Itt állok már régen.
Ideraktak.
Sok mindent megéltem, de
Engem legalább hagytak.
Tartottam a hátam,
Azt hittem bereped,
Ne azt olvassátok, ami rajtam van,
EMBEREK.
Nem tudok elmenni, hisz
Betonban a lábam.
Szivesen elmennék,
Segítsen valaki!
Ennyi moslék, szennyet már nem bírok
tartani.
Alig várom, hogy megegyen a rozsda, s
vigyenek a temetőbe.
Be a kohóba.
De mi lesz akkor, ha újra öntenek?
Kezdhetem előről ezt a nyomorult életet.
Abban bízok, hogy hasznos lesz belőlem, és
hintavas leszek, egy boldog család kertjében.
2 hozzászólás
szeretettel köszöntelek
Szeretettel köszöntelek!
Szerintem remek verset hoztál, nagyon tetszett!. A címe csalt ide, nem csalódtam!
Gratulálok: Ica
Szép ábránd, kedves hendrix!
Csak nehogy végül lámpavas legyél!
Barátsággal: dodesz