Zsuzsát a gimnáziumban ismertem meg. Csendes, visszahúzódó lány volt. Nekem sem voltak barátnőim, neki se. Az osztálykiránduláson a buszban egymás mellé kerültünk. Így kezdődött a barátságunk.
Egy nap, az otthoni feszkó után, pityergősen mentem a suliba. Az egyik osztálytársam beszólt valamiért, én meg zokogva szaladtam ki az udvarra. Valaki megsimogatta a vállam. Zsuzsa volt az.
– Na, ne sírj! Elmondod, mi a baj?
Elmeséltem, hogy az apám mindent megtilt.
– Folyton azt mondja, hogy félt, és csak szeretetből teszi. Megfojt a szeretetével! Érted?!
Nagy, őzike szemeivel rám nézett.
– Örülj, hogy félt és szeret. Bár nekem lenne ilyen apám! – sóhajtott egy nagyot.
– Miért? A te apád milyen? – néztem rá könnyes szemmel.
– Á, ez hosszú história. Majd egyszer elmesélem, de nem most.
Érettségi után telefonszámot cseréltünk, egy ideig tartottuk a kapcsolatot, aztán valahogy abbamaradt. Egy évvel később csörgött a telefonom. Zsuzsa volt.
– Szia! Ha kíváncsi vagy a történetemre, amit akkor, a suliban a nevelőapámról nem meséltem el, akkor gyere, látogass meg!
Elmondta, hogy melyik börtönben van. Nagyon megdöbbentem. Börtönbe? Mi történhetett? Szorongva léptem be a Büntetés-végrehajtási Intézetbe. Köszöntöttük egymást, majd egy darabig szótlanul ültünk. Nem akartam sürgetni. A csendet ő törte meg.
– Amit most elmesélek neked, az sokáig hétpecsétes titok volt. Akkor, ott a suliban, még nem tudtam elmondani. Pedig lehet, ha akkor kitárom a lelkem, most nem itt beszélgetnénk. Remélem, megérted, hogy miért is tettem, amit tettem. Én nem ismertem a vér szerinti apámat. Anyám egyedül nevelt. Gyermekotthonban is voltam két évet. Egy nap anyám eljött értem, elmesélte, hogy magához tud venni, mert találkozott egy olyan férfival, aki engem is szeretettel vár. Lesz hol laknunk, egy család leszünk. Nagyon örültem. Szóval új élet kezdődött. Valóban kedves volt anyám palija, a Géza. Elvitt cukrászdába, moziba, állatkertbe. Aztán a tündérmese egyszer csak véget ért. Amikor anyám nem volt otthon, előfordult, hogy benyitott a fürdőszobába. „Milyen szép nagylány lettél!” – jegyezte meg, bámult egy kicsit, aztán kiment. Kilenc évesen már fejlett kislány voltam, a melleim épp akkor kezdtek nődögélni, amit igyekeztem takargatni, szégyellnivalónak gondoltam. Ha tévét néztem, mellém ült, simogatott. Azt hittem, egy apa ilyen. Ilyen simogatós. Aztán a simogatás egyszer csak elérte a melleimet. Próbáltam óvatosan elhúzódni, de ő újra megfogta, majd belepuszilt a nyakamba. Féltem. Nem tudtam, mit csináljak, majd vettem egy nagy levegőt, és elmeséltem anyámnak. Ő csak ennyit kérdezett:
– Más nem csinált?
Mást? Mi mást? Hogy mire gondolt, akkor még nem tudtam.
– Nem – ingattam a fejem.
– Akkor jó. Kibírod, ha néha megsimogat, vagy ad egy-két puszit, nem? Jó itt nekünk. Ha kirak minket, akkor te mehetsz vissza az otthonba, én meg az utcára.
„Úristen! Milyen anya az ilyen, aki nem akar tudomást venni arról, hogy a lányával mi történik?”- futott át az agyamon.
