A barlang

Nem láttam eddig semmi mást,
Csak árnyakat; ne nevess!
Te sem láttál többet,
És, még ha pipiskedsz is, akkor
Sem tudod kidugni a fejed a fényre.
Most már csak az a kérdés, hogy
Próbálkozzunk, vagy várjuk meg míg
Leeresztenek értünk egy létrát?
Rengeteget gondolkoztam ezen.
Ültem az ágyamon és olvastam a Bibliát…
Én meg akarom érteni! Nem tudok
Várni! Le fogom ráncigálni a lakatot
És ki fogom nyitni azt a szuperbiztos
Ajtót!…és nehogy azt hidd, hogy ezzel
Istent akarok játszani – már így is
Van belőlük elég.
Odakint minden bizonyosan más.
Szerinted meg fogjuk majd ismerni egymást?
Néha előveszem a képedet – a pólyásat –
És mosolyogva könnybe lábad a szemem…
Pszt! Valaki jön!
Te vagy a következő.
Egy valamit azért ígérj meg nekem.
Néha, majd ha ráérsz, hajolj le hozzám, és
Súgd a fülembe, hogy
Milyen is valóban a világ.