A csend is tud kiáltani,
és feszültséget kelteni,
már sikítani szeretnél,
és folyvást csak menekülnél.
Menekülnél a csend elől,
mert a kín belülről megöl.
Átkozott a csend mely gyötör,
vad lüktetése elsöpör.
Elsöpör és megszűnsz lenni,
többé nyugalmad sincs semmi,
valami szóljon már újra,
zengjen ismét szíved húrja.
5 hozzászólás
Igen, a csend sokfélképen tud az emberre hatni. Az olvasóimra is hatott. Én is írtam öt vagy hat verset a csendről pár évvel ezelőtt…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen az olvasást és örültem a hozzászólásodnak is. Igen, ez jó téma, van, amikor úgy hiányzik, mint egy falat kenyér, máskor meg szinte fáj.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Bizony néha zavar bennünket a csend. Azonban nekem egy vers írásához szükségem van rá! Én is írtam ebben a témában. Üdvözlettel. santiago
Kedves Santiago!
A csendre mindenkinek szüksége van, de előfordulnak olyan esetek, melyekben zavaróak, amikor valakinek végleg eláll a lélegzete, amikor valaki elhagy bennünket és többé nem halljuk a hangját, amikor bajban vagyunk, de senki sem siet a segítségünkre és így tovább. Egyébként ritka kincs, én is sokra értékelem. Az örökös zaj szinte elviselhetetlen, bár vannak akik azt mondják, hogy hozzá lehet szokni. Szeretném olvasni az említett versed.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon szép,különösen a befejezés tetszett!
“valami szóljon már újra
zengjen ismét szíved húrja!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!