Hunyd le a szemedet. Látod a tengert? Ott vár ránk a megváltás. Csak elérnénk végre.
De minden lépéssel, amit megteszünk felé, pusztán egyre távolabb taszítjuk magunktól.
Ő a megnyugvás, mi a végtelen szenvedés.
Add a kezed. Szálljunk szembe az ősi erővel, ami messze lök tőle. Induljunk el széllel szemben. Ha elrugaszkodunk a földtől, talán elérhetjük.
Repülnünk kell.
Felejtsd el, akinek hitted magad. Felejtsd el, aki lenni akartál. Ereszd szélnek eddigi valóságod minden darabkáját. Ne kapaszkodj másba, csak belém.
Látod, ahogy szeljük az eget? A felhők útján járunk most. Egyre zúduló könnyeink esőként érik el a földet.
Éjszaka van. Jön a vihar, most erősnek kell lennünk.
Pördülünk a kegyetlen szélben, bábuként rángat minket össze-vissza.
Mindjárt vége! Még egy kis idő…
A villámok felvillanó fényében megpillantjuk a távoli hullámokat. Már nem csak mi sírunk, az ég is bömböl.
Itt vagyunk. A tenger fölött tombol most a vihar.
Hol van a boldogság, amire vártunk? Megfáradtan lebegünk az éjben.
Nem értek semmit.
Aztán a kezeink szétválnak. Érzed, ahogy zuhanni kezdesz. Milyen érzés? Félsz?
Utánad kapok, de nem érhetlek el.
Elmosolyodsz, és miközben egyre távolodsz, megértek végre mindent.
Hagyom, hogy a szél lassan újra távol fújjon a víztől. Messziről nézem, ahogy az apró alakot elnyeli a tenger, a hajnali derengésben.
Most már én is mosolygok. Tudom, hogy még visszatérek.
4 hozzászólás
Rejtélyes, lírai szép szöveg. Nagyon tetszik, lebegés az egész! :))
Nagyon szépen köszönöm Neked 🙂
Nekem Daidalosz és Ikarosz jutott eszembe, pedig az az eset nem egészen így volt.
Megmondom őszintén nem igazán értem, de persze asszociációs alapnak nagyon jó és egy csomó mindenre gondolok, gondolhat a figyelmes olvasó róla.
üdv
Zs
Hát nekem Daidalosz még nem is jutott eszembe róla, de most hogy mondod, tényleg! 🙂 Hm, ez is leginkább csak valami érzelemről, egy látomásszerű kis valami, talán nincs is értelme, a tenger jelképezheti a szabadságot, akár az életben, akár inkább valamit, ami a halál után vár. Igen, leginkább, valami, amiről szabadon asszociálhat az ember.
Köszi, hogy olvastál! 🙂