Társkeresés

Jó volt a SZOT üdülőben, de ha társat szeretnék, akkor más módszerhez kell folyamodnom, állapította meg Betti.
Elment egy jó nevű társkeresőbe, ahol bizonyos összeg befizetése ellenében betekinthetett az általa meghatározott korosztály adatlapjaiba. Róla is kiállításra került egy ilyen, amiben annyi szerepelt, amennyit ő lényegesnek tartott közölni magáról. Az adatlapos válogatáson kívül a vállalkozás szolgáltatásai közé tartozott a szombat esténként megrendezésre kerülő zenés-táncos est is.
Betti ez utóbbin hosszú ideig nem vett részt, de egy nap elhatározta, hogy bevállal egyet, annál is inkább, mivel szeret táncolni.
Mikor belépett, már szólt a zene és döbbentem állapította meg, hogy eszméletlenül csinos nők ülnek az asztaloknál.
Legszívesebben rögtön visszafordult volna, de aztán úgy döntött, hogy ha már eljött, nem futamodik meg. Legfeljebb hallgatom egy kicsit a zenét – gondolta – és ezzel leült a terem legvégén levő székre.
A férfiak többnyire kocsival érkeztek – ami akkortájt még luxusnak számított – és körbe dongták az asztalnál ülő hölgyeket, akik iszogattak, cigiztek és láthatóan jól szórakoztak.
Beindultak a lassú számok. Az urak felkérték a hölgyeket. A teremben félhomály volt és a „Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem” kezdetű Korda dalnál úgy simultak össze a táncosok, mint akik ott mindjárt egymáséi is lesznek. Nem véletlenül hívták ezt és az ehhez hasonló számokat „családalapító”-nak.
Bettit is észrevette valaki, aki hasonlóan a többiekhez, szinte magához akarta láncolni, de az asszonyt ez kifejezetten taszította, így miután kihámozta magát az úr szorításából, egyszerűen otthagyta őt. Ám a férfi ezt nem hagyta szó nélkül:
– Azt hittem szereted.
– Tévedtél.
A szünetet követően többen „eltűntek”.
A zene folytatódott, és egy újabb férfi jött felkérni Bettit.
– Nem láttalak még itt – mondta.
– Mert most vagyok itt először.
– Nem a legjobb hely, igaz?
– Igaz.
– Tudok jobbat. Gyere, elviszlek. Itt állok a kocsival.
– Köszi, nagyon kedves vagy, de inkább haza megyek.
– Jó, akkor haza viszlek.
– A ragozással azért lehetett némi problémád, nem?
– Miért?
– Mert, azt mondtam, hogy haza megyek, nem pedig azt, hogy haza megyünk.
– Most mit vagy úgy oda? Mit gondolsz, miért jönnek ide a tagok?
– Ismerkedni, táncolni, társat találni.
– Akkor miért tűnt el a fele?
– Mit tudom én!
– Jó, megmondom, te kis mimóza. Azért, mert éhesek, érted? Néhány feles és a kocsiban benne vannak mindenben. Azért járunk ide autóval. Vetted a lapot?
– Vettem. Kösz a felvilágosítást. További jó fuvart!
Úgy látszik, a módosabb réteg szedi fel a hölgyeket kocsival, a szegényebbnek marad a telefon és a panaszkodás.
Tamás – aki telefonon kereste meg Bettit – udvarias volt, szellemes, pedig a gazdag réteghez tartozott. Bár jómódú volt, és a randevúra is autóval jött, nem akarta rögtön elvinni az asszonyt. Nem panaszkodott, tudott udvarolni, persze azért próbálkozott, de érezte, hogy hol a határ. Betti szívesen találkozott vele. A harmadik randi után Tamás közölte Bettivel, hogy holnap leugrunk Szegedre. Van egy kis üzleti tárgyalásom, aztán elmegyünk vacsorázni, majd megszállunk a kedvenc szállodámban, ahol lakosztályt béreltem.
– Jól hangzik, felelte az asszony.
– Örülök, hogy tetszik.
– Tetszeni tetszik, csak nem megyek.
– Miért?
– Figyelj Tamás, tényleg jó fej vagy, bejössz nekem, de a tempó túl gyors.
– Betti, azt mondd meg nekem, hogy elvált asszony létedre, mi a csudának futod a köröket, mint tyúk a kakas elől, mikor mindketten ugyanazt akarjuk?
– Tényleg érdekel?
– Igen.
– Akkor elmondom. Tudod, szerintem van sürgősségi és minőségi felár. A sürgősségit gondolom, nem kell magyaráznom, a minőségibe sorolom magam. Nő vagyok, nem gyűjtöm a trófeát, nekem nem kaland kell, hanem társ. Aki nem futja végig a köröket, annak ajánlom a sürgősségi felárat, mert véleményem szerint, az csak rövid távú kapcsolatot akar. Aki viszont társra vágyik, az kivárja, míg az ismerkedés eljut arra a szintre, amikor mindkét fél akarja az intimitást. Ehhez viszont meg kell futni azokat a bizonyos köröket.
– Nem fogom, válaszolta Tamás. Nős vagyok, kell a friss hús az izgalomhoz.
– Akkor meg nincs miről beszélnünk. Látod erre jók a körök, hogy kiderüljenek a dolgok. Friss húst pedig a piacon vegyél magadnak!