Az igazi kincs – A hajótöröttek megismerkednek a sziget lakóival. Zsuga Zsiga beszámol a falu törzsfőnökének, Tattarunak a megmenekülésükről. Megtudják, mi az igazi kincs Bolbeon.
Amikor beértek a faluba, az ott élők csodálkozva nézték Csili és Bolyhos által vezetett társaságot.
– Kiket találtatok a szigeten? Hajótöröttek ők is, úgy mint ti? – érdeklődött Naruna Csilitől.
Ciprián a hangoskodásra kikukkantott a kunyhójukból. Megdöbbenve látta a Treff hajó kapitányát és legénységét. "Hát ők is megmenekültek!" -gondolta magában. Vegyes érzelmekkel lépett Zsuga Zsiga elé.
– Uram… – kezdte volna a mentegetőzős mondókáját Ciprián, de a kapitány félbeszakította.
– Jól van fiam! Nincs semmi baj. Csili mindent elmesélt. Örülök, hogy ti is megmenekültetek, és gondoskodtál a madaramról.
– Gondoskodott?! Ő mentette meg! – vágott közbe Bolyhos. Ha ő, nem húz ki minket a vízből, akkor már a tengerfenekén csodálhatnánk az elsüllyedt hajónk maradványait.
-Ő egy nagyszerű ember,
ő egy nagyszerű e-em-beeeer,
ő egy vajszívű potykautas – dalolta Bolyhos. Dalolta? Inkább ordította.
– Nem potykautas te dilis! Hanem potyautas! – súgta neki Csili.
– Ja, jó! – Azzal elölről kezdte a dalt, de most már jól énekelte.
– Jó, jó, elhisszük – nevetett Zsuga Zsiga. Hálás vagyok neki. Már bánom, hogy nem fogadtalak fel annak idején – fordult Ciprián felé-, mert ilyen bátor legényekre mindig szükség van egy hajón. Fátylat a múltra! Mesélj! Csili már a sziget nevét elmondta és azt is, hogy kedves, barátságos népek lakják.
Ciprián bemutatta Narunát, aki pirulva lehajtotta a fejét.
– Naruna apja, Tattaru. Ő itt a törzsfőnök. Gyertek, bemutatlak benneteket.
Tattaru alaposan végigmérte az idegeneket. Majd szívélyesen hellyel kínálta őket.
– Ciprián barátai az én barátaim is – mondta.
Zsuga Zsiga beszámolt a megmenekülésükről. Porci és Morci izgatottan, egymás szavába vágva mesélték el, hogy a sziget távoli részén kalózok tanyáznak, és a kapitányuk egy ronda, féllábú köpcös alak.
– Hallottam már Hukklebukkról. Az embereim egyszer régen, amikor épp arra vadásztak, akkor vették észre a kalózokat. A mieink jobbnak látták, ha nem mutatkoznak, inkább gyorsan visszatértek ide. Azóta nem megyünk arra. Jobb a békesség! Nem akarunk összetűzésbe keveredni velük – mondta Tattaru.
– És a kincs? A kalózok temérdek pénzt, drágaságot rejthettek a barlangba. Az nem érdekel benneteket? – kíváncsiskodott Ormányos Ottó.
– Minek az nekünk? Itt mindenünk megvan. Időnként áthajózunk a közeli Mawakura szigetére. Ott csereberélünk. Így aztán nem szenvedünk hiányt semmiben. A béke, a boldogság, a szeretet, az az igazi kincs! Az pedig nálunk a szigeten megtalálható – felelte Tattaru. Ciprián is meglelte a maga kincsét – mondta mosolyogva. Kérdezzétek csak meg tőle! Most pedig menjetek! Naruna és Ciprián megmutatja, hol lesz a szállásotok. Később még beszélünk.
Azzal Tattaru kunyhójában felakasztott kép felé fordult, és halkan mormolni kezdett valamit.
6 hozzászólás
Kedves hundido!
Hááát, jócskán fel kellett eleveníteni a mesét, főleg a nevek miatt, mert elég régen volt már, hogy az előzményeket olvastam.
Most egyben olvastam el a két részt és valamennyire visszahozta az előzményeket.
Továbbra is tetszik a mese, lendületes, olvasmányos, csak éppen csalódott vagyok. Ha javasolhatom, máskor csak miután befejezel egy folytatásos történetet, akkor kezd el feltölteni. Így az olvasó elveszíti a bizalmát, megnehezíted a dolgát, mert fel kell elevenítenie az előzményeket, és hidd el nekem, nem sokan fognak vállalkozni rá.
Ezért is tartom fontosnak azt, hogy ott álljon a cím mellett, hogy hány részből áll, mondjuk így: Zsuga Zsiga kalandjai 10/7. Akkor tudom, hogy mire számíthatok, és hogy azt megkapom folyamatosan két-három naponként.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszi, hogy nálam jártál. Igazad van, túl sok szünet volt köztük, de annyi elfoglaltságom volt, hogy sajna ez így alakult. Máskor nem teszem fel, csak, ha már mind kész, vagy épp csak kicsit kell hozzátenni. Azért jó, hogy elolvastad! Igyekszem most már rendszeresen feltenni. Már csak egy vagy két rész lesz. A jelöléssel kapcs. -an amit írtál, azt is majd , ha lesz még ilyen folytatásos, akkor figyelembe veszem. üdv hundido
Szia! Megszívlelendő tanulság, amit Tattaru kimond! A mese is jó, olvasmányos, nekem nagyon tetszik! Üdv: én
Szia!
Örülök, hogy ezt is elolvastad! Valóban, amit a törzsfőnök mond, az lenne az igazi érték(szerintem) – üdv hundido
Kedves Katalin!
Szépen alakulnak a dolgok! Azt hiszem megszaporodik a szigetlakók száma, hiszen a hajótöröttek sem tudnak elhajózni.
Judit
Szia!
Nem tudnak, de megvan az esély arra, hogy elhagyják a szigetet. De vajon tényleg el akarnak menni? Vagy a maradás mellett döntenek? Üdv hundido