Nyaralóm teraszán szürcsöltem a teám,
balkonon vörös muskátli virult.
Vonzotta tekintetem, kacsintott reám,
e nyugalom a lelkemhez simult.
A partot szép fűzöld erdők szegélyezték,
néhol karcsú pálmák bólogattak.
Néptelen utcák magukat feszélyezték,
könnyes szemmel engem szólongattak.
Az öböl csöndes volt, de mennyire üres,
szél se fújt dallamot, meg se zizzent.
Sóhajos szép perc hetyke sirállyal üzent,
a föveny lepte, víz mosta szirten.
Itt- ott vitorlások uralták a tengert,
hullámok a karibi dallamot.
Sebesen suhant az idő, bús volt, levert,
de a végtelen remény áthatott.
7 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szép elmélkedés!
Képeid,hasonlataid igazán tetszettek!
"Sóhajos szép perc hetyke sirállyal üzent,
a föveny lepte, víz mosta szirten."
Reménnyel áthatott érzések!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
KedvesSailor!
De jó!
Nagyon köszönöm
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon szép képeket mutatsz verseddel Kedves Zsuzsa! Szinte látom mindezt magam előtt, és szeretnék egyszer legalább ilyen helyzetben lenni.
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
De jó!
Nagyon köszönöm
Leszel még
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon megnyugtató környezetet rajzol fel a vers. Minden a helyén van. Hangulatilag nem ingadozik, egy síkon mozog. Ez szerintem erősíti a derűs környezetet, annak hatását.
Mindent egybevetve nekem tetszik.
Kedves Madár!
Nagyon köszönöm
Szeretettel:
Zsuzsa
A partot szép fűzöld erdők szegélyezték,
néhol karcsú pálmák bólogattak."
Csodaszép kép
Szeretetel:sailor