35b. SZONETTKOSZORÚ – Szép az élet

Készült: 2014. szeptemberben ölelkező rímekkel.

1. MEGOLDÁS A SZERETET
Sűrű- sötét minden lenn a mélyben
félelmemben reszketek s imádkozom.
az ég felé tekintve azt kutatom,
nem tudom, a sötétnek vége lesz-e?

Sötét éjjel körbe-körbe járkálok,
nem tudom, a fejem hol hajtom le,
elfáradtam pihenni már jó lenne.
A kiutat keresem, csak bolyongok,

Nyitott szemmel keresem a megoldást,
nem alszom, csak a szemem lehunyom,
agyamban nem gyúl ki fény, mert elfáradt.

Késő este, ha fölkel a telihold
A megoldást keresem, de nem lelem,
labirintus áll előttem mindenhol.

2.
Mindenhol csak labirintus előttem.
Hová nézzek, a szememet kinyitom.
Belépjek-e rajta? – kérdem magamtól –
Bátor leszek, behunyom most a szemem,

a sötétségben mindegy, hogyan teszem.
Elindulok jobbra, tapogatózom,
s mit látok, ha szempillámat felnyitom?
Szemem előtt felvillanó fény mellett:

fények között sziporkázó nagy táblán
kérdezik: a megoldást te keresed?
Állj meg gyorsan! Tovább ne menjél már!

A megoldás nem nehéz – hidd el nekem –
csak annyi, hogy nyissad meg a szívedet,
az élet kulcsa: AZ IGAZ SZERETET!

3. HAJNALOKBAN KERESTELEK
Az élet kulcsa: AZ IGAZ SZERETET!
Oly' régen várlak már elmúlt a nyár,
boldog idők múlnak, hiába várlak,
hideg van, hullanak az őszi levelek,

Nem öröm, hideg szél fúj odakünn:
mindenhol kerestelek, lelkem fázik,
nem pihen, nélküled életem sivár,
harmatcsepp ablakon, szobám kiürült.

Hiányzol kedvesem, jöjj, siess hozzám,
az ég felderül, ha itt vagy mellettem,
ha jó vagy hozzám, napsugár ragyog rám.

siess, ne késlekedj, melegítsd fel szívem.
Téged kerestelek, nem találtam rád
A világot bejárva, rád leltem.

4. SZÉP AZ ÉLET
A világot bejárva találtam rád…
S most, ablakon kinézve esti tájban
gyönyörködöm, s lenyugvó napsugárban,
mikor az égbolt peremére szállnak

s elhalványulnak a fények… csendesül
az este, majd test és lélek, közel van
már az est, megpihenünk. Nemsokára
jönnek szép álmok, mámoros éjjelek.

ablakodon Lágy szellő-susogás száll,
belopódzik, dúdolgatom a dalodat,
míg az eső odakünn csendben szitál.

Szemedben tűzlángja lobog, arcodon
mosoly ül, a szerelmed szomjazom,
Tudd meg: mert ma veled leszek boldog.

5. SOHA EL NEM MÚLÓ*
Tudd meg: mert ma veled boldog leszek.
Most is úgy szeretlek, mint valaha
régen, elfeledni sosem akarlak.
Mikor megláttalak, szemembe néztél,

forróság öntött el, mikor öleltél.
Akkor megéreztem, te az enyém vagy,
a féltés, gyönyör és vágyakozás,
enyém vagy mindörökre, éreztem.

Édesen-fájó érzelmeim nem tudom
soha feledni, örökké enyém vagy,
vágyakozva szeretlek oly forrón,

mint amikor megláttalak, szemembe
néztél, ezért szeretlek most is soha
el nem múló örök szerelemmel…

6. SZERELMES VERS
Örök szerelem soha nem múlik…
Tudjuk mi azt, nem könnyű az élet,
de aki figyeli, ha körülnéz és
látja maga körül a csodás Földünk

tájait, s szíve óhajtja, ’mit régen
keres, megtalálja a kedvesebbet.
Nem akarlak elveszíteni téged,
csak veled tudom elképzelni létem,

mert ha szerelmünk lánca elszakad,
– Nálad nélkül én már nem élhetek –
a fájó szívem tudom, meghasad.

Képes leszek küzdeni szerelmedért,
bármily kívánságod megteremteni.
Érezd, és tudd, szerelmem milyen mély.

7.
Érezd, és tudd, milyen mély szerelmem,
mindig téged akarlak szeretni,
egymás mellett boldogság lesz élni,
mert téged boldoggá tehetlek, érzem.

Csodálattal bámulom a két szemed,
hűséges szerelmedbe' elmerengek.
Az élet nélküled már nem jó nekem
Álmaimban se' tudok másra nézni,

Éjjel és nappal csak rólad álmodom,
Te vagy nekem szerelmem-mindenem.
ha távol vagy, megszakad a szívem…

elolvadok forró szerelmedben…
Csak arra kérlek, mindig légy enyém,
nálad nélküled szomorú lenne nekem.

