Szerepjáték

– Szerbusz, Lacikám!
– Drága hölgyem, ki adta meg Önnek ezt a számot?
– Miért, nem a Laci?
– De.
– Akkor minek zavar itt össze? Kivel is beszélek tulajdonképpen?
– Velem.
– Szia, Édes!
– Tessék? Ja, persze.
– Ugye feljössz ma?
– Mi a baj csillagom?
– Tudod az elektromosság, a villanykályha ismét erősen pislákol.
– Bébi, repülök.

– Helló.
– Ki maga?
– A Lacikám cicuskám.
– Én a szerelőt várom, és kérem, mi akar ez lenni?
– Basszus, hogy ez mekkora cumi.
– Csak a maga fejében drága, mert lehet, hogy bizonyos világnézetek azonosak, de csak a mosolyunk az, ami utánozhatatlanul egyedi.
– Mi van?
– Holnap hívhatom, rá ér?
– Izé, hát.
– Minden jót, még hogy a Lacikám. Ha találkozna a szerelővel, üzenem neki, hogy várom.

– Szia, Édes!
– Kezét csókolom.

…

(A történet folytatása nem kötelező, ez mindenki számára fakultatív.)