Talán egy éve voltam férjnél, amikor elhatároztam, holnap bablevest fogok főzni, amolyan sima bablevest, semmi hús , sok zöldség, fokhagymás rántás, csipetke, és utánna túrós batyu lesz a második.
Nagymamám híres volt a kelt tészták készítésében, akár lángost sütött, vagy fánkot, vagy kalácsot, fenséges volt már az illata is, már akkor, amikor sütötte. Az íze pedig, még most is itt van a számban, ha erősen visszagondolok.
Elhatároztam fogom a batyumat, odasétálok, megkérdezem, hogyan kell elkészíteni, és holnap egy finomság fog kerülni az asztalunkra.
Ő mindent elmondott nekem szépen sorjában, lépésről lépésre, és amikor ballagtam hazafelé, lépésről lépésre , már el is képzeltem, micsoda önfeledt mosoly közepette ebédelünk majd
Bevásároltam, és boldogan újságoltam otthon a holnapi menüt.
Férjem lelkére kötöttem, délben legyen itthon, mert frissen a legfinomabb, ha nem is forrón. Egyik barátja segített aznap délelőtt az erdőben magaslest építeni, így természtes volt, hogy Ő is velünk tart majd étkezéskor.
Alig vártam, hogy reggel legyen, kimentem a konyhakertbe, friss zöldségeket szedtem, feltettem a levest.
Készülődtem a tészta készítéséhez. Minden hozzávalót kikészítettem magam mellé, és nekikezdtem.
Amikor elvégeztem az összeálítását a tésztának, szépen letakartam, langyos helyre téve vártam, hogy
induljon be a folyamat. Idönként rápillantottam, és örömmel láttam, annak rendje-módja szerint a térfogata kellőképpen növekszik.
Kikevertem a túrót, nem sajnáltam belőle a mazsolát, citrom héjat reszeltem hozzá. Micsoda csábító volt az íze.
A bablevesbe tettem még zellerlevelet, amelynek az illata belengte a konyhát. Jó érzés volt művészkedni, kezdett sikerélményem lenni.
Elkészült a tészta, ott mosolygott a tálban, várva azt, hogy megtöltsem, és huss a sütőbe vele.
Úgy csináltam, ahogy a nagyi elmondta, szépen megtekertem a tetején a tésztát. Ott csücsültek a tepsiben. Dudorászva csuktam be az ajtaját a gázsütőnek.
Végeztem a dolgomat tovább, amikor egy idő után furcsa szagot éreztem.Olyan égett szagot.
Hm… ilyen hamar nem sülhetett meg, hogy égjen az alja? -tanakodtam.
Odaléptem, kinyitottam a sütő ajtaját, és majdnem hanyatt estem. A töltelék szépen mindegyik batyuból kimászva folyt volna világnak, ha időközben nem karamellizálódott volna a mazsolák körül.
A tészták sápadtan lapítottak mellettük.
Most mi legyen?- vakartam meg a fejem. Ezt tovább nem süthetem, mert akkor az életbe nem tudom kisikálni a tepsit, még akkor sem, ha maradt belül valami a batyuba. Ha pedig tovább sütöm, akkora füst lesz, hogy a szomszédok azt hiszik ég a ház.
Fogtam mindenestül, és bevittem a spájzba. Letettem a földre. Gyorsan elszaladtam kenyérért. Valami kell a bableveshez.
Délben pontosan megérkezett a férjem, és Józsi. Kiszaladtam, és a kezemet a szám elé téve , mutattam a férjemnek, hogy Pssszt!
Kérdően nézett rám,nem értette, hogy miért, mutogatok, de idő nem volt arra, hogy kiváncsiskodjon. Tudomásul vette. Valamiért fogja be a száját. Besétáltak, a konyhába. Józsi elindult kezet mosni.
Én siettembe, csak annyit tudtam mondani, a batyuk a spájzban vannak.Tovább nem sikerült, mert Józsi kijött a fürdőszobából.
Asztalhoz invitáltam, leültettem, úgy, hogy háttal legyen nekem, amikor a levest merem a tálba. Férjem is helyet foglalt. Én görcsösen figyeltem a száját, mikor nyitná ki szóra, megkérdezni, mi ez a halom felszeletelt kenyér? Sikerült időben elkapnom a pillanatot, éppen tátotta el a száját, amikor…
– A maszeknál vettem drágám ezt a ropogós friss kenyeret, csicseregtem, és közben kalimpált a kezem, hogy, értsen már valamit az indián jelekből. Sikerült belé folytanom a szót, csak egyre furcsábban nézett rám. Szerencsére vette a jeleket, és megnémult szinte evés közben, mert azt tudta, hogy valami nem stimmel. Vagy velem, vagy a batyuval.
Jóska amikor megebédelt , lassan elköszönt.
A férjem megfogta a kezemet, és besétált velem a spájzba. A földről felemelte a tesit, és a hüvelykujjával, kopogtatni kezdte. Szépen szólt. Én fuldokoltam a nevetéstől, a könnyeim csorogtak, mert eszembe jutott, ha egy nyulat, fejbe dob az erdőbe bármelyikkrel is, ha jól céloz, nem kell lőszert vásárolni mert mehet is a batyuba a zsákmány. Nyulat pedig tudok sütni.
Nagyanyám pár nap múlva megkérdezte.
-Kislányom milyen lett a túrós batyu?