– Megrémültem – folytatta. Nem, azt nem akartam. És tűrtem. Aztán nemcsak simogatott, puszilgatott, hanem benyúlt a bugyimba is. Ellöktem, beszaladtam a szobámba, de közben lesodortam a polcról a kedvenc angyalkámat, aminek letörött az egyik szárnya. Később ezt az angyalt szorongattam, amikor sírdogáltam, mert úgy éreztem, én is olyan szerencsétlen vagyok, mint ő. Utánam jött. Megragadott és… és… – Szóval tudod. Megtette azt. Közben anyám jutott az eszembe, hogy hagyjam, mert repülünk.
Elszörnyedve hallgattam. Meg akartam simogatni a kezét. Elkapta.
– Bocs, de nem szeretem, ha simogatnak.
– Persze, megértem – súgtam. – Nem tudtál volna segítséget kérni valakitől?
– Kitől? Nem mertem én szólni senkinek. Féltem. Aztán jött, lefényképezett meztelen. Majd egy nap így szólt:
– Van egy barátom. Látta a képeket rólad. Ma feljön. Legyél vele kedves, megértetted? A haverja fülig érő szájjal lépett be a szobába. A nevelőapám kiment. Aztán vele is megtörtént az. Egyszer csak betoppant Géza és kattintgatni kezdett a fényképezőjével. A barátja meg csak vigyorgott. Többször is meglátogatott. Újabb és újabb képek készültek.
– Még akkor sem szóltál anyádnak?
– De. Úgy láttam, hogy nem nagyon lepődött meg. Egy darabig hallgatott, majd kiment Gézához. Hallottam, hogy fojtott hangon veszekednek. Aztán becsapódott a bejárati ajtó. Azt hittem anyám jön vissza, de Géza volt. Nekem esett. Szidott, hogy mit képzelek magamról, megütött, letépte a ruhám és megerőszakolt. Még aznap összepakoltam a kis motyómat és leléptem. Máig sem értem, hogy tudtam ezt megtenni. Magam kértem, hogy kerülhessek vissza állami gondozásba. Faggattak, hogy egy év után miért akarok visszamenni, de én nem mondtam el az igazi okot. Nevelőszülőkhöz kerültem. Jó volt náluk. Amikor veled megismerkedtem, akkor már régóta velük éltem. Próbáltam felejteni. Mellesleg anyám, azóta sem keresett, felszívódott.
Nagyot sóhajtott.
– Érettségi után egy boltban dolgoztam, amikor egy nap Géza állt előttem. Rettenetesen megrémültem. Ő meg csak mosolygott.
– Örülök, hogy újra látlak. Milyen szép vagy! Nincs kedved találkozni velem? – kérdezte úgy, mintha a legnagyobb barátságban váltunk volna el. Kicsit haboztam, majd beleegyeztem.
– Este az üzlet előtt várlak – mondta. Ugyanolyan undorítóan mosolygott, mint régen. Képzeld! A szemét, még virágot is hozott a viszontlátás örömére. Felmentünk hozzá.
A polcon megpillantottam a törött szárnyú angyalkámat.
– Látod? Ezt is megőriztem. Emlékszem, ez volt a kedvenced.
Akkor már tudtam, hogy valamit tennem kell ezzel az aberrált elmebeteggel. Az asztalon szendvicsek, üdítő. Ja, és egy boríték. Mesélt arról, milyen kár, hogy leléptem. Csak mondta a magáét, én meg csendben ültem, kattogott az agyam. Felvette a borítékot.
– Nézd! Emlék. Gyakran nézegetem ám! – mondta széles mosollyal a pofáján. A képek, a rólam készültek. Megőrizte a mocskos disznó. Minden, de minden, felidéződött bennem. A szemét! Még volt képe mutogatni nekem. Hánynom kellett. Kiszaladtam a mosdóba. Öklendezés közben még erősebben törtek rám az emlékek, melyeket mindig is próbáltam elnyomni magamban. A konyhába mentem, a pulton hevert egy kés. Felvettem. Amikor visszatértem a szobába, még mindig a fotókat nézegette, csorgatta a nyálát az aljas szemétláda. És akkor, megszúrtam. Egyszer, kétszer, sokszor. Nos, ezért vagyok itt. Több évig ülhetek miatta, de nem bánom. Az vigasztal, hogy többé nem tud ártani senkinek. Ki tudja, hány ilyen mocsodék él köztünk, akik ártatlan, tisztalelkű kis angyalokat rontanak meg? – kérdezte, miközben rám nézett könnyein keresztül, megértést, feloldozást várva.
