Tóparton
A pad támlája átmelegedett, ez a langyosság most jól esett a hátamnak. A nap fáradt-bágyadtan ereszkedett a domb mögé. A tó színe zavaros szürke lett, olyan, mint a szemed. Csakhogy a víz hideg volt és elutasító, a szemed pedig mindig vonzott, mélysége magába ölelt. Az erdő még utoljára felragyogtatta ősz-színeit. Az őzbarna és arany kavalkádjában alig volt már zöld. Szinte ragyogott az erdő az őszi alkonyatban.
Felderengett egy régi illat. Egy haldokló bordó rózsa illata, apró üvegbe zárva. A parfüm, amit itt kaptam tőled. Akkor a hóban meg-megcsúszott az autó kereke, Te nevettél, mert rémülten kapaszkodtam beléd. Az ablak bepárásodott, de nem bántuk. A csúszkálók legalább nem látták, hogyan szabadítom ki inged alól az elbújt Szűz Mária érmet.
Sokszor jártunk itt azóta. Láttuk az erdő színe változását, a szikrázó fehértől a rozsdálló vörösig. Hányszor néztük, hogyan változik a színorgia szűzies fehérré. És ha válladhoz bújtam, mindig éreztem a rózsa fanyar illatát.
Rekedt hangon belekiált a csöndbe egy hattyú. Szegény, egyedül van ő is. Hülyeség, törlöm ki szememből a könnyet. Csak ő van egyedül. Velem itt vagy. Ahogy ígérted. Szemed a tó színében, hangod a fák sóhajában.
Úgy tárod felém a karod, ahogy a katica tárja szárnyait, és hívsz: – gyere, Kisbogár. És én megyek.
Nem feléd. Veled.
9 hozzászólás
Nagyon szép! Imádom az őszt, és az ilyen típusú hangulatokat. Jól elkaptad!
Szia!
Igazi őszi hangulatot áraszt a novellád, nagyon jól ábrázolod az ősz szépségét, kicsit fájdalommal és emlékezéssel vegyítve. Tetszik.
Kedves matyi!
Az ősz, az elmúlás látványa, színei, illatai mennyire késztetik az embert a múltra emlékezésre! Írásod nagyon szép, szomorkás hangulatú!
üdv: wryan
Kedves Matyi! Fogadd őszinte gratulációmat! Ez gyönyörű! (…és igaz, ami igaz, kicsit meg is hatódtam…)
Üdv: Gyömbér
Szép, melankolikus, megható. Gratulálok: Colhicum
Jaj, de nagyon szép, Gratulálok:)
Szia!
Kedvesünkhöz nagyon sok apró dolog tartozik, aminek titkait csak mi ismerjük, senki más. Megtaláljuk bármiben. Szeme színét akár a tóban, hangját a levegő áramlásában, illatát a legjellemzőbb illatban, ami ő és senki más. Tényleg örökre velünk lehet, nem csak tesben…
Nagyon remek írás a tőled jellemző alapossággal, érzelmekkel, és elgondolkodtató üzenetekkel együtt.
Rövid és mégis olyan teljes az írásod, hogy beleborzongok a színeidbe, a szenvedélyedbe. Nagyon, nagyon…
Hanga
Ragyogó ez a pillanatfelvétel! Kicsit szomorkás, és mégis az élet szeretete sugárzik belőle. Személyes és bensőséges a kép, amit elénk festettél.