaza van Csipnek. Nem tudhatjuk, hol milyen mélységig vannak kövek – lehet, hogy pont a legrosszabb helyen kezdünk ásni. Végül is, ugyan idebent föld van, de odakint kő látszik az ablakok alatt! Ki tudja, hány méteres üreget kéne ásnunk, lefelé, oldalra! Inkább az ajtó. Valamelyik.
[Többen bosszúsan reagálnak ez utóbbira.]
Ed: Találnunk kell egy megoldást. Szóval döntsük el valahogyan, mit fogunk csinálni! Szerintem az ajtó megér még egypár próbát, mielőtt kaparni kezdjük a falat. Jó sok lim-lom van mindenhol, ha használjuk az eszünket, csak sikerül kifeszíteni valamivel ezt itt! (A kapura mutat.)
Tánja: Bohóckodás – meg se moccan! Én megyek ásni.
Ed: Ugyan, ne csináld, Tánja!
Tánja: A kapukidöntésnél amúgy sem tudom, hogy veszitek hasznát a gyengébb nemnek.
Csip: Viszont titokban ásóbajnok vagy!
Tánja: Csip, fogd már be! Azzal, hogy izélsz itt mindenkit…
Egér (Tánjának): Ne haragudj, azért elég érdekes elképzelni, amint megmozgatsz három tonna földet egy rozsdás lábszárvérttel.
Tánja: Talán, ha segítenétek!
Csip: Én inkább használom az agyamat a kapunál.
Tánja: A midet?
Tanár úr (elébe vágva az újabb marakodásnak): Azt hiszem, Tánjának is, Csipnek is igaza van. Ha nem akarunk itt meghalni, akkor kell egy lassabb, körülményesebb, de biztosabb megoldás a kijutásra.
Ed: Én egyáltalán nem érzem biztosabbnak a kiásós módszert, Tanár úr. Sőt…
Tanár úr: Nos, Ed, minél több tervünk van, annál több a lehetőség, s annál biztosabb a siker végül. Gondolom, nem akarunk itt éjszakázni – úgyhogy nem ártana nekilátni! Az ablakon át való távozás lehetőségét is tartsuk fent, végszükség esetére…
Ed: És vegyük figyelembe, hogy van még egy kapunk!
Tanár úr: Mondogatjuk ezt, fiam, miközben egyikkel sem tudunk kezdeni semmit. A földet legalább meg tudjuk mozgatni a túloldali termek valamelyikében. Javaslom, ne is húzzuk az időt.
Tánja (felpattan): Ez a beszéd! (Megragadja Évi kezét, s magával rángatja.) Gyere, Évi, megmutatjuk ennek a sok lusta hímnek, mennyit haladunk egyetlen óra alatt. Ők meg csak döngessenek itt (nevet), hátha kinyitja kintről valaki…
Csip: Sok sikert! Remélem, felkészültetek rá (crescendóban üvölt utánuk), hogy egy kísértetkastélyban fogtok éjszakázni!
Tánja és Évi el
Ed: Nem hagyhatjuk Éviéket így, védtelenül kóborolni, amíg nem tudjuk, van-e itt valaki.
Tanár úr: Igaz. Csip, utánuk mehetnél, vigyázni rájuk. És persze segíteni…
Mari: Harminc centit nem ásnak le és a nyelvük ki fog lógni.
Csip: Én maradok kaput dönteni! Ha kalandozni vágynak… (Széttárja karjait.) Mellesleg marhára nem tudom elhinni, hogy itt élő emberek vannak. Legfeljebb kísértetek. (Vihog.)
Tanár úr: Nos jó. De azért elkél ott a férfierő, ha már nem is a régi – én megyek ásni. (Elindul.)
Hajnal (utánaszól): Tanár úr, mi Marival kereshetnénk alternatív kijutási módokat. Végigvesszük az összes ablakot, és… (feláll, töpreng) idegenvezető létemre csak most jutott eszembe, hogy a váraknak általában vannak titkos alagútjaik, melyek a külvilágba vezetnek.
Tanár úr: Ragyogó! Egy újabb lehetőség.
Hajnal: Ugyan ezek idővel beomolhatnak, ha nem gondozzák őket, de azért a lehetőség megvan. (Mindenkihez:) Tehát mi átnézzük az egész várat, keresünk további szerszámokat (Edre néz) mindkét feladathoz, valamint további ablakokat fent és lent. Meg persze rejtekajtókat.
Tanár úr: Csak ismételni tudom magam, Hajnal: Ne menjetek, khm, erősítés nélkül.
Mari (legyint): Hidd el, nem lesz itt semmi gond. Ha lakik itt valaki, az csak a nyugalmát akarja biztosítani. Örülni fog a lehetőségnek, hogy kiengedhet bennünket, és újra egyedül maradhat.
Tanár úr tétovázik, mire Hajnal ormótlan bozótvágó kést húz elő hátizsákjából
Hajnal: Ha esetleg Mari feltevése tévesnek bizonyulna.
A fiatalok összenevetnek. Tanár úr végül gondterhelten rábólint, s el.
Hajnal elindul, leeresztett késsel a kezében
Mari (lassan, kelletlenül követi): Hurrá! Alig vártam, hogy megint körbekirándulhassam ezt a bűztanyát. (Vállára rántja a zsákját.) De ebbe a terembe vissza nem jövök még egyszer!
Csip: Hacsak ki nem nyitjuk a kaput…
Mari (megáll, lassan rábólint): Hacsak.
Mari és Hajnal el
Ed: Akkor, uraim, lássunk hozzá…
Csip: Na, Egér, mintha élnél! Megmozdulhatnál végre egy kicsit!
Ed: Kezdetnek nekifeszülünk hárman, egyszerre – gyengítjük egy kicsit, mielőtt Hajnal kerít valami szerszámot!
2 hozzászólás
Nagyon aprólékosan kidolgozott munka, nem intézed el 1-2 mondattal a nehézségek ecsetelését, és a nézetkülönbségeket.
A szellemeknek most nem sok szerep jutott. Ami szöget ütött a fejembe, az volt, hogy ha eljátsszák színpadon a színdarabodat, akkor hogyan tudnák megoldani, hogy a szellemet játszó színészen keresztül ugorjon a másik színész. Filmen még csak-csak, de a színpadon?
Judit
Például úgy, ahogyan a karddal átszúrásokat is meg szokták oldani színpadon: nagyon közel ugrik el mellette. De egyébként a kapcsos zárójeles utasítások a kevésbé életbevágóak, azok már inkább rendezési ötletek.