Mögéjük hányszor bújtam én
könnyes szemű gyermek,
mikor idegen ablakokban
színes gyertyák égtek,
én csak felnéztem
a hótól csillogó égre,
s tudtam :
ott nem röpköd
értem angyalka,
csak kopár fenyőfa
óvja gyermeki álmom
biztatón,
hogy egyszer elmúlnak
a
könnyes karácsonyok.
3 hozzászólás
Ez a vers lélektani, mély, minden megrázkódtatás érződik, amit ezek a kisgyermekek átélnek.
Nem találok szavakat! Gratulálok!
Szép estét kívánok:Selanne
Kedves gyogyo!
Igen ezek a könnyes karácsonyok, és a karácsonyi emlékek.
Elmúlnak remélem sok szeretettel ölellek, és még valami
Küldöm feléd az angyalom
Energiával telt csillagom
Átölellek a fényemmel
Küldök egy ölelést, hogy bánat ne érjen.
Kedves Gyogyo!
Csak gratulálni tudok a verséhez! Ilyen szívszorítást nem lehet másképp előidézni, mint valós élménnyel. (És erre nem tudok mit mondani…)
Faddi Tamás