Talpam alá kövesedik apró kavicsba a múló idő,
felsérti vér-áztatta avar a céltalan vándorlást,
fáradt magány a sáros úton félve szembe jön,
s a múltból jövőbe nyíló öröm-dalt dudorász.
Rengeteg a felesleges jelző – így az egész elfolyik az értelmetlenségbe (pl. számomra a második sor nagyon zagyva, erőltetett). a vers (főleg ha ilyen rövid) nem tűr sallangot.
Nekem ez is tetszik, ellentétben az elöttem íróval… szerintem egy versnek elsősorban nem racionálisnak kell lenni, hanem az érzékekre hatni. Ez a vers pedig ad egy különleges hangulatot, és ha már ad valamit, akkor nem született hiába. 🙂
Kreeteeka
"fáradt magány a sáros úton félve szembe jön,"
Nem tudom hogya lehet ezt megírni négy sorban?
Neked sikerült.
Gratulálok.
Köszönöm, hogy a vendégem voltál. gere máskor is!
Edit
5 hozzászólás
Remények a reményekhez találó négy sor.Üdv.
Rengeteg a felesleges jelző – így az egész elfolyik az értelmetlenségbe (pl. számomra a második sor nagyon zagyva, erőltetett). a vers (főleg ha ilyen rövid) nem tűr sallangot.
sn
Nekem ez is tetszik, ellentétben az elöttem íróval… szerintem egy versnek elsősorban nem racionálisnak kell lenni, hanem az érzékekre hatni. Ez a vers pedig ad egy különleges hangulatot, és ha már ad valamit, akkor nem született hiába. 🙂
Kreeteeka
Nagyon szép:)
"fáradt magány a sáros úton félve szembe jön,"
Nem tudom hogya lehet ezt megírni négy sorban?
Neked sikerült.
Gratulálok.
Köszönöm, hogy a vendégem voltál. gere máskor is!
Edit