Elült a csend abban a belső
mindenségben,
hol eggyé lettek a szavak,
eggyé
azok a mindenek,
mikben megállt a késztetés,
elfolyó idők hűsén.
Az egész múlt
bágyadtan tekintett vissza,
léptein már kövültek
azok a sóhajba zárt világok,
melyek álmaikban is zengtek.
Pedig szótlanok voltak,
oly embernélküliek,
oly sóvár tekintet vette körül őket,
mint mikor feledésbe omlik a szálló homály,
aminek lágy fuvalma hűsén
botorkál a képzelet,
keresve útját túl az idők örökén.
Azon a végtelen valóságon,
mi zárva van
emberi szemek elől.
Zárva,
mert pilláin nem szűrődik onnan való fény,
hiábavaló ömlő patakok
láttatott zúgásán,
miben keringenek láthatatlanjai a múlásnak.
Mégis kővé meredt századok üzennek
és intenek engem,
hordva valóságuk zaját.
Szeretnivaló,
miként aggódnak értem és érted,
ki dicsérted velem az egek Istenét.
Aki láthatod az egész létező belső világot,
mint bezárja szemeid epedő képzetét azután,
miben hogy hinnél,
ha lenne miben,
ha lenne oly való,
mit valóságul tapinthatnál reményül.
De az a remény nem látható,
mely eljön,
melynek mélyein túl,
ott zengenek az örök mindenek.
Ott nem a szavak kellenek,
hanem már most a hitnek azon világa,
miben lennie kell súlynak ebben a súlytalanságban.
Hol hervadnak a szívek,
melyek csupán ábrándokat lelnek,
s ébredni nem akarnak sokan.
E világ késztetése álomba ringat,
s ingat reményeket,
miket sújt botlásain zárványa a létnek.
S fogságban tart bensőket,
hogy ne fogják fel valóságként azt,
ami igaz,
melynek léptein
ott a hit békéje,
mely csak ott terem meg,
ahol az Isten ismerete
elnyomja a szívnek örök kétkedését.
5 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Elmélkedésed nagyon,nagyon mélyröl jön!
Sok sok elmélkedésnek a gyümölcse!
Meggyözödásek melyekben:
"
hol eggyé lettek a szavak,
eggyé
azok a mindenek,
mikben megállt a késztetés,
elfolyó idők hűsén."
…megértek!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen jöttödnek értékét, s értő olvasásodnak értelmét!
Kívánom Neked, hogy találd meg az élet egyetlen Szent igazságát
ami annál a valakinél van amit egyáltalán nem gondol a világ, pedig
sokan némileg hisznek benne de nem életük értelmeként.
S nélküle nem lenne semmi és senki, ki a láthatatlanban létezik de
nem nézik ki belőle, hogy képes volt e hatalmas világot megalkotni.
Reménye egy embernek hiábavaló, mert nélküle az örök halál
martalékává válik minden, csak a semmiben leng nélküle egy
ember matatva a hiábavalóság semmijében, botladozva az
ürességben.
Az életút ennél sokkal többet foglal magában mit még kell találni!
Kívánok sok szépet és jót életed minden napjához!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel és Barátsággal Zoli Kaposvárról 🙂
"Aki láthatod az egész létező belső világot,
mint bezárja szemeid epedő képzetét azután,
miben hogy hinnél,
ha lenne miben,
ha lenne oly való,
mit valóságul tapinthatnál reményül."
…és ezt megtalálni élet feladat!
Mert létezik…csak meg kell találni
"E világ késztetése álomba ringat,
s ingat reményeket,
miket sújt botlásain zárványa a létnek.
S fogságban tart bensőket,
hogy ne fogják fel valóságként azt,
ami igaz,"
…ma szinte minden ez ellen megy,hogy ne fogják fel…
az igazságot!
Gartulálok remek írásodra!
Brátsággal:sailor
S
Nagyszerű és mély vers.
Szeretettel
gratulálok!
Tetszett!
Szép napot, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa
"E világ késztetése álomba ringat,
s ingat reményeket,
miket sújt botlásain zárványa a létnek.
S fogságban tart bensőket,
hogy ne fogják fel valóságként azt,
ami igaz,"