Sötét felhők felett csillag ragyog,
Démonok közt egyedül vagyok.
A halál lidérce reám nevet.
Akárhogy is volt, még bárhogy lehet.
Az úton egyedül tovább megyek,
Aki akar, velem jöhet.
Visz az ösztön, cipel az élet,
Már semmi jót nem remélek.
Sötét felhők felett csillag ragyog,
Démonok közt egyedül vagyok.
A halál lidérce reám nevet.
Akárhogy is volt, még bárhogy lehet.
Az úton egyedül tovább megyek,
Aki akar, velem jöhet.
Visz az ösztön, cipel az élet,
Már semmi jót nem remélek.
1 hozzászólás
Szomorú vers. Ha a cime a korra utal, akkor meg még jobban fájó, hidd, hogy lesz még jobb is minden kornak meg vannak a szépségei! biza!
szeretettel-panka