A Csókok kapujában ültünk te a karjaidba vettél én egy csókot kértem tőled attól váltál végtelené. Hallgattunk a Csend asztalánál nem kérdeztél te már semmit megéreztük mit akarunk egy nagy csókban tönkremenni.
Névtelen 2009.10.20. 16:06 Szia! Gyorsan pergő, szépen rímelő, kellemes érzelmeket kifejező a versed, tetszett!! Üdv, Réka Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
dende 2009.10.20. 20:25 kedves Munkácsy! nagyon szép vers! az én értelmezésem szerint az utolsó csók, amiről hinni akarja az ember, hogy örökké tart. de egyszer át kell lépni azt a kaput. gratulálok: dóri Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
Munkácsy 2009.10.21. 14:59 Hát igen jól érzitek. Néha legalább képzeletben szeretnénk egy nagy csókban feloldódni. üdv. Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
3 hozzászólás
Szia!
Gyorsan pergő, szépen rímelő, kellemes érzelmeket kifejező a versed, tetszett!!
Üdv,
Réka
kedves Munkácsy!
nagyon szép vers!
az én értelmezésem szerint az utolsó csók, amiről hinni akarja az ember, hogy örökké tart. de egyszer át kell lépni azt a kaput.
gratulálok: dóri
Hát igen jól érzitek. Néha legalább képzeletben szeretnénk egy nagy csókban feloldódni.
üdv.