Árpád-háznak ősi atyja,
Emesének hős magzatja.
Kárpátokba hoztad néped,
Így szereztél nékünk fészket.
Ezer éves már országod,
Vértől, könnytől gyakran ázott…!
Sorsunk egyre csak úgy hozta,
Hogy Istenünk megtartotta!
Termőföldje nagyon gazdag,
Mindenfelé dús az asztag.
Szorgalmas volt a mi népünk,
Ez idáig meg is éltünk…!
Ámde, sötét ármány jött ránk,
Tornádóként, tört be hozzánk.
Nincs jövője most e népnek,
S oly szegények, oly szegények…
Csontot metsző szelek járnak,
S özöne nagy adóságnak…
Megtapos a kamat lába,
Hisz reánk tört, uzsorára!
E fergeteg most azt teszi,
Jelenünket mind elveszi!
Lassan falja fel jövőnket,
Kigúnyolván ős-időnket!
Megtámadott minden napot,
A mait is, s a holnapot…
Telhetetlen, zsíros keze,
A múltunkba kapott bele!
Gyökereink írtja, tépi,
Olthatatlan szomja néki.
Pedig a nép, mint fa olyan,
Addig él, míg gyökere van!
Kiáll szelet, kiáll vihart,
Ha lombot veszt, újra kihajt.
Ámde, semmi meg nem menti,
Mikor gyökereit veszti…!
Elhullhatunk mind egy szálig,
Ha a múltunk köddé válik!
Óvjuk hát a fa gyökerét,
Dicső ősök áldott nevét!
Kincseinket, minden mesénk,
Igaz magyar, hősök nevét.
Gyönyörű szép anyanyelvünk,
Ápoljuk, mint rózsakertünk…!
Az úr sólyma itt van velünk!
Megvigasztal, segít nekünk.
Turul madár, nézz hazánkra!
Milyen árva, milyen árva…!
Szent lelkedet áraszd felénk,
Ne legyen a sorsunk nehéz!
Álmos-Árpád ősi földjén,
Magyaroknak dús örökjén…
13 hozzászólás
Kedves Alberh!
Én nem tudom, nekem is irták már milyen szép a versem, de amikor a tiedet olvasom, akkor mindig felteszem a kérdést, hogy tud egy ember ilyen szép valamit nekünk adni.
És érdekes, ma mielött olvastam voln a versedet, a Bernböl hazajövő uton, a hátsó űlésen ezen gondolkodtam. És egyszerre meg volt a válasz. A törtnelem eddig mindig megmutatta
nekünk, azok a nagy művek, a művészet minden terén, azok adták nekünk, akik saját magug is a művűk tárgy, tartalma alatt szenvedtek. Hát akkor kérdezem én magamtól, hogy tudjak én egy ilyen verset irni, aki itt él, bőségben, szabadon, igazságban, aki nem érzi a mindenapi igazságtalanságot, aki csak mondja igen megértem, de a megértem, és a megérzem között nem ismeri a külömbséget.Ha most azt irnám, irnám irj még sok ilyen szép verset, akkor indirekt azt kivánnám legyen továbbra is ilyen rossz neked. Ezért, azt kivánom, irjál szép verseket ,a reméljük jobb otthoni helyzetről
üdv Toni
Igaz vers!
kevesen vagyunk, tartsunk össze!
VERSEDHEZ GRATULÁLOK!
üdv: András
Kedves Alberth!
Bár mennyire nehéz,most Magyarnak lenni dicsőség!Mondom én.
Szretettel:Selanne
Kedves András!
Szóhoz sem tudok jutni. Olyan gyönyörű és minden szempontból hibátlan, kitűnő verseket írsz, mint az én jó apám. (Sajnos, én nem örököltem tőle.)
Te még nagy és neves költő leszel. Isten segítsen hozzá!
Gratulálok!
Szia!
Szép verset írtál, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Gyönyörű vers. Nem is tudok mit írni. Talán csak azt, hogy ilyen versek kellenek a fa gyökerének megtartásához. Hiszen az amerikaiak tanulnak a magyar történelem olyan nagyjairól akikről itthon nem is tudunk, hogy lehet ez? Üdvözlettel Era
Köszönöm jókívánságodat kedves Toni! Reméljük, eljön majd az az idő, s nem is oly távoli, hogy olyan verseket is írhatok, amilyeneket te kívánsz az itthon élő magyaroknak. Bizony a személyesen átélt verset hitelesebben lehet megírni, mint a képzeletbelit. Talán azért is érződik a sorok között a fájdalmas kicsengés, melyet most a haza magyar lakossága a lelkében hordoz, sajnos.
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Mi mindig is összetartottunk, mindig is így volt ez. Ezért vagyunk még mindig a felszínen. Vannak, akik buzgón vernék az ékeket magyar és magyar közé, de széttörik a fejszenyél hamarosan. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Kata!
Köszönöm méltatásod! Ennek alapján bánom, hogy évtizedekig nem írtam semmit. De most sok alkotásom van és legalább egy nagy kötetre valót szeretnék majd még írni.
Azért elég jók a te verseid is, szoktam olvasni őket, de édesapáddal kapcsolatban kíváncsivá tettél! Bevallom, nem ismerem az írásait. Itt az interneten van belőlük feltöltve?
Baráti üdvözlettel: Alberth
Üdvözöllek, kedves Rozália és örülök, hogy tetszik magyaros érzelmű és hangulatú versem!
Baráti puszi: Alberth
Kedves Sherika!
Most találtam a könyvesboltban olyan könyvet, mely Attiláról szól. A nagy hun király utolsó napjai, vagy valami hasonló címmel. Ezt a könyvet Amerikában írták, egy ottani angol nevű és anyanyelvű író. Translation Hungary, vagyis magyarra fordítva jelent meg nálunk. Hogy lehet az, hogy nálunk nem írnak ilyen könyvet? Ha írnának is, szinte prüszkölne az irodalmi akadémia… Attila és hunkutatás sincs nálunk. Még a régészet és az ásatások is állnak, bezzeg Egyiptomban…
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth! Válaszoddal kapcsolatban. Azért nem ismered, mivel háború alatt – Erdélyből menekülve – mindenünk elveszett, s apukámnak az egyetlen verseskötet maradt meg csak rongyokban. Ő az első v.háborút is véigharcolta, s mint tart. katonatisztet 20 évig be sem engedték édesanyját látogatni sem Erdélybe, ezért sok verse irredenta jellegű. De nagyon sok szép verse van, s főleg Erdéllyel kapcsolatos. Ha gondolod, küldjél nekm egy e-mailt, s azt, milyen témák érdekelnének, néhány verset fájl csatolással elküldenék neked. Ha gondolod.
Üdvözlettel.
Kedves Kata!
Küldheted a verseket, megtisztelsz vele! Mindegy, milyen témából, csak jó sok legyen! 🙂
Üdv.: Alberth
emailom:
hunalberto@gmail.com