A düh metódusa

(pillanat)

Hallgatok. Egy másodpercnyi
Elnyújtott, néma lüktetés,
Ennyi csak. Szorítom magam,
Hogy fájjon a büntetés.

(hiénák)

Marcangoljuk egymást, mint a hiénák,
Ahogy harcba szállnak a koncért.
Egymásnak vetünk mi maradékot
Önmagunk vöröséből. Ki ért
Meg minket, marakodókat?
A haragvó csak önmagát öleli.

(bosszú)

Jól megtanultál nem szeretni is,
És bosszút ütni pofonként az arcon.
Ha ez volt a lecke, én is visszamondom,
És szó szerint újra és újra visszaütlek!
Nem tudom elviselni, hogy egyetlen
Mondat miatt elveszítelek.

De mégis, ha így kell, ha most így kell lennie,
Rögzüljön hát parancsként az új tudás!
Ha nem vagyok jó barátnak, ellenséged leszek,
És véred veszem minden gondolatban,
Hisz’ csak kidolgozlak magamból egyszer-
Hiába kristályosultál egyre jobban belém,
Talán kimar valamiféle vegyszer,
És nem vetíti arcod egyre felém
Az őrjöngő, őrjítő, pusztító tudat!
Majd megszűnök egyre hallani hangodat,
De amíg hallom, tudd, hogy ütni foglak,
Hogy engem már vágyak vissza sosem fognak,
Addig bántalak, míg semmid sem marad,
Csak egymagadban állsz majd a mélységek felett,
És egyetlen fújással eltaszítalak!

Hányszor jöttél már vissza búcsúim mögül?
Innen többé nem lesz visszatérés,
Mert jól megtanultál nem szeretni is,
És pofont ütni a bosszú marta arcon!
Ne feledd, ha ez a lecke, én is visszamondom,
És képes leszek szóról szóra én is visszaütni!
Rögzüljön parancsként az új tudás!
Majd én is bántalak,

Míg elfelejtelek.

De

Úgysem tudnálak sosem megütni.

Majd eltűnök csendesen.

(bánat)

Csitulj. Kit megöltél, fel nem támad soha.
Csitulj. Töröld le a reszketést a szemről,
Csitulj. Előtted az élők lépte eldől.
Csitulj! Mögötted halottaid sora.