Egy test,
Mely nem hoz több virágot,
Egy test,
Mely nem lát már világot.
Egy test,
Mely lezárta a jövőt,
Kérlek Istenem,
Adj, családjának erőt.
Egy élet,
Mely többé nem lélegzik,
Egy élet,
Melyet többé nem ölelik.
Egy élet,
Mely többé nem boldogtalan,
Kérlek Istenem,
Adj erőt!
Ne legyek szívemben hontalan.
Egy ember,
Ki szeretett, s szerettem,
Egy ember,
Ki boldog volt mellettem.
Egy ember,
Ki nélkül nem létezem,
Kérlek Istenem,
Vidd magaddal életem.
Egy szempár,
Ki mindig mosolygott,
Egy szempár,
Kitől szívem boldog volt,
Egy szempár,
Ki meghalt, nincs már,
Kérlek téged Istenem,
Vigyél el!
Hisz tudom, ő csak rám vár.
Magányos vagyok,
Korcsosult lettem,
Magányos vagyok,
Hisz eltemettem,
Magányos vagyok,
Nincsen már senkim,
Kérlek Istenem,
Hadd legyen ő, megint.
4 hozzászólás
Nekem tetszik, csak az utolsó előtti veszszaknál jelzővel illettem volna a szemeket
ahogy megberszéltük.
De tetszik.. SZép:)!!!!!!!!!
Nagyon szépen írtad le az egyedülmaradást!Én átéltem és 14 év után is keresem önmagam,ezért érzem át minden sorod. Julianna
Köszönöm…Hát igen, talán az a legnehezebb az ember életében, hogy önmagát megtalálja…én is igen csak küzdök vele…..
köszönöm, hogy olvastál…
Nagyon szép búcsúztaót írál annak, akit szerettél, s eltemettél.
A "Véletlenek" közt bukkantam versedre, s örülök, hogy olvashattam.
Üvözlettel: Kata