Semmit érő szavak tettek és minden,
Föladom mert csak tönkreteszem lelkem,
Már így is eltiport a fájdalom hatalma,
A szív harca ez mely nem jut válaszra,
Az eszem örlődik és csatákat vív,
De néha rossz döntéssel előrébb jut a szív,
Pedig tudom legbelül,hogy csak le kéne nyugodni,
Nem megszálottá válni és nem zaklatni,
De megöl a hiány ha nem látlak elpusztulok,
De el kell fogadnom mert különben becsavarodok!!
A Bedilizés határán állok…
By Beya
2 hozzászólás
Remélem az idő lelked háborgását csillapítani fogja, és megmenekülsz a becsavarodástól.
Huh ezt nagyon szépen leirtad!
De a szívnek parancsolni nehéz,
még akkor is ha a kétségbeesés megemészt.
az életem megtanitott arra, hogy meg kell tenni mindent,
még akkor is ha fejünkben tudjuk hogy ez nem helyes.
de a szeretetért küzdeni soha nem ostobaság,
hiszen a szivünk úgyis jelzi mikor nem birja már tovább.