A felejthetetlen végtelen

olyan vagy nekem mint egy erős szikla,
de gyengéden simuló tavaszszellő,
s midőn tüdőm égve nincs már levegő,
zárt szememben éled parázsló szikra,

s azért ég, hogy ne legyek hitehagyott,
hisz az élet most ajándékba adott,
egy felejthetetlen percet, mely varázs

mit két ember lelkében alkothatott,
s a végtelenben megmosakodhatott
gyönyör, mi színtiszta összeolvadás.