Sírva hallgattam Zsuzsát. Ő is egy volt a kis angyalok közül. Egy törött szárnyű angyal, akinek az életét tönkretette egy undorító alak.
Hány ilyen kiszolgáltatott, törött szárnyú kis angyal létezhet, akik nem tudnak segítséget kérni, mert még gyerekek, a környezetük pedig semmit sem sejt, vagy ha igen, akkor szótlan, mint Zsuzsa anyja! Néma tettestárs.
22 hozzászólás
Szia! Gondolom, feltételezem, h igaz történet, bár talán nem Te vagy a másik lány. Vagy igaz történet alapján? Megrázó! Bár egy két kérdés felmerül. Hogy folyhatott ennyi ideig titokban, illetve eltitkoltan? Létezik-e valóban "ilyen" anya? Mi járt Zsuzsa fejében, amikor igent mondott és felment Géza lakására? Mire számított? Csak nem azért ment fel, mert ő is akarta? Vagy azért, h büntessen, megtoroljon? Ennek ellentmond a történet lefolyása: a konyhában talált egy kést…stb. Az utolsó bekezdés nem bizos, h kell ilyen formában. Kicsit "szájbarágósnak" érzem. Vétkesek közt cinkos aki néma – így van, de nem biztos, h ezt a történet
Szia!
Nem én vagyok egyik szereplő sem. (szerencsére) A történet kitalált, de sajnos létezik ilyen "anya", van, ilyen család. Évekig rejtve marad a családon belüli abuzálás. A gyerek meg egy darabig azt hiszi, így kell viselkednie egy apának. A kés- lehet, hogy szájbarágós, de aamikor írtam, nem tűnt annak. Köszönöm a véleményed. Üdv hundido
írójának ki kell mondani. Jobb, ha az olvasó maga jön rá, és vonja le a következtetést. Mindezek ellenére, jó megírt, felkavaró történet! Üdvözlettel: én
Kedves Hundido!
Elöször is újra gratulálok elért sikeredre!
" mert az esti mese sorozatukban több mesémet is műsorra tűzték.
https://halasradio.hu/hangalbum/sermon/5613"
Minden elismerésem!
!
…és erre is amely:"bronz minősítést kapott"
Igazán örülök sikereidnek!
Itt a cim nagyon jó,a tartalom része!
Hihetetlen,mi minden megtörténik egyes helyeken!
Sokszor a hírekben is jönnek hqsonló esetek!
Szia!
Köszönöm az elismerésedet! Kedves vagy. Valóban, sajnos egy időben sok ilyesmi hír volt a TV-ben, talán az inspirált. A családon belüli abuzálás, sajnos nem ritka, és sokáig rejtve marad.
üdv hundido
Nagyon jól megírt írás,minden hátgorzongatóságával!
Szeretettel gratulálok:sailor
szép napot!
…és még sok sikert!
Szia! Mindenesetre felveti a környezet felelősségét! Észre kellene venni, h a gyerek zavart, máshogy viselkedik, stb. Szomorú, h ilyesmi megtörténhet! Jó hogy felhívtad rá a figyelmet! Üdv: én
Szia!
Igen a környezetének is felelőssége van. Biztos vannak ráutaló jelek. üdv hundido
Szia hundido!
Sajnos, van ilyen, pedig igazi rémtörténet. Valójában az is, aki gyerek ellen vét (nem vagyok halálbüntetés párti), de az ilyen megérdemelné, mert az életet nem érdemli meg. Sajnos sok hasonló történetet lehet hallani, olvasni, és még mennyi van, amire sohasem derül fény… Nagyon szomorút írtál most, sajnálom a törött szárnyú angyalkádat, még akkor is, ha csak kitalált személy. Nem vagyok hozzászokva, hogy nálad elszomorodom. Majd máskor felvidítasz, jó?