Én szépen ráemeltem ártatlan kék szemeimet, és halkan közöltem.
-Finom lett nagyi, csak nem batyu lett belőle, hanem bukta.
22 hozzászólás
Kedves Marietta!
Ha ifjú korunkban összefogtunk volna, egész sereg különleges tésztát tudtunk volna tálalni az asztalra.:))) Mindenesetre akármilyen bukta is lett a batyudból, azért most, olyan nagymamád által készítetted el tudnék képzelni magam előtt.
Jó kis öniróniával, humorral tűzdelt írás, tetszett!:)
Szeretettel: Zsóka
Ami megtörténik, az utána megmarad, pláűne egy ilyen rendhagyó alkalom.-) A recepted juttatta eszembe. Köszi!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ez a túrós batyu örökre emlékezetes marad. Jó, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel: Eszti
Batyus bukta:-)) Köszi, hogy olvastad, nem remekmű ez sem mint a sütésem sem, de jól esett leírni:-), és kell ennél több?
Szeretettel:Marietta
Már tegnap olvastam, jó volt, hisz egy kis jó kedvet adott ami épp rám fért! 🙂
szeretettel-panka
Akkor már megérte feltennem, az élményben gazdag írást. :-)) hehe köszi
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Szeretem a nosztalgikus és humoros írásokat. Kellemes régi emlék lehetett.
Kellemes volt elolvasni ezt a történetet.
Szeretettel: Ági
Szia !
Örülök, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcodra!:-)
Szeretettel:Marietta
🙂
Ez még a jobbik eset. Én általában már csak a füstjelekből szoktam értesülni, hogy valami baj van. 🙂
Tetszett!
Szia! Te is sütöttél már batyut?:-) Vag te vagy a figyelő felelős? Örülök, hogy itt jártál Tibor! Köszönöm szépen:-)
Szeretettel:Selanne
Batyut azt konkrétan nem, más süteménnyel jártam már így. 🙂
Minden elismerésem azért, hogy sütsz:-)
Selanne
Selanne imádom a túrósbatyut, bár macerásabb elkészíteni, mint a buktát, de az sem az utolsó. Nagyon aggódtam, hogy az élesztőt felejtetted ki, mert én egyszer a sütőport hagytam ki, ehetetlen bodag lett a sütiből.
Szia Ibolya!
Azt hiszem, mindannyiunknak van élménye főzéssel kapcsolatosan. Anyám barátnője annak idején, mindent elásott a kertbe, amit elcseszett. Nem tudott szegény főzni. Lassan egy talpalatnyi hely sem volt már ott. Örülök, hogy olvastad!:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Jól szórakoztam az írásodon, és természetesen nekem is eszembe jutottak első próbálkozásaim… 🙂
Szerencsére a férjem könnyedén fogta fel a dolgot. Volt egy társasjátékunk. Nekem ki kellett találni, hogy milyen gépalkatrésznek a műszakirajzát készítette el, neki meg ki kellett találnia, hogy én mit főztem! 😀
Judit
Az első trachuma után, amikor az ember felfedezi, micsoda művet kreált, jó az, amikor tudunk nevetni. Aki süt-főz, bhelefut efféle dolgokba.:-)
Szeretettel:Marietta
A mosoly ne hagyja el az embert, ez mindig segít!:)
Nagyon tetszett izgalmas írásod, nagyon vártam a végkifejlettett!
Azóta biztosan nincs "bukta", van helyette viszont egy nagy adag batyu!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti!
Nincsen bukta azóta, igaz batyu sincsen:-)) Köszi
SzeretettelMarietta
Kedves Marietta!
Imádom ahogy a két- vagy több- értelmű szavakkal zsonglőrködsz.
Mutass nekem még egy olyan háziasszonyt, aki ilyen ügyesen tud vadászeszközt sütni.
Le a kalappal a történet előtt is, és a kreatív főzési, sütési, és írói tudományod előtt is.
Valahogy úgy alakult az életem,hogy a mindennapi sütés-főzés tudományát én gyakorlom a családban már vagy harminc éve. Az első időszakban nekem is volt egy-két félresikerült ebédem, de én nem tudtam ilyen pozitívan kijönni belőle.
Gratulálok az írásodhoz,feldobódtam tőle.
Szeretettel:
Millali
Szia!
Míg van akinek egy könnyű kis művelet, a kelt tészta elkészítése, addig számomra egy olyan feladat, amiből nem sikerül jól kijönni. Ha elmesélném, az első rizs készítésemet…:-), az is a spájzban landolt.
Örülök, hogy feldobódtál , annak pedig mélginkább, hogy főzőcskézel, odahaza.Köszönöm, hogy itt jártál nálam.
Szeretetterl:Marietta
Kedves Marietta!
Úgy látszik a fiatalasszonyok járnak így néha, sok éve már, de a nejem barátnője túrós buktával akarta meglepni a férjét, de olyan keményre sikerült, hogy kivitte a kert végébe, és elásta, mintegy "eltemette".
Szórakoztató történeted nagyon tetszett.
Szeretettel: Zagyvapart.
Tudom én azt sokunk, tud kezdőként kreálni érdekesebbnél érdekesebb ételeket, a különbség annyi, én míg élek nem fogok tudni normális kelt dolgokat készíteni.Valami hiba csúszott be, amikor ezt a képességet osztogatták nálam:-)
Örültem neked!:-)
Szeretettel:Marietta