Mikor eljön a nyár
Virágba borul a határ,
Oly bánatos vagyok,
A világ elől elbújok.
Sötét magány ilyenkor életem,
Mert elhagy hűtlenül kedvesem,
Pedig tudom, úgyis visszatér;
Mikor jön a hideg, fagyos tél!
Akkor mindent megbocsátok,
Hiába szórtam rá a kínért átkot,
Mert imádom őt, a csapodárt,
Imádom teste illatát!
– Mikor visszatér, boldog vagyok,
Lába szárán végig kúszok,
Ágyékába simulok. –
– Jó, hogy itt vagy kedvesem,
Belém bújsz kecsesen,
A járásod jól ismerem!-
– Tested átkarolom újra,
Hátadra, melledre simulva,
Melegítem tested felújulva!-
– Átölelem ismét hófehér nyakad,
Nem is sejted mennyire vártalak.
Imádlak, mint tél a havat! –
– Imádom a hajad illatát,
Hisz én vagyok a koronád,
Őrzöm szépséged hatalmát –
Így örülnek a csapodár asszonynak,
Mikor Nyár után a szekrényből előbújnak:
Harisnya, csizma, sapka, sál és nagykabát,
Mind imádja csapodár asszonyát.
6 hozzászólás
Kedves Marika, nagyon tetszett a versed. Egészen az utolsó versszakig arra gondoltam ez egy szerelmes vers, a végén tégyleg jót nevettem. Jó volt olvasni.
Végtelenül aranyos vers, s a végén a csattanó…
Szuper!
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Nagyon keves erotika, igazán tetszett.:)
Szeretettel: Colhicum
Nagyon tetszett a versed,
A vége… na az meg briliáns lett!!!:)
🙂 Kedves szhemi, zsike, Colhicum, és Dóra4
örülök, hogy sikerült versemmel, néhány kellemes percet szereznem nektek,
Köszönöm az elésmeréseteket:9 Mitagadás….jólesett.
Szeretettel: marica
Nagyon jó vers!
Feldobja az embert
kellemes buja humora!
Falevél