Tompa, évezredeknek tűnő lassúsággal hagyja el a csap száját. Zuhanás közben szinte áll a levegőben. A konyha minden részlete benne van. Fénylenek az elmosott poharak, fehérlik a hűtő, az egyik konyhaszekrény ajtaja nyitva van, Vali éppen egy tányért vesz ki onnan. Kint az ablak előtt elröpül egy madár. Ezt is látom benne. Mindent, ami a környezetében történik. Színek cikázását, a formák árnyjátékát, ahogyan a napsugár láthatatlan ecsettel befesti a tárgyakat, majd azok vetületét egyre jobban eltolja.
Zuhanás. Lassú, mély zuhanás. A gravitáció teszi. A szemem lecsukódik. Olyan lassan, mint ahogyan a vízcsepp hull alá.
Ahogy eléri a mosogatótálca alját, a vízcsepp felrobban. Ez az apró zaj most fülsüketítőnek hat a konyhában. És a robbanás elmos mindent. Fülemben csöng a mennydörgés. Nem tudom kinyitni szemeimet. Soha többé.
Elcsöndesül minden. Mozdulatlanság van. Néma csönd és mozdulatlanság. Nincs vízcsepp, meg nincs Vali, aki a konyhaszekrény ajtaját nyitja. Vakító fehérség és mozdulatlanság. Ez van csak. Semmi más.
És egyszer csak újra hallom a vízcsepp robbanását. A vakító fehérség eltűnik. Kinyitom szemem és Vali aggódó arcát látom fölém hajolni. Mond valamit. Nem is mond, inkább könyörög. Azt akarja, hogy maradjak.
És én úgy döntök, maradok. Vali szemében megkönnyebbülést látok. Átölel és zokog. Nem tudok szólni, és mozdulni sem. Gyenge vagyok. Hihetetlenül gyenge. Szemhéjammal jelzem, hogy jól esik az ölelés, ne hagyja abba. És ő tovább ölel.
A könnycseppjei végigfolynak az arcán, majd rövid szabadesést követve az én arcomon landolnak és peregnek tovább bőrömön. Érzem a gördülésüket. Apró áramütés ez, ami végigfut gerincemen. Szeretnek.
Eltelt azóta két év. Az orvosok azt mondták, képtelenség, hogy még élek, de engem nem lep meg. Azért élek, mert akkor úgy ölelte át tehetetlen testemet, hogy élni akartam. Élni, hogy minél többet érezzem ezt a bizsergető, finom érzést. Mert szeretve lenni jó! És viszont szeretni még jobb!
7 hozzászólás
Ez szép. A legnagyobb dolog, ami egy emberrel megtörténhet az életben, az szeretve lenni és szeretni.
Igen, ismerem ezt az érzést illetve mindkettőt a zuhanásét is(ami hamarosan olvasható lesz itt is, csak más címen) és a szeretetét is. Csak az tud erről így írni, aki már átélte. Gratulálok! Az írás csodaszép, mint ahogy az élet is.
Kedves Sanyi!
Olyan ez a prózád is, mintha filmet forgatnál… Mindig elbűvölsz a képszerű látásmódoddal, és azzal, hogy ezt kamera nélkül, írásban is vissza tudod adni!
Annak a zuhanó vízcseppnek a leírása! Azt hiszem én képtelen lennék erre, ehhez másfajta tehetség kell, mint az enyém.
A párhuzam a vízcsepp zuhanása, és a hirtelen jött végzetes rosszullét között, számomra sokkoló volt, valahogy nem számítottam erre, a próza indításából.
Nagyon megragadott az alkotásod, elolvastam néhányszor, és minden olvasással egyre jobbnak találtam.
Judit
Kedves Judit!
Imádom a képeket szavakba önteni! Ez azt hiszem látszik a műveknél. 🙂
Köszönöm az értékelést.
Üdvözlettel:
Sanyi
Kedves Sanyi!
Ez nagyon szép és megható. Nem is tudok mást írni hozzá. Több emlék eszembe jutott erről.
Aminél a prózád szebb. Természetes, hogy tetszik nekem.
Ági
Kedves Ági!
Köszönöm a kedves szavakat.
Üdvözlettel:
Sanyi
Örülök, hogy olvashattam. Szép. Szép nagyon!
Szeretettel:Selanne