Ágnes magára kapta a tréningruháját, még mielőtt a futócipőjét felhúzta, benyitott Erna asszony szobájába, meggyőződni arról, valóban alszik-e? Nem merte volna magára hagyni, amikor már felkelt, sosem lehet tudni, pár perc alatt is történhet baj. Akkor aztán nézhetne, indulhatna haza, ráadásul még, jól meg is hurcolnák.
Hallott egy esetet, az igazság az, hogy az első pillanatban nem is akarta elhinni. Annyira filmbe illő történet volt, de aztán többen meggyőzték róla, sőt azt is mondták, hamarosan személyesen is megismerheti az illetőt, aki érintett volt az esetben.
Az történt, hogy a gondozó, kissé szerette az italt. Abban még semmi nem is lett volna, csak aznap többet ivott a kelleténél. Az asszony akit gondozott, hirtelen ötletből kitalálta, sétáljanak be a városba. A nénit besegítette a kerekesszékbe, majd elindultak. Az egyik nagy áruházba bementek, mert eszébe jutott vásárol saját részére. Elidőzött az üzletben, a nénit kint hagyta az bolt előtti sétáló úton. Bevásárolt, és mint aki jól végezte dolgát elindult kifelé. A kezei teli voltak szatyrokkal, az ital lötykölődött a fejében. Már szépen elhaladt az áruháztól, amikor feleszmélt, hűha, az öregasszonyt ott hagyta. Visszasietett, a néni türelmesen üldögélt szerencsére.
Minden rendben is volt egy ideig. Kifelé haladva, az egyik üzletben bőröndöket kínáltak akciós áron. Benézett oda is, és egy kisebb méretű koffert vásárolt. Belepakolta a szatyrokat, és a néni ölébe rakta. Egy zöldséges üzletbe is betért, vett pár darab narancsot, azt még beletette a bőröndbe. A gond az volt, nem cipzározta be. Egy lejtős szakaszon, a narancsok egyenként gurultak ki a megtömött kofferból. Amikor ezt észrevette lehajolt értük, utánuk lépett, viszont elengedte a kerekesszéket. Az pedig, mint a szélvész, megindult lefelé. A járókelők kapkodtak utána, mire egy megtermett férfi elmarta a kocsit. Így ért véget a kaland. Természetesen a gondozónak is, a munka. Egyik ismerőse a családnak látta az esetet, értesítette a lányát, előbb értek haza mint ők. Csomagolnia kellett.
Aludt a néni, így óvatosan becsukta az ajtót, és villámgyorsan felhúzta a cipőit. Kilépett a házból. Kellemes levegő volt, még nem tűzött a nap. A park közel volt, az utat odafelé kényelmes sétával tette meg. Kerteket nézegetett közben, a nyár virágai pompáztak, szinte mindegyik ház udvarában egy kisebb tavacska, teli mindenféle vízi növénnyel tavi rózsával. A kerti díszek is szebbnél szebbek voltak, egyik bohókásabb, mint a másik. A kerti törpéket nem szerette odahaza, giccsesnek
találta, viszont itt, még az is megtette hatását. Talán azért, mert kicsit kiszabadult a négy fal közül.
A parkban gondozott bokrok, fák sorakoztak, pihenő padokkal, a közlekedő út fehér kaviccsal volt leszórva. Ahogy beért, lassan elkezdett futni. Elhatározta pár kört megtesz, nem is gondolta az izmai ennyire elsatnyultak. Otthon rendszeresen kocogott, nagyobb, és egyre nagyobb távolságokat megtéve.
Most a körök mégis, valahogyan úgy tűntek, mintha bővültek volna. Lihegve megállt, meghajolva térdeire tette kezeit, és kissé fújtatva vette a levegőt. Valaki megszólalt mögötte magyarul.
-Helló! Talpra Magyar! – mit csinálsz Te itt?
Megfordult, mert a hang ismerősen csengett.
-Csao Evelin! Hát te?-csodálkozott rá.
-Vásárolni voltam az Edekában, gondoltam átvágok itt a parkban, hátha a Magyar csajok itt futkároznak, és találkozom valamelyikkel-nevetett.
-Erre járok vásárolni, lényegesen közelebb így, mint körbe.- közben letette a táskáját a lába elé.
-Mesélj valamit! Napok óta nem beszéltünk. Éppen arra gondoltam, ma felhívlak, mert az tuti, ha én nem csörgök Rád, akkor Te aztán, nem nyúlsz a kagyló után.- hadarta el egy szuszra.- Pedig a segítségedet kértem volna, és ha nem találkozunk, ma kerestelek volna. Úgy örülök Neked!-felelte Ági.
-Valami kánya van?-nyitotta tágra a szemeit Evelin. Az az igazság, történt valami, és akár kinek elmesélem, hülyének néznek.
-Értem. Hülyének néznek! Aztán mi okból? De induljunk el, mert az idő sürget, közben elmeséled.
Elindultak, majd Ágnes belekezdett a történetbe, és újra beleborzongott. Érezte, hogy fél.
Evelin végighallgatta türelmesen, majd közölte előfordult már, hogy bekukkoltak lakások ablakán
idétlen kamaszkölykök, ráhozva azokra a frászt akik észlelték. Amúgy ártatlan a dolog. Lelkére kötötte a redőnyöket jól húzza le, és akkor se be nem lát senki, sem Ő nem észleli az idétlenkedőket. Azok meg majd odébb állnak. Úgy tűnt Ágnesnek, Evelin az egyedüli, aki igazán mellette van lelkileg, és elhiszi amit mesélt. Jó, hogy van ez a csaj!-gondolta, és sóhajtott egy nagyot.
Közben elérkeztek az utca elejére, ahol el kellett válniuk.
-Ági! Holnap péntek. Elmegyünk este egy nagyot beszélgetni. A Magyaroknak most már bemutatlak. Punk-tum.
-Megyek, azt biztosra mondom. Leteszem a nyanyát, és nyolcra jöhetsz értem. Kicsípem magam, mert most úgy érzem Hamupipőke vagyok. A kenceficéim is megromlanak a neszesszeres táskámban.-nevetett.
-Akkor holnap. Nem telózunk, ahogy most megbeszéltük, abban maradunk.- lenyomott Ági arcára két puszit, és elváltak.
Ágnes sietősre vette lépteit. Amikor haza ér, neki készülődik főzéshez. Eltervezte, zöldséglevest készít, és császármorzsát, az otthonról hozott finom baracklekvárral pedig jól nyakon önti majd, és rászórja a hófehér porcukrot. Még a nyál is összefutott a szájában.
Az ajtóba illesztette a kulcsát, megállt egy pillanatra fülelni, hall-e valami neszt? Majd a szoba ajtajára pillantott. Én az ajtót becsuktam, erre határozottan emlékszem.-tűnődött.
Most pedig nyitva van. Már a torkában érezte dobogni a szívét. Odaosont, benézett a hálószobába.
Az ágy üresen tátongott. Kiabálni szeretett volna, de valami cérnavékony hang hagyta csak el a száját.
Oma! Erna asszony! Hall engem? Merre van? Kérem, válaszoljon!
Síri csend. Válasz sehonnan nem jött. Ha nem történt volna meg az éjszakai eset, biztosan körülnézett volna, de így, odaszaladt a telefonhoz, és tárcsázott. Remegett keze-lába.
Hosszúnak tűnt, amire felvették a kagylót.
-Evelin! Eltűnt az öregasszony, hallod amit mondok? Nincs az ágyában! Szólítom, és nem felel!
Gyere azonnal ide!- kiáltotta.
– Nyugi-nyugi, rögtön indulok!-válaszolta, és lecsapta a telefont.
.
8 hozzászólás
Kedves Marietta!
Ragyogó a befejezés, kíváncsivá teszed az olvasót. Igaz, sokszor haragudtam mert a folytatásos filmeket is mindig a legizgalmasabb résznél hagyták abba. 🙂 De ezt így kell csinálni, punk-tum! :)) Örülök, hogy olvastalak!
Szeretettel: Ica 🙂
Szia Ica!
Ne haragudj kérlek, így akarom tenni. Hidd el nekem,írnám én gyorsabban,csak hát tudod az idő..-)) Mellette szeretem azért a hatásszünetet,ezt nem tagadom. Teszem fel a következő rész, mert megsúgom több is készen van. A kedvedbe járok:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Solanne látom, hogy egy nagy munkában vagy,ez egy regény , idő kell hozzá, és végig kell olvasnom, hogy értsem. Jó munkát próbálok időt szakítani rá. Üdv Ibolya
Kedves Ibolya!
Öröm lenne számomra, az biztos, ha belekezdenél, és elolvasnád az elejétől. Amit tudnod kell,hobbi, semmi más. Akkora durranást ne várjál,mert csalódhatsz is akár. Egy kis erőlködés, részemről, jó értelemben véve. Szeretem írni a vízesésemet.:-))
Szeretettel:Selanne
Szia!
Nagyon tetszik az egész, örülök, hogy elolvashattam!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Remélem tudod, s ha nem, akkor tudatom Veled, büszke vagyok arra, az idődből szánsz arra olvasol.Köszönöm !
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Érdeklődéssel olvasom a regényedet. Bonyolódnak a dolgok!
Jövök a következőhöz is!
Judit
Gyere Judit ! Nagy szeretettel várlak itt nálam mindig. Köszönöm szépen, igazán.
Szeretettel:Marietta