A határ előtt még egy frissítő pihenő következett. Szinte mindenki elgémberedett végtagjaiba lehelte az életet. Pöfékelték a cigarettát, pár újságot vásároltak. Ágnes, és Evelin beszélgettek miközben már kétszer jó nagy kört leírtak. Ágnes beszélt a családjáról, a nővérérő, aki boldog házasságban él férjével, és három gyermekével. Szüleiről akik már sajnos nem élnek. A munkahelyéről, s Attiláról. Őróla csak éppen annyit, van egy kapcsolata, ami jelenleg valahogyan nem működik igazán. Legalábbis nem úgy ahogyan kellene. Semmi többet nem árult el. Pedig nagyon elmesélte volna a megismerkedésük pillanatát, a fellobbanó szerelmet, a szenvedélyes szeretkezéseket, az utána következő nyugodt bódulatból visszazökkenő beszélgetések, a sok élmény.
Viszont túl friss volt még az ismeretség, különben is ki a fenét érdekelné az ő szerelmi története.
Evelin jobban megnyílt kitárulkozott újdonsült barátnőjének. Ágnes ezt nem tartotta furcsának, hiszen a munkája során, sorban nyíltak meg az emberek, és ő számtalan titok ládikónak a kulcsát őrzi, lakattal együtt magába zárva. Bizalmi állás volt az övé, sosem volt szabad visszaélni, ez kíséri további életében is. Egyébként is útravalóként kapta szüleitől az efféle hozzáállás mintáját. Tehát a kódok a ládikóhoz belül maradtak, mint a másik megelőlegezett bizalma felé. Tudta azt is többi mellett szépen elfér.
Evelin elmesélte egyedül él, férje elhagyta egy másik nőért. Igazából ő és a férje nem is illettek össze. Inkább amolyan megalkuvás volt az élettel. Egyedül nem jó alapon működött.
A sors egy másik nő karjaiba sodorta, szinte belerobbantak egymás életébe. S láss csodát, ez lett mindkettőjük számára az igazi, elsöprő, a minden. Azóta is rendíthetetlenül boldogok.
Cseppet sem látszott rajta megrázta volna a dolog. Igaz ennek már jó pár éve.-derült ki a szavaiból.
Így mindentől függetlenül jár ki dolgozni.
-Majd elviszlek sok szép helyre! Bemutatlak ott élő Magyaroknak! Mindenről fogok gondoskodni addig, ameddig teljesen magadra találsz.
Ágnes hálás volt miden szóért.
Közben visszasétáltak a buszhoz, és megállapították éhesek. Elhelyezkedett mindenki kényelmesen. Ágnes rávetette kezeit a táskájára, kotorászni kezdett benne. Nekiállt falatozni, majd jobbról is balról is hallotta az alufóliák zizegő zenéjét. Itt mindenki éhes lett.-gondolta.
Szépen haladtak a tervezett időt tartva. Háromszor álltak meg kisebb pihenőre, közben el-elbóbiskolt, és ébredt fel arra megálltak. Éjszaka nem aludt nyugodtan, s most a motor monoton duruzsolása ringatta.
Elérkezett az a pillanat, amikor sorban kezdtek kiszállni az utasok. Volt aki városban, volt aki faluban, de volt olyan is aki egy farmszerű helyen ért célt munkahelyére. A váltók boldogan ölelték egymást. Ők holnap majd hazafelé fognak tartani.
Ágnes már egyre izgatottabb lett, vajon hová kerül? Milyen a család? Szerencséje lesz abban igazán hogy jó helyre kerül majd?
A közvetítő tárgyalt a családdal, ők megbeszélték a fontos részleteket. A többi már egyénre szabott.
A Puding próbája pedig, az evés.
Lassan mindenki leszállt, Evelin és ő maradtak a buszon.
-Melyikünk száll ki előbb? Ágnes vagy én?-érdeklődött Evelin.
-Te Evelin! Te leszel a következő.-válaszolt a sofőr.
Akkor Ágnes felé fordult, előhúzott egy cetlit a táskájából, ráfirkantotta az itteni háztelefon számot,
nyomatékul a mobilszámát is megadta. Majd a lelkére kötötte, holnap hívja fel pár percre.
Ágnes egy névjegykártyát nyújtott át.
-Akkor én perceken belül leszállok, minden jót, holnap beszélünk…és hát fel a fejjel.
A busz lassítani kezdett, és megállt, egy szép nagy ház előtt. Evelin kiszállt, ezzel magával ragadta a biztonságérzetet is amelyet Ágnesben elültetett. Mielőtt becsukta az ajtót, még visszakiáltott.
-A sarkokat pedig a szobádban ne felejtsd el megszámolni. Babona, de fontos!-nevetett.
Intett egyet és eltűnt a kapualjban.
Ágnes is intetésre emelte a kezét, érezte a gyomra egyre jobban beszűkül. Pillanatokon belül megérkezik, kiszáll a buszból, minta régi filmekben a cselédlány, és ő ott fog állni két bőröddel a kezében, bebocsátásra várva.
Mire a gondolatok átcikáztak fejében, ismét megállta a busz. A sofőr illedelmesen kinyitotta az
ajtót a csomagjaihoz nem engedett hozzányúlni, s mint egy londiner felemelte őket, megkérve Ágnest kövesse. Majd egy pillanatra megállt, tétova mozdulatokat tett, előhalászta az irattárcáját, egy névjegykártyát nyújtott Ágnes felé.
-Garami Tamás a teljes nevem. Bármi olyan probléma életbe lép, amiben szinte kilátástalan a helyzete, kérem azonnal hívjon bizalommal, én minden tőlem telhetőt megteszek.
-Köszönöm!-felelt Ágnes megilletődötten. A férfi szemeiben tiszta őszinteséget vélt felfedezni. Kicsit tovább is tartott a szemük találkozása mint egyébként egy köszönömnél lenni szokott.
A ház egy négy szintes épület volt, hatalmas kert vette körül, egy kisebb tó díszelgett az udvar közepén. Jómódú emberekről árulkodott a környezet. Tamás becsengetett majd szinte azonnal kinyílt az elektromos kapu. Egy kedves nő állt a kapuban, mosolyogva fogadta őket.
-Már nagyon vártalak benneteket!
-Itt vagyok, megérkeztem, Ágnes vagyok..-nyújtotta kezét Ágnes az idősebb hölgy felé. A nő ötvenes éveit taposta így első látásra. Ő volt akit leváltani készült.
-Gyertek beljebb-invitált a hölgy. Azonnal bemutatlak a családnak, már ők is izgatottan várnak Téged. No akkor más is izgatott, nem csak én. Hogy ez eszembe sem jutott.-gondolta. Egy mosoly is meglátszott szája szegletén.
Beléptek egy tágas nappaliba, ott várakozott a család. A kanapén egy idős hölgy foglalt helyet, a szemközti fotelban, egy fiatalabb, nő és egy férfi. Azonnal felálltak, mosolyogva üdvözölték
Ágnest. Látható jelei voltak annak, itt mindenki izgul egy kissé. A néni meleg pillantást vetett újdonsült gondozójára, már előre hála tükröződött a tekintetéből. Ez igazán jóleső érzéssel töltötte el Ágnest. A bemutatkozás percei után, váltótársával megbeszéltek minden elsőre fontos dolgot. Sok mindent papírra leírt. A néni szokásait, ami megrögzött, és abból nem lehet engedni szinte semmit. Beidegződés, tolerálni muszáj. Kedvenc ételeit amelyeket szívesen fogyaszt. Ezek a jó együttműködést elősegítik. Talán egy óra is elrepült így, mire Tamás megjegyezte, indulni kellene, hiszen reggel újra vezetnie kell hazafelé. Pihenni pedig ha lehet, minél többet kellene.