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Hát igen, sajnos sok kis törött szárnyú angyal van. Hány ilyen mocsok ember rejtve marad, mert nem mernek az érintettek szólni, és hány olyan "anya" van aki falaz, inkább félrenéz….
Igen, máskor majd vidámabb történettel jövök. Tudjuk, hogy "az élet nem habos torta" Köszönöm, hogy elolvastad! Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Nem most olvasom először ezt a novelládat, elég jól ismerem, de mindig eszembe jut róla valami új.
Most például az, hogy mennyire látszik benne saját stílusod (elképzeltem más alkotók "tollából" is ugyanezt a történetet). Sokan drasztikusabban írták volna meg, mert dühítő, bicskanyitogató, hogy ilyenek történnek.
A női lélek másképp éli át, belehelyezkedik esetleges sorstársa helyzetébe, inkább megsiratja, mint durva szavakkal mondja ki az igazságot, hogy milyen gyalázatos dolgok fordulnak elő.
Nekem így jött most át, megláttalak benne téged, aki nemcsak megírta, hanem közvetlen szereplőként is jelen van – átéléssel, véleménnyel, a világ jobbá tételének igényével.
Gratulálok a díjhoz, veled örülök! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm amit írtál. Valóban nem szeretek vulgárisan fogalmazni, inkább a szereplővel való együttérzés érezhető ebben az írásban. Lehet, hogy erőteljesebb szavakkal átütőbb lenne a mondanivaló. Köszönöm, hogy terelgetsz! Üdv hundido
Kedves Hundido !
Ez egy nagyon jól megírt történet egy végtelenül szomorú , kétségbeejtő témáról !
Igazából annyi, de annyi érzést lehetne még felsorolni amit felszínre hoz egy ilyen történet. És bár lehet hogy ez pont nem " igaz " történet alapján íródott, ám ha bele gondolunk hogy van olyan aki ma/ tegnap / holnap ugyanezt éli át, csak más körítéssel, akkor szerintem ez mégiscsak egy igaz történet !!! Mindazok története akik átélték, átélik vagy át fogják élni! Mert ez egy valós dolog. Az ilyen emberek köztünk élnek ! Az is aki átéli és az is aki megteszi !
A környezet felelőssége ? Lehetne firtatni, de … !
És hogy várhatják el egy gyerektől, hogy szóljon, hogy cselekedjen , mikor azt látja az elvileg felelősségteljes felnőtteken, hogy félnek és inkább elfordulnak …
Remek, elgondolkodtató történet !
Gratulálok !
Szeretettel
Marcsy
Kedves Marcsy!
Köszönöm kedves szavaidat. Valóban ez sajnos aktuális téma. Mindig előkerül. Igen. A gyermek sokszor nem tudja mit tegyen, kihez forduljon. A felnőttek felelőssége nagy, de sajnos ők sem állnak sokszor a helyzet magaslatán. Üdv hundido
Kedves Kati!
Nagyon komoly témához nyúltál ismét.Tudom, hogy tanár vagy sokat tapasztalhattál már!
Nekem volt két állami gondozott iskolatársam. Az egyik jó barátom!
Jó, hogy ezzel a témával foglalkozol.Vannak törött szárnyú angyalok!
Egyszer egy gyermek bántalmazásról olvastam egy verset vagy a Váradban vagy a Helikonban!
Nagyon megrázó volt! Erőszakról és testi lelki szülői elhanyagolásról írt!
Férfi volt vagyis akkor még kisfiú.Azóta sem olvastam ilyen megrázó verset!
Szerintem ilyen "eseményt sose lehet feldolgozni!Azt írod "Zsuzsa anyja! Néma tettestárs."
Valóban az volt.Azért régebben a gyámügyhöz nem jutottak el fontos információk.
