Szombat

– Ma kedves leszek egész nap a feleségemhez – döntötte el a férfi, amint kinyitotta a szemét ezen a szombat reggelen. Fülei megszokott hangot közvetítettek agyának. Fő a kávé. Ezzel már elkésett. Na, de majd a többit. Kipattant az ágyból, és sietségében elvágódott a papucsában. A robajra megjelent az ajtóban a felesége.
– Jó reggelt! Ilyen korán? Nem szoktál…
– Valóban nem, de eldöntöttem, hogy ma segítek neked.
A nő furcsa tekintettel nézett rá, miközben egyik szemöldöke egészen felszaladt a homlokára.
– Már reggel is milyen szép vagy! Gondolom jól sikerült a sminked is.
– Évek óta nem használok semmit – hajtotta le a fejét az asszony, és elindult a konyhába.
Puff neki. Ez mellé ment. Sóhajtott egyet és követte őt. Ment a kávéillat után. A konyhában egymással szemben ülve kortyolták a feketét.
– Mit szoktál ilyenkor csinálni, amikor még ágyban vagyok?
– Reggelit…neked.
– Akkor most elkészítem én, és neked is.
– Én nem szoktam reggelizni, legfeljebb egy almát.
– Akkor legalább azt megmosom neked.
– Már megettem.
Csendben itták tovább a kávét. A férfi tekintete az asztalra tévedt, majd felcsillant a szeme. Keze megindult a távirányítóért, de félúton megállt a levegőben.
– Kapcsold be nyugodtan. Nézd csak a tévét, nekem ezer a dolgom.
– Nem, nem! Szeretnék segíteni ma itthon. Ne menjek el a boltba valamiért?
– Tegnap munka után hazafelé, már megvásároltam mindent.
– Csak tudok tenni valamit?
– Hát jó! Előkészíthetsz ebédhez. Akkor én addig elindítom a mosógépet.
– Nagyszerű, sorold!
– Zöldség és krumpli pucolás, hússzeletelés.
Magára hagyta Bélát a konyhában, és elkezdte összeválogatni adagokba a szennyest. Ahogy fordult a gép felé, ijedten felsikoltott. A férje állt az ajtóban, egyik kezében nagy-kés, a másikban egy csomag vegyes zöldség.
– A frászt hozod rám, olyan csendben közlekedsz. Mi a baj?
– Aranyom, ha ezeket én megpucolom, mi marad belőle?
– Csak mosd meg és vakard le. Ezek zsengék még, de ne azzal a késsel, az a hússzeletelő. Kisebbet keress.
Béla eltűnt az ajtóból, Margit folytatta a válogatást. Szépen elindította az első adagot és visszaindult a konyhába. Bár ne tette volna. Dermedten állt meg a küszöbön és nem hitt a szemének. A falakon és a csempén zöldség és répa maradványok tapadtak fel masszaszerűen. Férje éppen a krumplival küzdött. Azt is vakargatta. Megállt a műveletben, mert megérezte, hogy nézi a felesége.
– Nem így gondoltad?
A nő csak szó nélkül elvette a kést, és gyengéden odébb tolta a férfit. Vizet eresztett a mosogatóba, bele dobálta az összes zöldséget és krumplit, azután elkezdte letakarítani a falakról a masszákat. Férje csendben nézte őt.
– Addig felszeletelem a húst! – Lelkesült fel ismét, és már vette is elő a hűtőből. Margit egy pillanat alatt a keze alá tette a deszkát és a kést. Komótosan nekiállt szeletelni.
– Várj! Előbb vágd le róla a nagyon kövér és mócsingosabb részeket.
– Jó.
Csendben ment a munka. Kis idő után az asszony összerezzent az ordításra, majd megfordult. Béla ujjából vér szivárgott. Szó nélkül indult a házi patika irányába, hozta a kötszert és a ragtapaszt. Szakszerűen ellátta a sérültet.
– Ha mindenképpen segíteni akarsz, inkább locsold meg a szobanövényeket, és lehetőleg maradj egy darabban.
Férje nem válaszolt csak ment a fürdőszobába a kancsóért. Teltek a percek. Margit felrakott mindent a tűzhelyre és indult megnézni, mit csinál az ura. Az éppen a földön volt négykézláb és egy hatalmas ronggyal törölgette a vizet a padlóról. Az asszony szeme végig nézett a szobán és a falakon, ahol a növények voltak, feketés-barna csíkok vezettek le, egészen a padlóig. Szomorú tekintettel nézte a férfit, majd beszállt mellé, egy másik felmosó ronggyal.
Meghitt hangulatban csavargatták együtt a vödörbe a rongyokat.
– Tudod mit? Vidd ki inkább a szemetet. Addig kitakarítok itt.
– Na, azt legalább tavaly már kivittem egyszer – indult, és eltűnt a nagy zacskóval a bejárati ajtó mögött.
Hosszú idő után először fordult elő, hogy ilyen későn ebédeltek. Délután öt óra volt éppen.
– Ugye nem akarod velem elhitetni, hogy mindezt, amit ma csináltunk, egyedül szoktad megtenni szombaton?
Felesége nem szólt semmit. Hogyan is mondhatná el, hogy még ennél többet is? Holnap megint korán kelhet, mert a nagy fiuk jön látogatóba a párjával. Nem volt ideje előkészíteni a holnapi főznivalót, és a sütemény alapjait sem.
Este az ágyban nem beszélgettek, csak bámulták a plafont.
– Jó éjt! – Törte meg a csendet Béla.
– Jó éjt! És kérlek…holnap maradj egy kicsit tovább az ágyban…ahogy mindig is szoktad.