2025. március 24., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    A fény rácsain át

    sailorBy 81 hozzászólás2109 megtekintés

    tisztára mosott ég kell
    egy törékeny szándékkal
    foltozott életnek
    hogy a hajlongó nádszál helyébe
    ültetett fenyönek
    méltó háttere legyen

    …még fojtogatja a vágy
    a régi után
    mikor elszólhatta magát
    a szokás-medrekért
    hol´rózsaszín álmok burkolták
    dajkálták

    mert az
    ´érdemest hozó´
    sokszor
    üres padot tol alá
    tisztító keze
    megtalálja
    ahol legjobban fáj

    de lassan ´dereng´magány

    érik az ´örök´
    a fény rácsain át
    s kezdi
    új színben látni
    oltára sápadt áldozatát

    -magát

    Share.

    81 hozzászólás

    8. Nagy Noémi on

      Kedves sailor

      És amit látni, az már nem rózsaszín álom, hanem a maga a valóság az új szín?

      Versed elgondolkodtat.

      Igen. Amíg élünk, remélünk mi mind valamennyien, Hiszen tudod, a remény hal meg utoljára.

      Rejtélyes versedhez szeretettel gratulálok: Noémi

      • sailor on

        Kedves Noémi!

        Igen,a valóság mindig egy más árnyalat
        mint az elképzelés!

        Örülök igazán,hogy kérdéseddel a lényegre mutattál!

        Ugyanis,nagyon nehéz amit látunk és az álom
        közt ´ugyanazt´átélni!

        Tudom egyezel!

        Szeretettel:sailor

      • sailor on

        Kedves oroszlán!

        Lehet!

        …mégis a realitásban folynak a harcok,a magunk
        tökéletesítésére!

        Az ´álom´az,ahol születnek az elképzelések…
        nagyon egyszerüen fogalmazva.

        Sokszor az ´árnyalat´nagyon hasznos,hiszen
        az ad ihletet…

        mégis,bármit is kivitelezni egyedül ´józanon´lehet

        folytatom

    17. dpanka on

      Kedves Misi!
      Végre vettem a bátorságot, és ha furcsán is hangzik de ebben a versben ott éreztem saját esetlen rezdüléseimet. (is). Vannak dolgok amiket nehezen lehet megfogalmazni, versbe önteni, neked most sikerült.
      szeretettel-panka

      • sailor on

        Kedves Panka!

        Nagyon örültem,hogy érezted benne
        saját rezdüléseidet ( is)…

        Az írás lényege abban áll,többek között,
        hogy ´hasson´!

        Ha egyetlen egy személy is talál írásunkban
        ´hatást´,érdemes volt megírni!

        Köszönöm,hogy meglátogattál!

        Szeretettel:M

    18. kingfisher on

      Kedves Sailor!
      Többször is elolvastam a verset, és minden alkalommal találtam benne olyat, amit előzőleg nem vettem észre. A verseidben van valami, általam ez idáig megfejtetlen, belső kisugárzás, vagy az olvasót magával ragadó sugallat. Érdekes formát választasz a mondanivaló láttatására. Egyedi és különleges. Olyan igazi "Sailoros". A mondanivaló és a forma nálad mindig harmóniában van, így itt is érvényesül ez. Szép vers, olyan, amit többször el kell olvasni. Tetszett, gratulálok: Zsolt

      • sailor on

        Kedves Magdi!

        Nagyon örültem,hogy így látod!
        …különösen annak,hogy ´tisztának´
        lÁtod…

        Minden;a legkisebb elhatározás is,
        csak akkor értékes,ha tiszta és öszinte!

        Ma hihetetlen sok ´a félrebeszélés´és az értékrendszer
        szinte meglapul,az önzések alatt

    27. freesya on

      Kedves Sailor! Többször is olvastam versed, de alig tudok betelni vele. Gyönyörű szép, és nemes alkotás. Én úgy vélem, hogy ilyen szép versekkel, mint ez is, te is megtalálod önmagad a fény rácsainak innenső oldalán. Szép versedhez szeretettel gratulálok: freesya

    33. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂
      Bocsi, alig van időm, fényévekkel maradoztam el a költészettől.
      Az első sorod nagyon fontos. Azon gondolkodtam, hogy nem is olvasok tovább, de kíváncsiságból mégis megtettem. Sokszor.
      Azt gondolom, hogy tömény a mondanivaló, bár pofonegyszerű a lényeg.
      A magányos ember néha tükörbe néz, aztán egyre gyakrabban teszi ugyanezt. Telnek az órák, cikáznak a gondolatok. A tükörben megjelenik egy árny, ami emlékeztet az életre. Innentől az áldozat próbál életre kelni. Néha sikerül. 🙂
      Elég rendesen elgondolkodtam a tartalmon. A formán is. Kedvelem az írásjelek hiányát, de ha már így van, akkor szerintem hagyd el az összeset! Ne tegyél aposztrófokat, mert zavaró. Nélkülük is tiszta a versed, nagyon is!
      Szeretettel: Kankalin

      • sailor on

        Kedves Kankalin!

