Tyr a múlt harcosa 15

15. fejezet
Harc a lelkekért

A nap Tyr számára edzéssel és tervkovácsolással, Antoniának aggódással telt. Aggódott, hogy mi lesz este, és milyen tervei vannak vele a démonnak, ám majd minden kiderül. Félt, hogy valami rossz van készülőben, de bízott benne, hogy Tyr és ha lehetősége lesz rá, neki is sikerül majd megakadályozni, és keresztül húzni a számításokat. Este eljött a démon, és megjegyezte:
– Látom, napközben eljött a hadistened! Miért nem vitt ki, ha már meglátogatott?
– A válasz nagyon egyszerű! Mert kihívlak egy párbajra, ahol a lány, a saját, és a testgazdád élete lesz a tét. A nyerek, elengeded a lányt, elhagyod a nő testét és visszakotródsz az Alvilágba, ha vesztek, megölhetsz minket, és hogy tetézzem a nagylelkűségem, még a hatalmamat is megszerezheted! Erre vágytál, nem?- kérdezte hirtelen a férfi, aki már napnyugta óta ott volt a raktárban egy sötét falrésznél állva, ám most kilépett egy a hold által megvilágított helyre, mely kétlépésnyire volt tőle.
– Nagyon gáláns ajánlat!- mosolygott gonoszul a démon.
– Kell vagy nem?- mordult fel Tyr.
– Elfogadom.
– Tyr, nem gondolod, hogy túl sokat kockáztatsz?- kérdezte Antonia aggódva.
– Szeretek nagy tétben játszani.
– Igaza van, kölyök! A játék úgy izgalmas, ha nagy a tét.
– Remélem, tudod, mit teszel, mert…
– Ne merj kételkedni, Halandó! Utálom a kételkedést, és a bizalmatlanságot!- kiáltott rá az isten.
– Jól beszélsz, hadisten.
– Elég a szócséplésből! Nos, készen állsz, az utolsó csatánkra?
– Természetesen! Győzzön a jobb! De lenne nekem is egy aprócska feltételem. Mivel nekem nincs kardom, ezért csak a puszta varázserőnket használjuk egymás ellen.
– Elfogadom!
A nő és a férfi egyszerre lendültek támadásba. Tyr bevette a Hagalaz és a Teiwaz erejét, míg a démon az Alvilág legsötétebb varázslatait.
„Elment ennek a Tyr-nek az esze! Kockára tesz mindent, holmi kósza „nagylelkűség” címén! Megőrült, esküszöm nincs magánál! Várjunk csak! Lehet, hogy van egy terve, amit csak a nagylelkűség álcájával takar? Melegen ajánlom, hogy nyerjen az a terv, bármi is az, mert ha nem, akkor mindannyian meghalunk! Tyr, Tyr nehogy veszíteni merj nekem, különben nagyon meg leszel verve! Már ha lesz időm rá.”
Könyörtelen harc bontakozott ki a lány orra előtt, és úgy tűnt Tyr szénája nem állt valami jól. Úgy tűnt a rúnák ereje sem képes megfékezni az Alvilág hatalmát. Tyr rengeteg sebet kapott, ám keveset volt alkalma viszonozni. A démon mindent megtett, hogy Tyr veszítsen.
„A nyavalya törje ki ezt az átkozott démont, képtelen vagyok bármelyik támadását elhárítani!”- gondolta bosszúsan Tyr, mikor épp csak egy hajszálnyira sikerült kitérnie egy varázslat elől.
„Remekül harcolsz Tyr barátom, de félek, hogy kevés vagy! Látszik, hogy nem vagy varázsló, és nem értesz a mágiához, hiába vagy Odin fia, és hiába birtoklod az erejét, nem fog megvédeni a Haláltól!”
„Tyr-nek nagyon kell vigyázni, ha élni akar, mert ez az átkozott, még tényleg benyújtja a számlát neki!”
