Volt idő, mikor még meghallottak engem,
És nem kellett mindig a nap mögé mennem,
Mert volt, aki igényelte vigasztaló szavam,
S nem voltam ilyen rohadtul magam….
Volt egy lány már alig rémlik szép neve,
Annyira költői volt a szemlélete,
Tudtam jól, hogy komoly gondja emészti,
S ha nem segítek e földön hamar, bevégzi!
Egy fénysugarat küldtem lassan ő felé,
Nem emelte kezét a szeme elé,
Felém nézett s én már mosolyogtam hisz,
Tudtam hogy bennem csak egy igaz ember, hisz!
Könnyeit felszárította vékony ezüsthidam,
Ahogy felé léptem könnyen, boldogan!
Felemelte fejét s engem végig szemlélt,
Majd lassan a szörnyű igazságra eszmélt….
„Te nem lehetsz csillag nem vagy se, szép se tökéletes,
Tudom, hogy el fogsz tűnni, ha felébredek,
Csak álmodlak, és már elegem van abból,
Hogy az álmoknak fogalmuk sincs arról,
Hogy az élet milyen kiábrándító szar,
Süket fülekre sem talál a sok édes dal,
Minden ember szemét söpredék, gonosz,
De mégis csak az álom az mit a hatalom el nem oroz…”
Kiábrándult fényemmel ez óta a glaxist járom,
És akármerre járok, mindenhova elkiabálom,
Hogy a földi gondok miatt megint minket büntetnek,
Hát egyszer előfordulhatna, hogy az álmok tüntetnek!
De nincs válasz se, innen se onnan,
E szó is halott pedig még ki sem mondtam…
8 hozzászólás
szija, az utolsó két sor, nagyon jó
"De nincs válasz se, innen se onnan,
E szó is halott pedig még ki sem mondtam…"
Grat: Dez
jaj bocsika, odakerültek valami számok véletlen:(
kössszi, egyébként az egész ötlet a te egyik versednél jött, úgyhogy ezt is szeretném megköszönni!
mellesleg azok a számok nem tom mér de a "…"-ot szimbolizálják néhanapján….
üdv: Tyss
huh télleg?és melyik versemnél?
a Harc a szív ellen-be!
van benne egy ilyen sor, hogy "esténként a csillagok halk vigaszát hallgatom."
és lőn…:)
Szia! Vegyes érzelmeket keltettél, olyan álomba ringató vagy, s miután elaltattál adsz egy pofont, h ébredj ne élj az álmaidban, becsapnak…
A vesszőkre, elírásokra figyelj! Olykor nagyon zavaróak voltak számomra. Mai napi a szókincs ami tetszik – moderné teszi a verset – ám itt-ott megfékeztek (tüntetnek, szar).
Amit nem értettem az az ezüst hidad, hogy az hogy szárít fel könnyeket… de a kép megvolt után a következő sorral, de az valahogy nem hagy nyugodni.
A fantáziádhoz pedig gratulálok.
nagyon tetszik a versed! különösen ez a rész: "Egy fénysugarat küldtem lassan ő felé,
Nem emelte kezét a szeme elé," – ez egy gyönyörű kép! 🙂
Viszont, (hogy egy picit kötekedjek is és ne csak fényezzelek), van vmi., ami nem tetszik… néhány szó nem illik a szövegkörnyezetbe. pl: 'szar', 'bevégzi'… ezek picit rombolják az összhatást.
de amúgy nagyon jó lett! egy igazi gyöngyszem!
ez nem a véletlen műve…:D