benned a Nap táncol,
derűs pillanatokat
pulzál a szíved.
– Persze, a közérzeted
szólhat egészen másról is,
mert érzel, gondolsz,
meg egyáltalán
senki se mondja meg
neked, amiről
neked sincs véleményed.
Ez egy hétköznap,
jelmezek nélkül,
amelyre felemelték
a díszes színpadot. –
Naná, a csillagok
lábaid előtt landolnak,
mind itt hevernek a földön,
bennünk ragyognak.
Persze, a sárhoz
tapad az anyag,
a lélek testbe van gyúrva:
Szellem-urna, Tudat-gyurma.
– Hogyisne, idáig se füle,
se farka,
a falka
egyesül,
ha vársz az összhangra,
és akkor is, ha hidegen hagy. –
Miért is?
A kényszeren túl is létezik az elképzelhetetlen, van az egyesítő erő, bárány és farkas a legelőn szemet néz, mert a fű terem az éteren, szép jegenyék, gyönyörű gyertyánok, csodás gyékények szövik a jelent, múltnak, jövendőnek gyökér-lombjait.
Fénylő korona, fénylő napsugár,
mert minden érthető,
nyitott a szíved, annyira zárt,
hogy átadod énedet magadnak.
Mindenki jól jár:
a közönséges bölcs-fát ültet,
hogy a nevetés tárgya szabaddá tegye a csonthéj-pillangót.
10 hozzászólás
Szia!
A boldogság, a jelmezek nélküli élet, az összhang várása jellemzi talán mindnyájunkat. Az ember azért is ültet fákat,hogy gyermeke, unokája láthassa, élvezze annak árnyát, a lombok közt áthatoló fényt. Tetszett a versed.üdv hundido
Kedves hundido!
Nagyon köszönöm Neked, hogy itt jártál, és elolvastad a verset. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz! Az ellentétek törvényszerű -vagy kényszerű- összetartozása teremti meg az egységet. Ez valamiféle feszültségfeloldás, pl. a sírva nevetés, testbe gyúrt lélek… De vajon ez a szintézis magasabb rendű-e? A versed mindenképpen magas is meg mély is.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy olvastad!
Jó kérdés. Íme a válasz: csak annyira, amennyire az egyben az összes létező. 🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szépre formázott versed olyan, mint egy fa elültetve, ránézni is nagyon jó,
hát még olvasni. Versnek – vagy akár prózának is sokat jelent a jó cím.
Már a is olyan remek, hogy aki olvassa,
a továbbiakat is átböngészi, nagy érdekes a tiéd is,
Nem elemzem tovább, de kiemelek egy részt belőle:
"Naná, a csillagok
lábaid előtt landolnak,
mind itt hevernek a földön,
bennünk ragyognak."
Nekem nagyon tetszik:
Kata
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm jelenlétedet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Régen olvastalak; örülök, hogy ezúttal bőbeszédű voltál. Érdekesnek találtam a címet, magát a művet pedig én is egyszerre magasnak és mélynek érzem. Hosszan el lehet fölötte időzni, szép és jó olvasmány, gratulálok.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Ami elmúlt, az volt!
Lehet, hogy régen olvastál, de ezt most ismét megtetted, nagyon köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Elgondolkodtató remek írásodhoz szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs