A víz közelében pezsgett az élet és nem vett tudomást arról, hogy egy sután totyogó madárfióka véres kacsalábnyomokat hagy maga mögött a part menti úton. Sárgás és vöröses volt a világ a szédelegve botorkáló tollgombóc körül.
De ha már a színeknél tartunk; persze, hogy felbukkan a történetben az a bizonyos is. Mármint az a bizonyos szín. Hiszen szinte minden gyerek kívülről fújja a jól ismert dalocskát.
Csakhogy a fekete tóban most úszkált egy fekete, a tojásból szintén nem oly rég kikelt aligátor is. A színegyezéstől függetlenül sem szabad azonban hibáztatnunk a kiskacsát azért, mert nem vette észre a még növekedésben levő, de máris igen veszélyes fenevadat, hiszen utóbbi aligátorságának pontosan ez a lényege; kiszemelt zsákmánya számára az utolsó pillanatig láthatatlan marad. A predátor és a préda sorsa egyetlen másodpercre kapcsolódik csak össze a támadás megkezdése és az állkapcsok összezáródása között és ezen rövidke idő alatt – valljuk be őszintén – nem igazán kínálkozik lehetőség és értelme sincs komolyabb filozófálgatásba belefogni. Ölni és enni, elmenekülni és életben maradni; ezek az egyszerű célok mozgatják a szereplőket. Helyzeti előnyben természetesen a gyilkos van és nem az áldozat, kivéve, ha utóbbi csapdát állít.
Esetünkben a ragadozó majdnem elkapta a kiskacsát. Majdnem. A madárka hasa alján, a pelyhes tollacskák hiábavaló takarásában egy mélyen tátongó seb keletkezett, és soha vissza nem váltható zálogul az egyik szárnya is ott maradt támadójánál, igen csak sovány ebéddel vigasztalva a felsült és csalódott hüllőt, a fekete tó rettegett fekete vadászának húsra éhes porontyát. Egy hosszabb élet tapasztalata az egyiküket feltehetően óvatosabbá, a másikat talán elővigyázatosabbá tette volna, de a tanulságok levonásának lehetősége a két vesztes közül már csak a kegyetlen martalócnak adatik meg.
Az igazi vesztes, a dalocska főszereplője pedig most itt totyog, kicsit ugyan még sárgásan, de egyre inkább vörösbe burkolózva, a kimerülés végső határán. A sikeres megmenekülés, vagy a hirtelen halál helyett a kacsasors elég csúnyán elbánt ezzel a kis ártatlan állatkával. Az úton pusztul el, lassan elvérezve. Lengyelország és a kacsamamával való találkozás már csak egy beteljesületlen ábránd maradhat.
Az élet nem habos torta.