A bicaj…

Kint vagyok az utcán
A szél borzolja hajam
Boldog vagyok, és száguldok
Alattam igazi kékség
Én alkottam, és működik a többi rész is
Kicsit nyikorog a hajtás, de szívem nagyon boldog
Kész lett, és most csak ez a fontos

Holnap, még kell vennem zöld festéket is
Valahogy a vázat nem jó látni csak kékben
Eszembe jut, új szerszám és kulcs is kellene
A kormány kicsit félre húz
De a mezők, amik száguldanak mellettem
Pipacsok piros üdvözletét küldik
És kamasz szívemben már látlak is

Téged, az első lányt, akit a farsang alatt
Csak álarcban láttalak
De szőke tincseid kikandikáltak a napvilágra
Ez már maga volt a szívem zsákutcája
Majd később a patak partján, gondolkodtam
Órák hosszát. Megszólítsalak? De csak egy vágyam volt
Megfogni a kezed

Tompa puffanás, eltörött a bicikli váz, most raktam össze
Nagymamám kertjében, festettem, csiszoltam
Hiába dolgoztam?
Nem adom fel, inkább a vállamra veszem, és hazaviszem
Holnap veszek kulcsokat, és festéket
Ennek a bicajnak élnie kell, a padláson találtam
És nem feledem, 1974-et írtunk. Akkor még nem voltam magányban..