8. LÁNYOK ÉS PAPÁJUK
Jó apám a munkáját befejezve
haza indul. Május van, kitekint
a kocsi-ablakán, mit lát: ünnepi
ruhában a természet, erdőszélen

vadrózsa virul. A kocsival leáll
és kiszáll, leszakít egy szál rózsát,
majd utána még legalább százat,
nekik viszi otthon várják a lányok;

a virágcsokrot. Viruló lányait
karjaiba zárja, úgy hívogatja
őket: gyertek hozzám leánykáim

szép rózsákat hoztam hajatokba,
erdőszélen találtam, nagyon tetszett
levágtam, nektek kötöttem csokorba.

9.
Virágot nektek csokorba kötöttem.
Hoztam nektek illatos rózsát, legyen
tőle kedvetek. Az asztal terítve
már, vázában a szép csokor középen.

A fehér terítőn van egy rózsaszál…
finom ebéd megfőzve, száll illata
belőle. Tálban húsleves párolog,
kedves lányok főzték, már fogyasztják.

Nem marad el a húsos tál, benne
kakastaréj, csirkemáj. Gyertek hozzám
lányaim, ha itt vagytok mellettem,

jobban esik az étel. Ebéd után
a szabadban, forró feketekávé
mellett elbeszélgetnek meghitten.

10. HAZÁM – OTTHONOM
Kávé mellett meghitten beszélgetnek.
Kicsi házban lakom, ez az otthonom,
kedves emberek vesznek körül, ahol
jól érzem magam. E városban élek

már fél évszázada, sok ismerősöm
integet nekem, ha utcán sétálok.
Kitekintek az ablakon, ahol az
Ipoly-folyó lomhán, fűzfák között

csordogál, ott van az országhatár…
Látom innen a Tátrák gyönyörű
vonulatát, a kéklő hegyeket, ott

született édesanyám, elsiratta
otthonát, régi hazáját, ahonnan
szülőföldjéről kiűzte Trianon.

11.
Trianon szülőföldjéről kiűzte.
E városban munkálkodtam sokáig,
itt születtek a gyermekim, s a kis
családomnak kenyeret itt kerestem.

Itt neveltem őket, itt jártak előbb
óvodába, utána iskolába.
Felnőve, más utakon jártak, máshol,
– nem itthon – raktak párjukkal fészket.

Gyorsan futottak az évek, minden
nyári vakációkban melegben,
nálam játszottak kis unokáim

a cicákkal. Nagyon gyorsan múltak
a boldog évek és ők egyre nőttek,
eltelt sok év, míg magam maradtam.

12.
Így telt el sok év, míg magam maradtam,
mégis jó itt élnem, megszoktam a
várost, ’hol mindenki ismer. Igaz,
magam vagyok, de ez az otthonom,

nem érzem magam soha magányosnak,
ismerős nekem a táj, s körülöttem
minden… Az ablakon kinézve fészkel
egy gerlepár, az ezüst nyárfaágon

minden délután turbékolnak nekem,
est közeledtén kinézek a tájra,
naponta csodálom a naplementét…

Lemenő Nap csodás képet fest az
Égre tavasztól késő őszig. Téli
estéken a letűnt ifjúságomat

13
Téli estén letűnt ifjúságomat
csendes szobámban elővarázsolom.
Gondolataimban visszaszállok,
a számítógépemen a múltam

felidézem. Így jönnek elő nekem
a boldog ifjú képek. Elfoglalom
magam, sosem unatkozom. Ekként
született meg sok könyvem, mert életem

titkait naplóimból novellákba-
regényekbe és versekbe véstem.
Emlékeimet így ismét átélem.

Nekem ez a város lett az otthonom,
nem vágyom el innen, már ide köt a
sorsom, s feledhetetlen emlékeim.

14.
Kedves emlékek idekötnek engem.
Ide köt engem jó- és balsorsom.
A múlt emlékein elgondolkodom,
felszáll sóhajom, lelkem megpihen.

Az Ipolytól s a Magas-Tátra felől
enyhe szellő fújdogál, meghajlítja
az ezüstnyárfa ágát, ahol gerlék
lombok közt fiókáikat őrzik.

Régen itt lakom már, ahol néha
gondom akadt, de bevallhatom, hogy
szép időkben nagyon boldog voltam.

Ez a hely az Otthonom, ez a föld a
hazám, s itt búcsúztatnak majd engem,
ha majd eljő az utolsó órám.

15. MESTERSZONETT – Szép az élet**

Sűrű- sötét minden lenn a mélyben.
Mindenhol csak labirintus előttem.
Az élet kulcsa: AZ IGAZ SZERETET!
A világot bejárva találtam rád…

Tudd meg azt, ma veled boldog leszek.
Örök szerelem soha nem múlik el…
Érezd, és tudd, milyen mély szerelmem,
Jó apám a munkáját befejezve

virágot nektek csokorba kötötte.
Kicsi házban lakom, ez az otthonom,
kávé mellett meghitten beszélgetnek.
Anyámat szülőföldjéről kiűzte Trianon.

Így telt el sok év, míg magam maradtam.
Téli estén a letűnt ifjúságom és
kedves emlékek idekötnek engem.

*-**-*

*Megjegyzés: A vers edetije buszon utazva készült, 2006. november 21.
Az eredeti verset az Irodalmi Rádiónál megzenésítették, és megjelent 2009-ben az ÚJ VERSEK MINDENKINEK c. kötetben!