        Köszönöm,hogy meglátogattál!
        Tudom,nem látszik…semmi jele annak,hogy összeköttetésben
        van ez az írás a ´Nirvanával´…következö írásommal!

        Itt,a ´megújulás´ban éli szerepét,értelmét és célját a személy…
        míg a ´Nirvanában´,mindentöl mentes,minden terhet ´ledobó´
        és a semmibe…minden tehertöl mentes semmibe megy…

        …a tükörben,ahogy írod, megjelenö árny,nem tud-hat magáról
        addig,még a tükör nem tiszta…esetleg az arcon nem látszanak
        jelek,hogy ´él´!

        …és akartam kifejezni mindkét írásomban

        …egyszer az ismeret tükrében tisztán látunk!!!!!!!!!

        Szeretettel.sailor

    35. Selanne on

      Húúú, remek verset hoztál ismét. Remek címet adtál, és elképzelem a fényt a rácsokon át.

      Valószínű képes meglátni az ember. A tisztulás bármikor is ér utol bennünket , eljön.

      Ha akkor amikor elköszönünk egy sóhaj felszabadít, és az örök színes lesz .

      Gratulálok!

      Selanne

      • sailor on

        Köszönöm kedves Slanne,hogy jöttél!

        A fény,a rácsokon át…hihetelen eröt tud
        adni,azoknak,akik nem ismerik a szabadságot,
        esetleg egyes életszakaszokban ihlet adó lesz
        az az ismereti kis rész…a rácsok között,
        a nehézségek között…

        Szép estét:sailor

    48. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂

      A Fórumon tett ajánlás visszahozott.
      Tartom, amit már leírtam, viszont a formához igazodva a cím lehetne kisbetűs.
      Megfogalmazódott bennem egy szó: törékeny. Ezt éreztem most, hogy újra találkoztam verseddel.
      Valóban szép, örülök, hogy újra elolvastam. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    49. sailor on

      Kedves Kankalin!

      Nagyon örülök,hogy ismét meglátogattál!
      Egyezek:
      "viszont a formához igazodva a cím lehetne kisbetűs."

      …és a ´törékeny´helyébe "ültetett fenyönek
      méltó háttere legyen"

      Nagyon jól látod a lényeget!

      Szeretettel:sailor

    50. gleam on

      A fénynek vannak rácsai? Még sosem gondoltam így rá. Amikor a rácsra gondolok, mindig valami bezártság társul hozzá. A fényt nem lehet bezárni. Kizárni talán… Ezek a gondolatok jutottak eszembe versed kapcsán, kedves Sailor.. Tetszik a versed! "érik az örök"…. remélhetőleg mindenkiben érik… Mert a lét örök… a lelkünk a legfontosabb!

      Szeretettel: gleam

    51. napfeny on

      Drága Sailor 🙂

      …ez az egyik legkülönlegesebb írásod…kristálytiszta, szépséges, ambiciózus..Küzdésről, bízva bízásról, szebb/jobbról remélésről.
      A rácsokon átszűrődő fény hívogat, utat mutat…erőt ad, fényszárnyain repít.
      Visszasírjuk a jól megszokott, kényelmes közegünket és nem szívesen hagyjuk hátra…évek múltján értjük csak meg a rendelt történést..
      Filozofikus versed telítve van szépségekkel…ezt a kettőt eggyéforrasztani csak neked sikerül.:)

      Mély elismeréssel gratulálok.

      M.

    52. sailor on

      Kedevs Napfény!

      Elnézést,hogy csak most értem ide,hogy válaszoljak!
      Nagyon jól látod:
      “Küzdésről, bízva bízásról, szebb/jobbról remélésről.” szól!
      és ezt is.
      “Visszasírjuk a jól megszokott, kényelmes közegünket és nem szívesen hagyjuk hátra?évek múltján értjük csak meg a rendelt történést..”

      Nagyon szépen köszönöm figyelmedet és igazán örültem jöttödnek!

      Szeretettel:sailor
      LEGYEN SZÉP NAPOD!

    Leave A Reply