Tintaszív

Kirsteen Clarke a tőle megszokott makulátlan eleganciával foglalt helyet a feldíszített asztal mögött. Kinyitotta a jegyzettömbjét, kezébe vette a golyóstollat és néhány pillantást vetett kézzel írott vázlatára. A vele szemben ülő néhány tucatnyi újságíró által keltett morajlás szép lassan elcsitult és mikor teljes lett a csend, Kirsteen Clarke felnézett hallgatóságára.
Igazán szép nő volt Miss Clarke írónő. Sosem tagadta, hogy számára a jó külső egyfajta lételem. A legnevesebb fodrász kezeli aranyszőke haját, amit rendszerint feltűzve visel. A legprofibb sminkestől tanulta, hogy hogyan kell előnyösen festenie magát. A hibátlan alakjáért egy jónevű edző felel minden kedden és pénteken. Az elegáns, jellemzően szoknya kosztüm megjelenésében pedig egy sztárstylist van segítségére. Összességében Kirsteen Clarke az elmúl hét évben, mióta befutott író lett, minden igyekezetével a tökéletes külsőre hajt.
Ahogy odahajolt bájos, inteligens arcával a mikrofonhoz, már csakugyan tökéletes csend állt be. Az újságírók jegyzetelésre készen várták, hogy papírra vessék az írónő legújabb könyvének bemutatását.
Kirsteen Clarke alapvetően krimiíró volt, de időnként tényfeltáró írások is születtek tőle. Készített már könyvet a cirkusz világáról, bemutatva a porond mögött kemény életet, a szakma kötelező továbböröklődését, a nem épp emberséges állatszámok létrejöttét. A bálnavadászok életét is papírra vetette. Legutóbb pedig abból a börtönből tudósított, ahol a világ 100 legveszélyesebb bűnözőit őrzik rácsok mögött. Új könyvével a gyermekprostitúciót vette nagyító alá és készített belőle egy vélhetően ismét toplistás írást.
Miss Clarke mint mindig, most is egy előre megírt szöveggel promotálta a könyvét. Lassan, átgondoltan és meglehetősen halkan beszélt, de ezt már megszokta tőle a közönsége. Nagyjából folyamatosan a hallgatóságon tartotta a szemét, csak egy-egy pillanatra tekintett le a jegyzetébe. Pontosan húsz percre szabta szabta az interjút és az utolsó mondat befejezte után az órájára pillantva megelégedve konstatálta, hogy egy perccel sem lépte túl a tervezett időkeretet. Hátradőlt a székében és csendben várta, hogy az oldalsó ajtón bemasírozzék az asszisztense és a kék borítású könyvet maga előtt tartva bemutassa a szóban forgó könyvet. Kattogtak a fényképezőgépek, a jegyzetelők lekörmölték az utolsó gondolataikat a bemutatóról. Az írónőhöz aztán néhány kérdést intéztek a szerzeményéről. Rövidesen véget ért a bemutató, Miss Clarke egy hűvös elköszönés után távozott az épületből. Szoros időbeosztásban élt, ami ilyentájt, hogy új megjelenése van, a szokottnál is feszesebb. Pontosan egy órája maradt egy televíziós interjúig. Úgy vélte, hogy ebbe az egy órába belefér, sőt útba is esik, hogy hazaugorjon. A fiait kora reggel látta utoljára, amikor együtt mentek el otthonról. Mike és Roger, Kirsteen 15 éves ikerfiai voltak, akiket 5 éves koruk óta egyedül nevel. Mint mindenben, a gyereknevelésben is határozott elképzelésekkel igazgatta gyermekei útját. Sok energiát és időt fektetett abba, hogy okos, inteligens, koruknak megfelelő önállósággal bíró gyermekei legyenek. Mindenre határozott és betanult szabályok vonatkoztak. Anya és gyermekei jól kidolgozott rend szerint élték az életüket. Ennek a beszabályozott rendnek az egyik eleme volt, hogy hétköznap nincs elmenetel sehová. Iskola után mindketten a saját birodalmukba visszavonulva a tanulásra összpontosítanak és nem mennek sehová édesanyjuk hazaérkezéséig. Ez az íratlan szabály hibátlanul szokott működni, az ikrek példásan szófogadó gyerekek voltak.
Épp ezért érte meglepetésképpen Kirsteen mikor az elegáns otthonába hazaérve és a fiúk nevét kiabálva, senki nem felelt. Felszaladt az emeleti szobákba. Előbb Roger majd Mike birodalmába nyitott be. Mindkét szobát üresen találta. Az iskolatáskájukat sem találta, ami arra a következtetésre jutatta,hogy a fiúk még nem jöttek meg az iskolából. Órájára pillantva enyhe nyugtalansággal tudatosította magában, hogy az ikreknek már két órája véget ért az iskola. A vállán lévő bőrtáskát ledobta Mike íróasztalára és előkapta belőle a mobiltelefonját. Elöször azt nézte, hogy kapott-e üzenetet a fiúktól, de ennek hiányában az iskolát hívta fel. Valami különórára gyanakodott amit bizonyosan elfelejtettek megemlíteni a fiúk. Mrs Furnival, az osztályfőnök tudatta Kirsteen-nel, hogy semmilyen különóra nem volt, a fiúk az utolsó tanóra után hazamentek.
Kirsteen fejében fokozódott a nyugtalanság. Roger fiát hívta. Talán megbicsaklott az olyan jól működő rend és a fiúk mégiscsak elcsavarogtak. Roger telefonja kicsengett, de nem vette fel. Kirsteen most már számára is érezhető idegességgel, ami kézremegésben nyilvánult meg, Mike fiát hívta fel. Mike telefonja ki volt kapcsolva. Újra Rogert csörgette. Az utolsó csengésig kivárt, de nem vette fel a fiú. Aztán megint Mike jött, de a gépi hang megint csak azt felelte, hogy a szám nem kapcsolható.
Kirsteen kikereste a telefonjában Craig Newell nevét. Craig az ikrek legjobb barátja, gyakran együtt vannak. Craig közölte az asszonnyal, hogy az iskolában látta utoljára a fiúkat. Arról sem tudott Craig, hogy terveztek volna valamit a fiúk délutánra. Nem tudott ilyesmiről. Kirsteen még két osztálytársat keresett meg a hívásával, de senki nem tudott az ikrek hollétéről semmit.
Kirsteen most már egész testében remegett, a néhány percen belűl aktuálissá váló tévés szereplése el is felejtődött teljesen. Hívta a nagyszülőket, a családi barátokat, de náluk sem járt eredménnyel. Lerohant a földszintre. Reszketve kutatta át a helységeket hátha egy cetlire, egy üzenetre bukkan, ami megmagyarázza a fiúk hiányzását. Azonban minden érintetlen volt, pont úgy ahogy reggel elhagyták a lakást. Könnyekkel küszködve vette kezébe újra a mobiltelefonját. Annyira remegtek az ujjai, hogy nehézkes volt kezelni a telefont. Utolsóként a fiúk apjá, a volt férjét hívta. A hívás a tengerentúlra szólt. John Dalby, az exférj Európában kezdett új életet az új feleségével. Kirsteen nem törődött azzal a ténnyel, hogy John valószínűleg jóízűen alszik párizsi otthonában, hosszasan csengette a férje számát. John sokára vette fel és a tőle megszokott durva stílusban dörmögött bele a telefonba. Egy rekedtes „ hello, mi van?” kérdést morgott el, amire Kirsteen remegő hanggal egészen meglepő választ kiáltott: – John, a fiainkat elrabolták!