A szobájába még gyorsan bepillantott, az első benyomás tetszetősnek látszott.
Jó, jó menjetek, ezzel átvettem a stafétabotot. Elbúcsúztak egymástól. Ágnesnek minden jót kitartást kívánva, búcsúintegetés közepette, felzúgott az autó motorja, és egyre távolodva eltűnt a szeme előtt. Visszament a házba, kis ideig még beszélgettek, kóstolgatták egymást, Igazából udvarias beszélgetés volt, Amolyan kezdő, és egyben levezetése is a napnak. A házaspár elköszönt, miután a nénit kivételesen ők rendezték ezen az estén. Mint kiderült a néni lánya és veje fogadta őt. Van még két testvér ők Münchenben élnek, időnként meglátogatják édesanyjukat. Sokat dolgoznak mindannyian, s mivel a néni férje pár éve meghalt, igénybe vették -e szolgáltatást. Nem akarták öregotthonba tenni.
Ágnes amikor már egyedül volt a szobájában magára maradt félhangosan megállapította.
-Mostantól benne vagyok a mély vízbe.-ez tudatosult is abban a pillanatban a fejében.
Előhalászta a neszesszeres táskáját, lila köntösét, hálóingjét, és elindult a fürdőszobába. Amikor végzett, a szobájában leült a kanapéra, és arra gondolt azt sem tudja mennyi az idő. Majd elővette telefonját, gyakorlott mozdulattal írni kezdett Attilának.
Szia! Szerencsésen megérkeztem, minden rendben volt az úton. Ágnes.
Majd amikor végzett, megágyazott, papucsát hanyagul legurította lábairól, bebújt a takaró alá. Hanyatt fekve, a plafont bámulva eszébe jutottak Evelin utolsó búcsú szavai. Még hallotta is tisztán.
„A sarkokat megszámolni, babona”! A kacagása csengett a fülében. Megszámolta annak módja szerint. Érezte csukódni fog a szeme lassan. Elfáradt. Befészkelte magát újdonsült fészkébe, S hát elérkezett az idegenben eltöltött első éjszaka.
16 hozzászólás
Egy olyan helyzetet, egy olyan történetet mesélsz el nekünk, ami korunkban fájdalmasan sok magyar, illetve kelet-európai ember sorsa. Ezért, azt hiszem, hálás témához nyúltál. Jól érzékelteted, az útnakindúló kételyeit, vívódásait, reményeit. (Gondolom, a folytatásban a csalódásait is.)
Nagy kár, hogy sok hibával írsz. (Helyesírási hibák, szóköz hiányok, betű hiányok, mondatszerkesztési hiányosságok.)
Feltűnő, hogy a „hogy” kötőszótól mennyire idegenkedsz. Az, hogy elhagyod, sok esetben elfogadható, de az, hogy a kötelezően eléje tartozó vesszőt is elhagyod, az, néhány esetben értelmezési nehézséget okoz.
A téma és a beléfektetett munka, megérdemelne egy kicsivel több gondosságot.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Köszönöm figyelmeztetseidet, látom törődsz a munkámmal.Ezért hálás vagyok.Igyekezni fogok belejönni.Elkezdtem elhatározásból ezt az végeláthatalannak látszó írásomat, igen a csalódások, kudarcok mind mind sorra következni fognak, hiszen úgy lesz teljes valamikor…
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Érdeklődve várom a folytatást! Tetszik a téma, és kíváncsivá tesz!
Barátsággal Panka!
Szia Pankám!
Örömmel látlak, és köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, hogy közénk jött egy költőnő, eredeti látásmóddal, csodás gondolatokkal, elbűvölő versekkel.
Amikor a sokadik versénél megkérdeztem, hogy prózát szokott-e írni, rémülten tiltakozott 🙂
Bizony, bizony Te voltál Selanne a tilitakozó! 😀 Most meg már regényt írsz!!!
Elolvastam mind az öt részt, és várom a folytatást!
