Reggel az óra csörgése, váratlanul érte Ágnest. Ilyen mélyen, és jól, már régen aludt. Kint a készenléti állapotra kapcsolt test, minden apró neszre reagált.
Óvatosan átnyúlt az ágy túloldalára, és finoman megcirógatta Attila vállát.
-Drágám ébresztő, utolérte a vasárnap a hétfőt. Indul a hét.
A férfi kinyújtóztatta a lábait, magasba emelte a karját, sóhajtott egyet, és félálomban motyogta.
-Fent vagyok már, mindjárt ki is ugrom az ágyból, csak térjek teljesen magamhoz.
Majd egy erőteljes mozdulattal, letolta a lábaival magáról, a takarót.
Ági felült az ágy szélén lógatta a lábait, és a köntöse felé nyúlt.Magára vette, és kiódalgott a konyhába, feltenni a kávét.
Leült, a könyökére támaszkodva bambult bele a világba. Végig erőltette a fején, mit kellene ma csinálni.
Az autót rendbe rakni, levelezéseit átnézni, pihenésképpen amire kell sürgősen, azt megválaszolni, Bank, pénzbeváltás, majd
prospektusokat beszerezni, valamit ebédelni közben, és a legvégén a nap egyik meghatározó részét eltölteni azzal, sorra venni
a nyaralás lehetőségét. Úti célt találni, megfelelő helyen, megfelelő áron.
A feje rendben, a közérzete helyreállt, minden a régi.Baleset pedig ritkán éri az embert, legalábbis a remény az.
Arra gondolt, annak idején, amikor még üzletkötőként dolgozott, sosem volt erőszakos, az ügyfeleivel. Tapasztalta, majd át is adta a beosztottjainak, minden megnyert vita, egy elszalajtott üzlet. Sosem szabad, rámenősnek lenni, rákényszeríteni valakit arra, meggondolatlanul, hirtelen ötlettől vezérelve írjon alá, egy hosszútávra szóló szerződést. Amely esetleg, egy pillanatnyi fontosságot jelent csupán.
Előfordult, hogy kapott visszajelzéseket több oldalról megvilágítva a dolgokat. Volt aki, bánta, hogy nem csikarta ki a biztosítást, volt olyan is aki hálásan köszönte meg, az akkori tájékoztatást, és élt a lehetőséggel. Mert jelen pillanatban a család, a kapott összegből tud anyagi biztonságban lenni, a baj után.
Mindig tudta, amikor képletesen is, de kirúgta az ügyfele alól a széket, és mégsem lett belőle üzlet, vissza kell hozni a pánikhelyzetből abba az állapotba pszichikailag, ahonnan indult a beszélgetés. Nem szabad senkit hagyni, hogy vívódjon magával.
A gondolatai csapongtak. Az elhatározását, amelyet már megtervezett, kedden véghezviszi. Meglátogatja a régi munkahelyét.
A fürdőszobából, a víz csobogásának elmúlása zökkentette vissza ténylegesen.
Kitöltötte a csészékbe a feketét, fogta a cigarettáját, és indult az erkélyre, szertartásosan elfogyasztani.
– Ki jössz utánam?-kiáltott vissza.
– Jövök, csak magamra kapom a ruháimat.Csak pöfékeljél addig.
Ági letelepedett a székre, visszagondolt Erna asszonyra, vajon most mit csinálhat, minden rendbe van -e ott? Kis lelkiismeret furdalást érzett, mivel, még nem telefonált, és lassan egy hete itthon van. Ma sort kerít arra is.
Közben Attila kilépett.Elegáns volt, mint akit skatulyából rántottak volna ki.
-Ez igen! Még nem csábította el senki az Urat, addig amíg én távol voltam? Mintha életre kelt volna a királyfi.
-Az lehet, hogy életre kelt, csak nincsen fehér lova. Szemellenzője az van, és bizony ha csábítják is lányok, asszonyok özvegyek, és öreglányok, csak egyfelé tud nézni. Valaki, már elcsábította, elcsavarta a fejemet.
Közben nagyokat kortyolgatott a csészéből.Majd egy gyors mozdulattól vezérelve, csókot dobott Ági felé. Lépett egyet , és nyomatékosított, megpuszilta az orra hegyét. Átkarolva szorosan majd mondta, fogalma sincsen, mikor érkezik haza. Amikor lesz ideje, telefonon hívni fogja.
-Jó munkálkodást odabent. Én is a millió dolgom közül, igyekszem kipipálni párat.
4 hozzászólás
Kedves Marietta!
Végre neki álltál a folytatásnak! Hajrá és kitartás a továbbiak írásához! Jó lesz 🙂
szeretettel-panka
Végre? Én is ezt gondolom. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy mivel hosszú, van amikor pihentetni kell. Érlelődik is, aztán könnyedén, nem görcsösen szeretném írni, időhiány, és sok összetevője van annak, mikor írom? Egy pár rész készen van, azt biztosan most felteszem, akik várják azoknak öröm, akik most kezdik el, nekik tovább tart az olvasás, akik pedig ugranak felette, azoknak mindegy. 🙂 Most élvezem az írását. Köszi a biztatást.
Szeretettel:Marietta
Ui:Ma ünnepli egy Győri bácsi a 109. életévét. Kapd el a fonalat! Ugye érted?:-)
Kedves Marietta!
Én már azt gondoltam, hogy letettél ennek a történetnek a folytatásáról! Bekönyveltem a többi Napvilágra feltett könyv kezdemény közé. Most nagyon megörültem, hogy folytatod a történetet, bár már kissé feledésbe merültek nálam a kezdetek…
Látom, már tettél fel néhány részt, megyek is olvasni a következőt!
Judit
Kedves Judit!
Nem nem mondtam le az írásról, viszont hosszú, és egy próbálkozás.:-) Az időm, és sok egyéb tényező akadályoz, hogy írjam folyamatosan. Talán nem szerencsés így, most ugyan ráhangolódtam, és reményeim szerint egy jó pár rész felkerül.
Örülök, hogy elhelyezted magadnak, ez meglepett, és jól esik. Egyszer teljességgel olvasható lesz. Köszönöm szépen!:-)
Szeretettel:Marietta