– Ne szórakozz, Tyr! Nem úri kisasszony az, hogy kímélni kelljen! Kapd el!- kiáltotta.
„Kíméli ám az öreg Halál!”- gondolta a férfi dühösen.
Összeakaszkodott a nővel, és a hasába mélyesztette a kézét, majd aktiválta a Hagalazt. Tina felsikoltott, testén végigrohant a pusztító erő, s rángatózni kezdett, hogy szabadulhasson.
– Na ez hogy tetszik, szépségem?- kérdezte a férfi.
– Ezt ne úszod meg szárazon!
Azzal ő is támadott, ám Tyr szívét vette célba, és nem a hasát. Hatalmas mennyiségű gonosz erőt engedett bele, amit az isten képtelen volt elviselni, s ellökte magát a nőtől, aki hozzávágta a raktár falához.
– Na, drága, ez a húzás, remélem elnyerte a tetszésed!
– Ennyit tudsz csak? Ez igen siralmas teljesítmény, egy olyantól, mint te!- nevetett a férfi, s Antonia rémülten látta, hogy a szája szélén vér buggyan ki. Tyr azonban tudta, hogy ez nem volt olyan „siralmas” teljesítmény, mint ahogy ő azt állította, hisz egy nagyon erős varázslat volt.
„Tyr most nagyon nagy bajba került! Ha nem tudja folytatni, akkor minden elveszett!”- figyelt a lány.
– Tyr állj fel! Szégyelld magad, ha egy nő ilyen könnyen el tud veled bánni!”- kiáltott fel.
– Könnyű azt mondani, mikor te nem teszel semmit!- vágta oda ingerülten a férfi.
Sokáig tartott a harc, ám végül hajnalban, minden elvesztett, már ami Tyr és Antonia életben maradási esélyeit illeti. A démon került ki győztesen. Tyr csurom vér volt, és képtelen volt tovább harcolni. Leroskadt a fal mellé, ahová a legutolsó támadás söpörte, egy nagy erejű támadás után, és hiába próbált felállni, nem sikerült.
– Azt hiszem, én győztem, és kérem a jutalmam!- lépett közelebb a nő, és belemarkolt az isten hajába.
A férfi bátran nézett az őrülettől izzó szemekbe. Már nem érdekelte mi fog történni, jöjjön a halál! Legyen vége ennek az őrületnek! Legalább nem úgy hal meg, hogy nem harcolt meg a győzelemért.
– Vedd el! Megígértem, hát betartom az ígéretem!
– Tyr, elment az eszed! Nem teheted!
– De igen! Emelt fővel vállalom a halált, és nem hoztam senkire szégyent. Ez a tudat elég nekem!
– De nekem nem! Hé te! Hagyd őt békén, inkább engem ölj meg!- kiáltott sírva.
– Ne légy türelmetlen, rá is sor kerül majd!- nevetett a lány arcába a démon. Antonia tehetetlen dühében ellökte magát a rácstól, majd neki futott, és felugrott rá. Tépni kezdte börtönének „falait”.
– Tyr! Ne tedd, ne engedd, Tyr, hallod!- zokogta.
– Sajnálom, a fogadás, az fogadás!- suttogta maga elé a férfi.
Antonia a könnyein át csak azt látta, ahogy a nő felrántja ültéből a férfit, és a mellkasának szegezi a tenyerét, és kiszívja belőle a rúnák hatalmát. Hallotta, ahogy Tyr a súlyos veszteség után nagyott puffanva ér, földet, és kínlódva felnyög, majd a nő őrült kacagását.
– NEEEEE!- síkította fájdalmában, s elengedte a rácsokat, lekuporodott a földre, és zokogni kezdett.
Tina nevetésén és Antonia sírásán kívül más hang nem törte meg a csendes, kikötői éjszakát. Tyr a földön feküdt, szinte öntudatlanul, mikor az arcán neki is legördült az első könnycsepp.