a töltött káposztáról lehetne írni
egy meglepően mély allegóriát,
de nem tudom magam ma szóra bírni,
s levert is vagyok, mint egykor Góliát
a rímek valahogy kifogynak belőlem,
mint húsgolyók tűnnek el a tálból,
és arra gondolok igencsak erősen,
nekem az írás t.képpen nem áll jól
én törtem magam hetvenhét percet,
hogy valami legyen, apró dal csupán;
és bármi is lett, sehogy se tetszett,
mint éles kődarab, úgy vágott kupán
nem megy nekem ez a káposztás dolog;
Isten valahogy ebből is kiszállt,
– legalábbis én erre gondolok –
én az vagyok, Ő dettó enervált…
4 hozzászólás
Vagy a költő félbehagyott dala? 🙂 De az egy másik, a káposztás. 🙂 Szerintem ennél Istn jót mulatott veled (vagy rajtad:) ). 🙂 Én legalábbis jól szórakoztam. A rímek kifejezetten tetszettek. Meg ez a szerencsétlen monologizálás. :))) A t.képpen kicsit fura, hangosan felolvasva (elmondva) nehéz lenne megoldani, de így leírva végülis…
Szóval nekem bejön. 🙂
Üdv,
Poppy
azért vagy félbehagyott, mint költő, mert nem fogyasztott el egészen a versed.=)
nagyon jól megírtad a semmit =) , és ezzel elmondtál mindent.
üdv: d
És mégis lehet a káposztáról verset írni…
Nagyon jó lett 🙂
Jodie
Jó kis vers, kacsintással.