One day, just like another, The Earth just simply stopped turning. It did not move. The sun didn't rise anymore, but in some areas it didn't set, and what is more, in some places there were constant fog in the dawn. I don't even have to tell, that all the people were shocked, they panicked, rumours spread about the end of the world (only the ones on Jamaica's shores stayed calm…reeeeally calm). However, the World didn't think that way. He was really upset, and didn't understand, what had just happened. He tried to convince Earth, that it's not a good idea to stop, and ever since the Universe have existed, no planets acted this stupid. But Earth said nothing. And the World was now really mad at him. In a few days (okay, they only guessed, because they couldn't count days with the help of the sun), a couple of giants made from mud and rocks appeared on its surface. They wore white coats and spoke in a strange, earhquakelike language, most likely to Earth, because he responded in a few minutes. Then a short conversation came, in which luckily only about 200 people died, and the giants left. They had the diagnosis. The Earh got tired of the dizziness, and has just quit the job. The World got furious and said:
– Okay, damn you, then i will be turning.
/Ferdítés/
A nap, amikor a Föld nem forgott tovább
Egy nap, amikor nem volt semmi különös, a Föld egyszercsak megállt. Nem mozdult. A nap többé nem kelt fel, de néhány helyen pedig nem ment le, sőt, néhol állandó, ködös hajnal volt. El se kell, mondjam, hogy az összes ember sokkban volt, bepánikolt, össze-vissza beszélt a világvégéről (csak Jamaika partjain maradtak nyugodtak…naaaaggyon nyugodtak). De a Világ nem így gondolkodott. Nagyon bepöccent, és nem értette, hogy mi történt. Próbálta meggyőzni a Földet, hogy megállni nem egy jó ötlet, és amióta csak világ a világ, egyetlen bolygó sem viselkedett ilyen hülyén. De a Föld erre nem mondott semmit. Pár napon belül (na jó, csak tippelték, mert a Nap segítségével már nem tudták számolni a napokat), sárból és kövekből álló óriások jelentek meg a felszínén. Fehér köpenyt viseltek, és egy furcsa, földrengésszerű nyelven beszéltek, valószínűleg a Földhöz, mer egy pár percen belül válaszolt is. Aztán egy egészen rövid beszélgetés következett, amiben szerencsére csak kb. 200-an haltak meg, és az óriások leléptek. Tudták a pontos diagnózist. A Földnek elege lett a szédülésből, és szimplán csak felmondta az állást. Erre a Világ hatalmas dühbe gurult, és ennyit mondott:
– Jólvan, fene egyen meg, akkor mejd forgok én.
5 hozzászólás
Nem vagyok biztos abban, hogy jól értelmeztem írásodat.
Mindenesetre az az igazság, hogy földrengések régen is voltak, vannak máshol is.
tényleg szörnyű katasztrófa történt, de amennyiben, esetleg a klímaváltozásra fognád…,
azt hiszem itt nincsenek hibáztatható emberek, bár teóriákat én is hallottam.
Üdv: Szőlőszem
Legközelebb inkább németül…így a magyar változatot olvastam el. Kár hogy nem így történik az emberek életében…vagy nem is annyira kár? Szegény világ biztos elszédülne ha annyiunk körül kellene forognia.:)
Jaj, ne értse félre senki, ennek nincs most semmi aktualitása, és nem is lesz. A Föld az írásomban tényleg megállt, így a világ volt kénytelen forogni körülötte. Azt pedig ahogy a föld beszél, és a földhöz beszélnek, én egy gigantikus dolognak véltem, ami a mi hangszálainkhoz viszonyítva óriási rezgéseket kelt, ezért földrengésszerű. Művemet nem szántam drámainak így a mostani események után, sőt a végkifejletet én viccesnek szántam volna, ám ez lehet, hogy nem sikerült:) Attól én még szórakoztam. De a lényeg mégis az, amit most mondani akarok, hogy ez egy abszurd novella, aminek se füle, se farka nincs. nem kell rajta fogást keresni:) vagy lehet, de akkor ne számírsunk arra, hogy összeáll egy kép.
Ez a félreértés amúgy nekem picit komikus, arra emlékeztet, amit egy korunkbeli költőről hallottam, akinek a fia történetesen apja egy művét vette az iskolában. Elemezték, majd a fiú hazavitte apjának a munkát. Hadd ne mondjam, hogy a költő nagyon meglepődött, hogy mit bele nem magyaráznak a versébe. A tanulságot tehát átvitt értelemben közlöm: a kiállításokon is találunk olyan tárgyakat, amiknek semmi hasznuk, kancsókat, amiknek nincs fülük, mégis szépnek látjuk őket.
De azért köszönöm a hozzászólást, és neked, Arthemis, üzenem, hogy nem tudok még igazán németül. Bár tanulom, nem hiszem, hogy – még ha el is jutok arra a szintre, hogy németül gondolkozzak – elég közel állna a szívemhez ez a nyelv, ahhoz, hogy így írdogáljak. Amúgy azért angolul írtam le, mert a cím angolul sokkal jobban hangzik, magyarra nem fordítható le elég hatásosan. ("A nap amikor a Föld megállto forogni? Hát ennek semmi értelme, inkább olvasok mást.")
Na mindegy, köszönök minden visszajelzést, minél többet kapok, annál jobban megértem mások gondolkodásmódját. Így talán egy nap már nem csak magamnak fogok írni:)