hömpölyögnek az égen,
mint egy-egy parttalan gondolat
az emberek fejében.
Minden cél és értelem nélkül
sodródnak egyre csak előre,
arra vár mind, hogy a képzelet
képet faragjon belőle.
Néha pedig összefonódnak,
akár egy hímzés szálai;
és tévesztésül elkezdenek
sokan egynek látszani.
Aztán elunják, s szétszakadnak,
más társakhoz repülnek;
eljátszva, hogy nem ugyanazok,
új formákba merülnek.
Végül az esővel tűnnek el,
volt, nincs e hamis játék;
és a pocsolya-holttestükön
az ember szó nélkül átlép.
10 hozzászólás
Kedves Kalina! Szerintem nagyon jól sikerült ez a vers. Tetszik, hogy a céltalan gondolatokat a felhőfoszlányokkal azonosítod, és nagyon szépen írod le. Üdv: Ginevra
Nekem is nagyon tetszik 🙂 Az utolsó előtti sorból viszont kivenném a névelőt, ahogy a címből is: Pusztán a “Felhőfoszlányok” elég lenne szerintem. Persze ez az én véleményem és a te versed 🙂 Mindenesetre gratulálok!
Sziasztok! Köszönöm szépen a véleményket, Netelka, igazad van a névelővel, azt csak azért raktam bele, hogy a forma meglegyen (így minden harmadik sor szótagszáma ugyanannyi.) Remélem, találtok majd még itt olyat, ami tetszik, és ihletgazdag perceket kívánok nektek!
Nagyon jóóóó
Tetszik a témája, a képei, a vége..
vannak helyek, ahol én egy kicsit másképp fogalmaznék.. de embere válogatja..
nem nekem jutott eszembe ilyen jó téma 🙂
Ügyes vagy
Szép vers nagyon szép. Élnek a képeid, úsznak sorról sorra. Elgondolkodtatva gyönyörködtet. Az első hasonlatod a műved lezárásánál mégjobban felértékelődött bennem. El kell olvasni többször és hagyni hogy lágy felhőfodrokon úszva lásd meg a szomorúszép igazságot.
Gratulálok, nekem nagyon tetszik!
Mindnyájotoknak köszönöm! Nagyon jól esik, hogy tetszik nektek!
Hogyan jut el a fantázia az égtől a földig. Nagyon tetszett a versed!
Érdekes gondolatokat fűztél csokorba. Mindig szerettem az égen gomolygó felhőket figyelni. Érdekes lakzatokba tömörülnek, s hol lassan, hol futva kergetőznek.
Tetszik a korábban írt versed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kalina!
Újból elém került szép versed, mert föltetted az "ajánluk magunkat"-hoz, egyszer már olvastam. Te az egyéb versek közé tetted, de nyugodtan még a természeti versek közé is tehetted volna. Egyébként az alábbi korábbi válaszomban lévő hibát is szeretném itt kijavítani: a "lakzatos szóból hiányzik az első: tehát helyesen alakzatost akartam akkor írni.
Örömmel olvastam újra, és ahogy figyeltem, négyszakaszos korabeli formában is bemutathattad volna, hiszen úgy sorakoznak a sorok, hogy egyik kilenc-szótagos, míg a következő sor: hét szótagos.
Érdekes és jól felépített versed szeretettel olvastam ismételten is,
szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy visszajáró vendégem voltál, és az ötleteket is!
Szép napot!
Judit (Kalina)