Tónak partján a csacsi,
Iá, a csacsi,
Csacsifülét hegyezi,
Iá, hegyezi.
Nyújtogatja a nyakát,
Iá, a nyakát,
Rettenetes, amit lát,
Iá, amit lát!
A vízből neki egy alak,
Iá, egy alak,
Szamárfület mutogat,
Iá, mutogat…!
Ámul-bámul a csacsi,
Iá, a csacsi,
Ő ezt mivel érdemli,
Iá, érdemli?
Bennebb lép és kiabál,
Iá-t kiabál,
De a másik nem hátrál,
Iá, nem hátrál!
„Okos enged!" – gondolja –
Iá, a csacsi,
És a hátát fordítja
A másik felé.
Iá-iá, a szamár, iá, a szamár,
Ott megint előtte áll,
Megint előtte áll!
Ki a tóból! a csacsi,
Iá, a csacsi,
Nem követi őt senki,
Iá, őt senki.
Megtudja-e valaha,
Iá, valaha,
Hogy kit látott a tóban,
Iá, a tóban.
2 hozzászólás
Ezen jót mosolyogtam 🙂 Nagyon aranyos…
Örülök, hogy teszett! Köszönöm, hogy olvastad! Katalin