Jó téma, mai téma, számomra ismeretlen téma a külföldi munka, így nagy érdeklődéssel olvasom. /A másik téma az edénygyártás, még ismeretlenebb :D/
A többit a postaládádba címzem! Judit
Kedves Judit!
Egyszer volt,hol nem volt, egy csuda nő,aki emlékszik arra mit válaszoltam a kérdésére:-)
Köszönöm, és meglepett:-)).Írogatok, s nagy merészség volt belekezdenem , viszont bevállaltam, és kirakatba tettem.Vállalva a kritikus szavakat,melyek előnyömre fognak válni sorban.Még görcsösen írok, remélem letisztul majd,és simulékonyabbá, ízesebbé válik a szóhasználatom, mondataim. Köszönöm a figyelmedet, örülök
,hogy tetszik amit itt művelek:-)
Szeretettel:Marietta
Szia!
Továbbra is figyelemmel követlek, és tetszik. Várom a folytatást!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Köszönöm szépen figyelmedet, örömmel látlak itt nálam:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne!
Nagyon megdolgoztam az olvasással. Oly gyorsan jöttek a részek egymás után, hogy csak részleketben tudtam elolvasni. Gondoltam majd a végén, de az még bizonyára soká lesz.:)
Nagy munkába fogtál, a történet fordulatos, és érdekes, ráadásul időszerű is. Nekem egyre inkább tetszik. A verseid ragadtak meg elsősorban, de most be kell valljam érdekesen írsz prózát is. Lekötötted a figyelmemet, sőt egyre több helyen élveztem.-)) Csak gratulálni tudok, és kitartást kívánni a folytatáshoz. Húzzál bele bátran! 🙂
Szeretettel: pipacs
Kedves Ica!
Nem megdolgoztatni szeretnélek:-).Sűrűn rakom, most fel, mert hamarosan egy ideig nem lesz rá módom.Szerettem volna, ha nem abban a stádiumban hagyom el ideiglenesen az oldalt, hogy értelmetlen maradjon.Vagy inkább úgy helyesebb, értelmetlenül hagyjam nyitva.
Igen! A vers az, ami sok esetben spontán bennem él, s egyszer csak "folyik", mint a Te kedves szösszenős kérdéseid,:-)).Ez itt más! Ez,amit itt nagy munkának érzek!Természetesen,én magam is élvezem, mert ha hiszed, ha nem kitalálom sok-sok részletét.Gondolom ez az írás, hiszem hogy így kezdődik mindenkinél.Kezdő vagyok, mazsola,a Vízesésem egy cseppje.Köszönöm soraidat.Kitartóan fogom írni, ezt ígérem.
Szeretettel:Selanne
Igazán fordulatos és élménydús….
Gratulálok!
Ölelelk: Lyza
Örülök Lyzám,hogy olvasol, és köszönöm.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mindig feszültséggel teli, kicsit félelmetes, de egyben várakozással teli az ismeretlen.
Ezt nagyon jól, izgalmasan közvetíted felénk.
Szeretettel:Margó
Törekedek arra ne laposodjon el , az írásom. Nagy munka, viszont én magam is élvezem, mert a fantáziámat dolgoztatja:-) Köszi az olvasást:-)
Szép napot:Marietta
"…lehelte az életet." > életet lehelt
A történet nem lapos, jól írsz.:)
Kedves Marietta!
Nagyon jól fonod a történetet.
Az erős kritik pedig ne szegje kedved. Gondolj rá, mit javasoltam, hogy futtasd át a helyesírás ellenőrzésen, ahol az egyéb hibák mellett az írásjelek hibáira vagy szóköz-hibákra a zöld szín utal, bár nem tudom, a Word-ot hsználod-e, vagy mást. Ha hsználod, azokat is ki tudod küszöbölni.
Remélem, ha nem is mindig, de folytatni fogom az olvasást, mivel jól felcsigázod az olvasók érdeklődését.
Szeretettel: Kata