Ne kérdezd, ki voltam a maroknyi
csend honán, kit a pillanat szült
ábrándok nyomán! Ne kérdezd
tőlem, szelíd volt-e időm! Valaha
volt Ifjúságom árnyain jár már a
képzelet, kézenfogva veled, hűlt
parázsnak porladó hamuján, hol
***
árnyékkal vitáz a múló pillanat
szürkeségén jelenülő idő. Néha
rohan a futva fájt remény, lelt
ködök szüntelen telt páráin, ha
hallgatag homály lengi be létek
feledett messzeségeit, mikor
merengő századok sora követi
***
a béke útjait, de el nem érheti.
Ne kérdezd tőlem: "Mért!?" Bár
én tudom, hiába mondanám, el
úgysem hiszed mint eddig.
Hiába szóltam szavak igazságát
neked, ha szívedhez azok nem
illenek. Nézd! Aki csupán a mának
***
él, az holnap elveszett ember lesz!
Tudom, tőlem el nem hiszed. Ha
hazudnék, könnyedén hinnéd, mint
ópiumnak halványan színlelt igazát,
mit szülne benned bódító remény.
Nézd! Mily bódult e világ! Könnyedén
vet el minden oly valót, miben
***
holnap hinne már. De hiába, akkor
már nem lehet! Akkor már menni
kell oda, ahová senki nem akar,
mert majd halni kell, elmúlni, ki
nem bírtál egy új világ hitével!
Majd remélnél, de nem lesz ott
senki sem, aki teérted reméljen,
***
s kezet nyújtson neked. Volt már
egy ily' világ, egy ily' remélhetetlen
remény, mit akkor eldobtak
könnyedén. Eldobtak, mert nem
volt rendíthetetlen hite azoknak,
kik a bárka mellett vacogva
dacoltak! Fáj erről írnom neked…
***
Ha kell, s úgy érzed, feledd el, mit
szavak tükrébe teérted leheltem!
Ma még írhatok oda, ahol a szív
lakik, miben megfér remény és
indulat, s megfér a béke ott, ahol
minden pillanat átszövi a múltat.
Nézd! Én hallom sóhajba fúlt
***
szavaid szülte létezésed okát, s
éppen ezért, kérlek, ne félj! Ne félj,
ha mindenhol csend vesz körül,
mert én hallom a csendet teben-
ned lakni, s látni vélem halk
zörejét annak, mit nem tud
elhordani a való ma még benned.
8 hozzászólás
"Hiába szóltam szavak igazságát neked, ha szívedhez azok nem illenek."
Számos gondolatot kiemelhetne bárki ebből az üdítően nehéz szövegből. Utóbbi költeményeidnek nemcsak gondolatisága megragadó, Zoltán, de a szerkesztése is, ehhez külön gratulálok.
Sajátos hangvételű versed egészen az ősidőkig feszít párhuzamot. Noé idejében víz által, másodjára tűz által, de… mindig van egy bárka. Anno fából épült, most szellemi bárkáról eshet szó. Egy csoport, aki túlél. Hallgatni a szóra, s csatlakozni, míg a bárka ajtaja be nem zárul…
Nehéz téma, nem túl népszerű, de fájóan megkerülhetetlen annak, aki hisz a fent említett "szavak igazában".
Irodalomként gyönyörű.
Laca
Kedves Laca!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét
mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Hálás vagyok kedvességedért s jöttödért, s azért,
hogy e téma ilyen mélyen érintett, hogy Téged
írásra késztetett!
A ma emberének kissé furcsa lehet versem, s témája,
pedig az élet valóságát igyekeztem megfogalmazni
egyszerű gondolatokkal, virágnyelven amennyire
tőlem telett!
A ma embere él a mának, meg az azonnalnak, de nem
igazán gondolkodik el azon, hogy e lehetetlen világ
meddig mehet így!?
A Bibliába le van íratva a Teremtő részéről, csak az
emberek többsége nem fordít kellő mértékben és
mélységben figyelmet rá.
Így volt ez Noé napjaiban is, láthatták az akkor élők
mint ahogy a maiak is, csak okulni nem okultak, mint
ahogy sokan ma sem!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel kedves
szavaiddal!
Szeretettel üdvözöllek Téged! Zoltán
Kedves Zoltán!
Remek verset írtál!
S mint Noé idejében: "Ettek, ittak, táncoltak"…. Nem ezzel volt a baj, hanem amit, Akit kihagytak életükből….
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s találtál
benne olyat ami tetszett!
Örülök jöttödnek, s kedves szavaidnak s annak, hogy
leltél benne némi értéket!
Így igaz ahogy írtad jól látva mi volt a fő baj akkor, a
helyzet ma is hasonló szerte az egész világon.
Sokan nem tartják igazi értéknek Isten szavát, a Bibliát
mint Istentől való üzenetet az ember számára, pedig "csak"
meg kellene ismerni!
De kényszeríteni senkit nem szabad Neki nem kellenek
kényszermunkások, se kényszerhívők.
Noé napjaiban sem kellettek és ma sem, de hírdetni kell
szeretetből, meg a vérbűn miatt is, minden kereszténynek
/Krisztus követőnek/, hogy : legyen módjuk "akarni az élet
vizét ingyen…"
Köszönöm mégegyszer kedvességedet!
Üdvözlettel : Zoli
Kedves Zoltán!
Egyat mindjárt látni,hogy Te nem álllsz
"A bárka mellett"!
Remek írásod szinte a figyelmeztetésen is
messzebb megy…itt panaszba csap át az a sok
figyelmeztetés,mely ek süket fülekre találtak!
Hosszan elemezed azt,miért nem tudunk
elfogadni dolgoakat,melyek csak a hasznukra lennének
"Hiába szóltam szavak igazságát
neked, ha szívedhez azok nem
illenek"
Szinte fájnak a sorok…itt nem,nem akarsz
semmilyen kifejezéseket,ecseteléseket
semmilyen homályos utalásokat…itt az ösi
értelmükben szólnak a sorok…
A bárka nagyon szép hasonlat,egy kép ami
illik a mai életfelfogáshoz…ahol rengeteg
a bizonytalanság.
Egy ´bárka´a menekülés eszköze lehet,
a lélek menekülése akilátástan´ságbol,az ígéretbe
Remek írásodra gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép reggelt!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad versemet s írtál!
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre,
hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Értékelem mélységét lelkivilágod érzelmeinek, mit
kifejezel soraidban!
Szeretettel gondolunk Rád!
Gabi és Zoli Kaposvárról!