Így lett sok sérült gyerek!Akiből sérült felnőtt lesz pedig a történetedben csak simogatás történt!
Nem erőszak mégis nyomott hagy egy életre!
Hallottam egy történetet, hogy egy 14 éves kislányt
a nevelőapja erőszakolt meg!Az apjának mesélte el.Ő vitte orvoshoz…
Kiskorú gyermeken elkövetett erőszakért 14 évet kapott!
A börtönben az erőszak tevőket utálják.Ők is erőszak áldozatai lesznek!
Lehet gonosznak tűnik amit írok, de meg is érdemli az ilyen ember!
Ha az ilyeneket lehet embernek nevezni!Nagyon elgondolkodtató és érdekes amiről írsz!
Üdv:Ági
Most újra átfutottam rajta és látom volt erőszak többször is.
Szerintem megérdemelte volna az anya is a börtönt és a nevelő apja is a börtönt.
Régebben olvastam egy tanárnőm írt egy könyvet ahol az apa rendszeresen
megerőszakolta a lányát a tanárnő vitte orvoshoz, hogy fogamzásgátlót írasson fel.
Szerintem a rendőrségre kellett volna mennie.Én nagyon megharagudtam akkor arra
a tanárnőre!A könyvet el sem olvastam csak kitéptem belőle pár lapot
és kidobtam a szemétbe! Jó ötletnek és hasznosnak tartom, hogy ilyenről írsz!
Üdv:Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm a véleményed, és igen, ez egy nehéz téma. Akik olvassák, vagy TV-ben látnak ehhez hasonló eseteket,felháborodnak, elítélik a tettest. Az áldozat környezete viszont gyakran nem veszi észre, vagy struccpolitikát folytat. Üdv hundido
Kedves Kati!
Az egész rendszer a Gyámügy és a szociális munka ágazat működése tele van hibákkal
és kiskapukkal!Régen jártam szociális munkás felvételi előkészítőre.
Ott hangzott el ez a" ritka szép mondat"
Több esetben érdemes a nem jól működő családnak pénzt adni, mint a gyereket
állami gondozásba venni, mert az államnak sokba kerül.
Alkoholista szülők esetén igaz a szülők több pénzt fognak alkoholra fordítani, de a gyerekre is több jut.
A felvételire nem is mentem el.Lehet az ilyen hozzá állás miatt!De jól tettem!
Jó volt tőled olvasni!Érdekes a téma!
Üdv:Ági
Szia!
Nem látok bele a gyámügy működésébe, de vannak hiányosságok, az biztos. A TV-ben hallani néha erről. Köszönöm, hogy ilyen alaposan kifejtetted a véleményed, látszik, hogy nagyon megérintett téged ez a téma. Üdv hundido
Kedves Katalin!
2009-ben én is írtam erről egy novellát, fenn van a Napvilágon – még most is olvasható – "Beavatás" a címe.
Három barátnő mondja el benne a saját szexuális abúzusát /már amennyit elmondanak, mert egyik sem mondja el a teljes történetet/. Én sokszor azt gondolom, hogy talán nem is létezik nő, akit kislányként valamilyen mértékben nem ért szexuális inzultus, szóban, tettben vagy mindkettőben.
Sajnos még idegennek /nevelőapa/ sem kell lenni ehhez, sokszor a család valamelyik férfitagja /édesapa is/ követi el.
Valami hülye koncepció él ezeknek az érzelmileg primitív embereknek a fejében, hogy majd ők "beavatják" a kislányokat a szexualitás rejtelmeibe. Az interneten fellelhető pornó még lovat is ad alájuk, akik erre kattannak rá, azoknak úgy tűnik, mintha "természetes" lenne ez a viselkedés.
Judit
Kedves Judit!
Majd rákeresek az írásodra. Bizony, ez a téma sajnos aktuális, hol felkapja a média, akkor mindenki sajnálkozik. Hány és hány törött szárnyú angyal van és hány néma tettestárs. Köszönöm, hogy elolvastad! üdv hundido