Finom illat csapja meg orcámat.
Jó érzés
bőrömön érezni kérgét
a fának
mely hátamnak dől,
hogy megpihenjen…
Fárasztó lehet örökké egyhelyben.
Az égi egyfejű tüze beragyogja a vidéket.
Az agák között szárnyra kel egy ének:
tarka tollú madárka
gyönyörű szép muzsikája.
Messze, messze száll az ének,
elszáll a madárka is véle.
Szabadsága
mintha fájna.
Szívemben szorongást érzek
és irigységet…
Néha messze szállok gondolatban,
magasabbra
a legmagasabb fánál
messzébb sokkal a legmerészebb madárnál,
messze, messze, fel az égig
és azon is túl.
Egybeolvad jelen, jövő és múlt.
Egyre hosszabb mögöttem az út,
lábaim előtt hever a tejút.
Csillagról csillagra szállok
és minden csillaggal táncot járok
és nevetek a világra
mint kinek gondja
nincsen.
Boldog vagyok itten,
azt hiszem…
De boldogságom keveset tart.
Bármily messze lennék, gyorsan
utolér földi voltam:
hirtelen érzem, hogy gyomrom korog:
a testem enni kér.
Vagy hátam veri eső és szél,
hamar visszatérnek a földi gondok.
E test csak ostoba kéreg,
belül van az élet,
ott ahol a lélek.
Vigasztalás ez vagy ítélet?
A fának dőlve megpihenek,
hogy erőt gyűjtsek.
Örökké egyhelyben fárasztó az élet…
9 hozzászólás
Azt hiszem, örülhtetek, hogy olvasó lehetek itt. Sok szép dologgal találkozom. Csodaszépnek találom írásod. Örülök, hogy gazdagodtam vele! Már többször elolvastam, megérte!
Ha csak egy embernek is megéri elolvsi akkor nekem sokszorosan megéri megírni.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. inanis.
Nagyon szép vers,elgondolkodtató sorok,tetszik.Üdv:Szekelyke.
Örülök, hogy tetszik. Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv. inanis.
A stílusból, szóhasználatból már éreztem, aztán az adatlapod meg is erősített, hogy határon túli vagy. Mindenképp érdekes vers, bár én úgy érzem, a középső, "messze szálló" részt túl bő lére eresztetted. De az tetszik, ahogy visszatér a "keret" a végén. Igazából egy mondat ragadott meg annyira, hogy billentyűzetet ragadjak: "Fárasztó lehet örökké egyhelyben." Pont jó helyen van, jó hosszban és formában, sokat mondóan, ez engem megragadott.
Üdv,
Poppy
Nem gondoltm volna, hogy meglátszik írásomból, hogy határontúli vagyok. Mi az amiből rájöttél? Egyébként több helyen tudtosan választottam az adott szavakat az adott formában, de a mindennapi életben nemegészen így beszélek. Mindemellett nem zavar ha a szövegből is kitűnik, hogy Erdélyi vagyok.
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy elhatároztad magad és billentyűzetet ragadtál, hogy megoszd velem véleményedet.
Üdv. inanis.
Kedves Inanis, erre muszáj volt pontot adnom, mert itt érzem kibomlani azt, ami a többi versedben is feszül, csak nem találja az utat(?) Keresem a szavakat hozzá, hogy mi is az. Tudatosabb elemző most biztos okos lenne.
A fáradtan álldogáló fa sztem is telitalálat.
Apró kis módositásokkal operálsz. És a látszlagos esetlegesség mögött, mintha valami titkos rend rejtőzne.
Nkati
Köszönöm a pontokat, és köszönöm, hogy olvastál.
Üdv, inanis.
Szia inanis!
Örülök, hogy rátaláltam oldaladra! Nagyon szépet írtál!
Különösen tetszettek e-sorok:
"E test csak ostoba kéreg,
belül van az élet,
ott ahol a lélek."
Maradok még olvasni "verstáradban" kicsit! Azt gondolom, nem hiába!
Szeretettel: Falevél